Fehér Szilvia: A búcsúztató
Bevonultak a nyolcadikosok, Zoli pont középen, ahogy megegyeztek. Kriszti kezdte a búcsúztatást a rajztanárral, utána Tibi köszöntötte az osztályfőnöküket, majd Gergő röviden a Vereshetest.
Month: December 2021
Németh Márta: Liliom
Véres a tenyere, a térde, a homlokából is szivárog a vér, a szemébe csorog. Most jut először eszébe a táskája. Hátizsák, az eséskor is rajta maradt.
Csúcs Krisztina: Négytől ötig
Messziről vezetett az út az amszterdami katedrához. Elmerengett az ablakon túl zöldellő park képén, olyan volt, mintha egy művész festette volna az üvegre. Az ablaktábla másik felén a hallgatók kisebb csoportokban ültek a fűben, kerékpárjaikat a fákhoz támasztották, elmélyült beszélgetéseket folytattak, míg mások – megtalálva az ihletet – kihegyezett ceruzával éppen vázlatokat készítettek a holnapi beadandóhoz.
“Elfogadónak kell lennünk, ha azt várjuk, hogy minket is elfogadjanak” – interjú Kocsis Laurával, a Cseréljünk! szerzőjével
Sólyom Erika: Kávézacc
Először az isztambuli reptéren tűnik fel az arcvonások és a ruhák sokasága. New Yorkon kívül még egy nagyvárosban sem láttam ennyiféle embert. Sokat beszélgetek mindenkivel a ruhák és a fejfedők jelentőségéről és szimbolikájáról.
Laczik-Pintér Edit: Szerelem
Nem tudom, mi történt velem, de nevetni kezdtem én is, hiába próbáltam abbahagyni, képtelen voltam rá. Karesz meg csak állt és nézett, a szemében nem volt harag, jobban értett engem akkor, mint én magamat.
Zeck Julianna: Ébredések
Csörgött a telefon. Lilla tanárnője hívta, hogy már mindenkit hazavitt az édesanyja, csak őt nem. Tud-e jönni? Persze, hogy tud. Magára kapdosta ruháit, gyorsan bevetette az ágyat és elindult az iskolába. Újabb dugó.
Tóth-Hencz Edit: 10
Láttam egy fiút, aki nem beszélt senkivel, esténként rettegve ment aludni, mert nem tudta, mikor ébreszti az apja tömzsi ujja a takaró alatt. Azt tudta csak, hogy az anyja közben sorozatot néz a nappaliban, hallotta.
Ságh Beáta: A megálló
Mozdulatlanná dermedek. Több éve, hogy elment, azóta álmomban is csak egyszer-egyszer jelent meg. Elárasztanak a boldogság forró hullámai. Ajándék, igazi ajándék! Nem tudom mire vélni, hogy itt van, különleges a pillanat, oka van, hogy eljött!
Nowanda: Ott voltunk, ahol néha mindenki boldog
Maszk volt mindkettőnkön, így arcát nem láttam, csak a szemét és vörös loboncát. Azok a szemek mesélni kezdték, hogy épp most döftek bele egy fél méteres injekciós tűt, és ezt soha ne engedjem többet, és azonnal csináljak valamit, igen, én, mert én vagyok itt, és ő most apa ötéves kislánya, vagy annyi se, és tessék őt oltalom alá venni, megvigasztalni, mert itt egy ritka nagy kincs veszne el, ha ő ebből nem állna talpra, és mert itt most én vagyok az egyetlen, aki megértem és aki nem bántottam.
Havas Juli: Everest
Kilencvenszázalékos szaturáció. Hat liter oxigénnel.
Jól reagál az öreg, mondja az orvos.
Látja a kis doktornő szemén, hogy megbotránkozik az öreg szón. Ez az új generáció, fene se tudja, xy vagy z, ezek marha öntudatosak. Nem mondják azt a betegnek, hogy bácsi vagy néni, hanem udvariasan a nevükön szólítják őket. Ezeket megtanították viselkedni.
Bán Tamás: Demikhov kutyája
– A robot testet egy – még a fej leválasztása előtt beidomított – kutya agya irányítja, végtagjainak mechanizmusait pneumatikus és hidraulikus munkahengerek mozgatják. A kiborg képes akár 500 kilogrammnyi terhet felemelni, vagy bármilyen terepviszonyok mellett 200 kilogramm fegyverzettel háromnegyed óra alatt öt kilométeres távolságot megtenni.
Simon Anna: Lila akác
Visszaérvén Bélah egy metszőollóval esett neki a ház előtti sövénynek. Közben dudorászott, mert felesége hatókörén kívül jó kedélyű, kedves ember volt.
Pásztor Évi: Posztmodern Júdás
A tükörben megpillantja az üzlet lassan nyíló ajtaját. Nehéz fürtű, középkorú hölgy lép be, szemeire árnyékot vet a puha szalmakalap. De így is látni lehet bal szemének duzzanatát, az erős ütés vérvörös csíkjainak nyomai jól kivehetők.
Balogh-Kunst Nóra: Mintha egy könyvből olvasná (regényrészlet)
Annie arrébb tolta a két megüresedett Merlot üveget, a harmadikból megtöltötte az öblös borospoharat, és maga alá húzta a széken a lábát. Laptopjának kijelzője fehér fénnyel töltötte meg az egyszobás lakást.
Koskovics Éva: Az utolsó tizenegy
Az a helyes fiatalember, a Gábor, még azt is elmondta, hogy amióta nincs munkája, a barátnője is szakított vele és most ki kell költöznie az albérletből, mert nem tudja egyedül fizetni.
Bak Zsófia: Tábortűz
Nagyon féltem, de ha Gyurira gondoltam, az mindig segített átvészelni azokat a perceket. Sokszor elképzeltem, ahogy kopogtat az ablakon, kimászom hozzá, és ő örökre megszöktet otthonról. Mindig a piros galléros pólója volt rajta terepszínű sorttal, és a haja szépen be volt zselézve, mint a táborok búcsúbulijában.
Árvai M. Tekla: Apám boldog
Mielőtt bevonult, 1944 januárjában megnősült. Lehet, hogy akkor boldog volt, de ezt – nyilván – nem láthattam. Kevés esküvői kép készült, ezeken kizárólag anyám mosolyog. Mit mosolyog! Ragyog a boldogságtól!