
Fehér Kata: Klíma
Lassan megérkeztem a testembe, az ágyamba, éreztem a fejem alatt a párnámat, és a férjem közelségét. Szorosan mellettem feküdt és ütemesen szuszogott, egyenesen a homlokom felé.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata

Lassan megérkeztem a testembe, az ágyamba, éreztem a fejem alatt a párnámat, és a férjem közelségét. Szorosan mellettem feküdt és ütemesen szuszogott, egyenesen a homlokom felé.
A férfi utolsóként érkezett, Zsuzsa engedte be. Félénk öröme egy másodperc alatt lelohadt és mérhetetlenül dühbe gurult, mert semmi „kézcsókom”: Karcsi érkezéskor az ajtóban, akárcsak egy gyereket, letegezte, majd egész este tudomást sem vett róla.
A világvégi hangulat biztos abból is jön, hogy elhagysz egy várost, jössz ezen a tökéletes aszfaltúton, és nincs semmi, de semmi forgalom, legfeljebb egy-egy biciklis.
Rohanni kezdek, még szerencse, hogy sportcipő van rajtam. A személyzet utolsóként csipogtatja le a beszállókártyámat, személyit nem is kérnek, zárják a kaput.
A keddekhez nemcsak anyám kaviáros palacsintája kapcsolódik, hanem a találkozásaim is Erzsivel. Anyám általában nem vesz rólam tudomást, de az valahogy feltűnt neki, hogy minden kedden elmegyek este nyolc körül és csak hajnalban kerülök haza
Tenyeredbe rajzolt égbolt dereng. Tested apró cimbalom, húrjai szélhárfák. Minden apró rezdülésre felzengenek.
Elvette a rönkről a poharakat, aztán a kezembe nyomta az egyiket. Nagyokat pislogtam, mert eddig mindig azt mondta, a bor nem való gyereknek. Valami olyasmit dünnyögött, hogy sokat nőttem a nyáron, meg észre sem vette, micsoda nagylány vagyok; de erre nem nagyon figyeltem, a buborékokat néztem, ahogy hozzátapadnak a pohár falához.
Ebédidő volt és a futár még nem érkezett meg kedvenc Sushi-jaival. Két hete nyitott a Covid utáni ország és alig várta, hogy a Japánban megélt elmúlt pár évét nosztalgikusan megünnepelje. No meg családfő és büszke apa lévén a fiát, Benedeket, aki két hete újra bejárt a négytannyelvű gimnáziumba; a közeledő sikeres érettségivel és a felvételivel ő is támogatásra szorult.
Ritának nincs gél lakk a körmén, rózsaillata van, hosszú hullámos haja csodás arany csigákkal, és szép fehér holdacskák díszítik rózsaszín körmeit, gondolt a lányra, akivel a közösségben találkoztak.
– Nika, miért nem tudsz felnőttként viselkedni? Miért nem mondod el végre Angelónak? –, súgtad a fülembe szelíden, de sürgetőn, mikor utánam jöttél a konyhába. A szemeimben könnyek ültek, csak pillanatok kérdése volt, hogy patakokban ömöljenek.
Egy-egy ilyen beszélgetés Béla bával olyan volt, mint egy rutin prosztatavizsgálat, hervasztó, de legalább rövid.
és életvidám docensnőnek a magyar diákcsoport jelentette a régen várt alkalmat, hogy kirúghasson a hámból. Az unalmas világvégi szemináriumi órák után naponta bevillamosoztak a központba, ahol a szocreál közepén, a sétáló utcában található egyetlen szálloda bárjában múlatták az időt.
Felelevenítjük az összes ciki sztorit az esküvőmről: Sanyi bátyámat, aki az ötödik pohár szilvapálinka után a református lelkésznő hátsóját kezdte markolászni, a piheszakállú Tibikét, akinek nem akart leesni a tantusz, és Berta bármilyen durván is pattintotta le, azonnal visszarepült hozzá, mint valami tökélyre fejlesztett, törzsi bumeráng, a kis Soma, aki az asztal alá mászva befényképezett minden nő szoknyája alá.
Szervezkedtek, informálódtak, próbáltak minden eshetőségre felkészülni, különös tekintettel a hihető magyarázatokra, forgatókönyvekre, mit és hogyan válaszoljanak, ha igazoltatják őket a határzónában.
A vörösbegy minden nap betért a sarki fűszereshez. Vásárolt egy csomag szárított gyümölcsöt, és egy fél kilónyi magválogatást. Aznap a sarki fűszeres, mielőtt megtöltötte volna a zsákot, kivett pár szem magot a keverékből, és a vörösbegy elé tette a pultra.
Komótosan evett, miközben a vastag üvegen túl száguldozó forgalmat bámulta. Buszok, taxik, biciklisek, személyautók végtelen sorban. Marsha nem tudott betelni a látvánnyal, és tisztában volt azzal is, hogy most mindent duplán kell néznie.
Az őszi napsütés erősen próbálkozik áttörni a platán levelein, sikerül is neki, időnként fel kell tenni a napszemüveget. Egyébként is előnyös már ebben a korban.
Miközben elkalandoztak a gondolataim, megtudtam a parttalan üzenetfolyamból, hogy karosszérialakatosként dolgozott öt évig a szakmában, meg hogy egy osztrák cégnél volt állása, műhelyvezető, vagy micsodaként, de az üzemet bezáratta a politika.