a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Én néha kértem, hogy tegyen csodát, hogy láthassam. Ekkor azt kérdezte, hogy attól jobban szeretném-e, ha megduplázná otthon a halak és kenyerek számát. Mondtam, hogy nem. Kérdezte, hogy akkor jobban hinnék-e? Mondtam, hogy nem. Erre azt mondta, hogy akkor hagyjam ezekkel békén és, hogy ő nem mutatványos vagy bűvész.
A piros gyöngysoros lány a híd támfalára könyökölt. Észrevétlenül mögé álltam, visszatartva a szuszogásomat, s hátulról két tenyeremmel betakartam a szemét. A szempillái, mint egy bogár szárnyai, úgy verdesték az ujjaimat.
Anyám szeretett templomba járni. Apám meg nem hisz Istenben. Az én kompromisszumkészségem a karácsonyi éjféli misékig terjedt.
Eszter csak most eszmélt rá, hogy leértek a tengerhez, jobbra tőlük a homokos part, és mögötte a végtelen, kedve lett volna lefutni, és csak állni a vizes homokban, és engedni, hogy a talpai egyre mélyebbre sűlyedjenek, olykor meginog, néha el is kell lépnie, hogy az egyensúlyát megtartsa, ahogyan a hullámok újra és újra alámossák a homokot, és neki újra és újra meg kell kapaszkodnia, de Klára olyan áthatóan nézte, hogy egy pillanatra összerezzent, amikor visszatért a valóságba.
A piros gyöngysoros lány megrázta hosszú, barna haját, amit a lágyan fújó szél közben meglebegtetett. Gyöngéden torkon ragadó illata volt, mint a hársfának, amikor virágzik. Éreztem, ahogy odaálltam mögé, és haja az arcomat verdeste.
Tudtad, hogy alig lehet igazi szőrmét kapni? Az uram elvitt Szentmóritzba, igen, ott vásároltuk, de lejártuk érte a lábunkat, elhiheted.
A taktikád lényege, hogy igyekszel elkerülni ezeket az embereket a beszólásaikkal együtt. A taktikád viszont rendre kudarcra ítél. Megtanultad már, ezért ilyenkor egy pillanatra becsukod a szemed és a vízre gondolsz: amikor elfogy a levegő.
Egyszer a szegénylegény kiment a mezőre, hátha akad valami munka, mert nem bírta már hallgatni az édesanyja unszolását, de csak úgy ímmel-ámmal ment, meg elég későn is kelt aznap, így mire kiért a mezőre bizony jócskán megnyúltak az árnyékok.
– Figyeljen rám hölgyem. Én értem, hogy ön kolléga. De épp ezért tudja pontosan, hogy a dolgok nem így működnek. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egy életellenes nyomozónak – még ha csak százados is – ezt nekem kell elmondanom.
A férfiakban amikor egy félig csupasz női test láttán megmozdul egy belső erő, annak nehezen tudnak megálljt parancsolni. Így voltam ezzel én is. Hagytam, hogy Olja közel hajoljon hozzám. Éreztem a leheletét, és akkor már kíváncsi voltam, hogy milyen vele csókolózni.
Isten sokáig gondolkozik, majd végül kiválaszt egyet. Lucifer is kiválaszt egyet. Egymás mellé kerülnek lefordítva. Mindketten feszülten várakoznak, a másik kártyájának felfedésére. A lefordított kártyák felett Isten képernyőjén egyre csak a digitális homokóra forog.
Ahogyan az Ibiza kis ezres motorja küszködve felvánszorgott a hegyre, ahonnan a nyaralni érkezők először pillantják meg a Földközi-tengert, eszébe jutott ahogyan az éjszakai recepciós huszonhárom évvel ez előtt, igyekezett megérteni az idegen nőt, aki leginkább a tekintetével kommunikált.
