a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
– Tessék csak leülni. Megmérem a vérnyomását még az oltás előtt. Ne tessék félni, nem lesz semmi gond. A tajkáryát el tetszett hozni? Nem? Nem baj, kikeresem rögtön a számát. Tessék nézni, adok egy papírt, ezt tessék jól eltenni, ezen rajta van, hogy mikor kell jönni a második oltásért.
– Jól van akkor dögölj meg, hülye picsa! Így legyen rendes egy férfi, hálátlan ribanc! – mordult ki a fickó a luxusautóból, majd felhúzta az ablakot és maga után hagyta a fiatal nőt.
Zsombi tisztában van a társadalmi elvárással, hogy adja át a helyét a buszon a rászorulóknak. Azt is tudja, hogy ő maga képtelen megállapítani, hogy valaki rászoruló-e vagy sem, tehát hallgatnia kéne rám, ha figyelmeztetem.
Kivettem egy-egy bögrét a mosogató feletti szekrényből, majd elsikáltam őket. Ki tudja, ki ivott belőlük, és hogy rendesen mosogatott-e. Két teafiltert halásztam ki a dobozból, majd a bögrékbe helyeztem őket. Végül mindkettőt leforráztam.
Dénes végigsimította a kezét a hajamon. Fura ez, évek óta nem láttuk egymást, mégsem idegen. Ismerős az érintése. El is vörösödök. Túl jól esik amikor hozzám ér közben meg még mindig végtelenül dühös vagyok rá.
Kedves Olvasók! Az áprilisi szerkesztőség egy rövid, közösen írt novellával szeretne megörvendeztetni titeket. Eddigi novelláinkból fűztünk össze részleteket, reméljük, tetszeni fog! Továbbá ezúton szeretnénk megköszönni a márciusi szerkesztők munkáját! Kedves, segítőkész, vidám kis társaság, pont, mint a mienk. Köszönjük a sok segítséget és támogatást!
