Nagy Kriszta: Csillagok
A férfi részeg. Mint minden este. Sörösdobozok között támasztja a fejét a konyhaasztalon. Aminek évek óta mozog az egyik lába.
Month: March 2021
Erdődi-Juhász Ágnes: Mint avokádó közepén a mag
Odafent hárman vagyunk csak: egy ázsiai és egy afrikai lány, meg persze én. Öltönyös férfiak jönnek; néha egyesével az elfüggönyözött kabinba visznek, máskor csak hanyatt döntenek a kemény padlón és a formaságokkal mit sem törődve, mint egy kiéhezett falka, rontanak ránk.
Vályi-Nagy Erika: Az első mondat
Az írás központi témája maradt a beszélgetéseiknek. Újra szóba került, hogy meg kellene írni az első igazi regényt, de már a témaválasztásnál elakadtak.
Háhner Petra: Kísértet
Gizi mindig félelemben élt. Lánykorában a házasságtól rettegett, asszonyként a férjétől. Gyorsan eljárt a keze, ezt mondták Béláról a faluban. Valójában mindenért eljárt a keze, ha pedig ivott, akkor még a semmiért is.
Sike Orsolya: Andalúz 12h
Ezen a napon, kettőezernyolcban, péntek volt. Negyven fok árnyékban, és én egyetlen órával ezelőtt landoltam Andalúzia fővárosában, a festői, buja, napszagú Sevillában, ahol sosem jártam még.
Kocsis Gergely: A szivar
Miguel iszonyúan másnapos volt, a tegnapi éjszakát Pedróval nagyon csúnyán átitták, az anyja hozott nekik friss rumot a szülőfalujából, azt szopogatták egész este. Pedro úgy hányt, mint egy terhes csitri.
Mármarosi András: Piarista
Mi nem vagyunk gazdagok, elég visszafogottan élünk. Nem szoktunk külföldre járni, csak néha Szlovákiába megyünk síelni. A síelést még katona koromban szerettem meg, elvittek Sopronba és hegyi felderítőnek képeztek ki.
Feigl Endre: Hajnali üveg
Előttünk a két pohár, az üveg még szinte teli, és tudom, hogy háborgó lelked itt akár nyugalomra is lelhet.
Uncategorized
Stájn Emma: Kőbölcső (részlet)
„Kisfiam!” – halljuk az ismerős, de már fátyolos hangot. Az arca beesett, a bőre elvékonyodott, kék és zöld minden apró érintéstől; a haja régóta ősz, karjai gyengék már ölelni; a felismeréstől könnyes, cirmos szemei azonban makacsul belekapaszkodnak a rég nem látott unokába, kizárva minden – és mindenki mást.
Kiss Ildikó Judit: A Picasso-portré és a rizlinges hányinger esete
– Mi van? Tiszta anyád vagy, na. Csak ennyit akartam mondani. Főleg így, ezzel a hajjal.
– Köszi…de nem akarok rá hasonlítani.
– Miért? Mi van? Mi történt?
– Semmi. Elkezdtem pszichiáterhez járni.
Fehér Kata: Derzsi nyarak
– Nagyapád nem kell megbocsásson senkinek, nem tett ővele senki semmi rosszat. Ezzel szemben ő halmozza a bűnöket. Lustaság, mohóság, fösvénység, mind mint ott vannak a lajstromán.