
Bali Anikó: Mint láncra vert farkas
– Mit akar tőlem, hagyjon békén! – üvöltöttem, de húsos tenyerét a számra tapasztotta, rövid, virsli formájú ujjaival a nyelvem után kutatott.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata

– Mit akar tőlem, hagyjon békén! – üvöltöttem, de húsos tenyerét a számra tapasztotta, rövid, virsli formájú ujjaival a nyelvem után kutatott.
Mi lesz akkor, ha a lassan fél évszázados lemaradásunk tovább növekszik, egyre csak távolodunk és távolodunk azoktól az országoktól, amelyek évtizedekkel ezelőtt elkezdtek dolgozni földjeiken Égigérő Paszulyukon?
Az ég egyszer csak beborult, foltos lett a repülők és bombák sötét, kormos fémtestétől, a levegő ólmos bánattal és könnyektől sós párával telt meg, megállás nélkül szakadt az eső, elmosta az akácfák édes illatát, szétmarta a rózsák bársonyszirmait a világ minden városában. A madarak elnémultak, mintha egy hatalmas, erős marok szorította volna torkukat, csőrüket szögesdróttal tekerte volna át valaki.
Remegett, mikor bezárta maga mögött a rozoga kiskaput. Kezében egy kisebb sporttáskát tartott, erősen fogta a fülét, a hóra sem tette le, míg a tartóoszlopra húzta a drótfonatot.