novella

Donázy Ágnes: Névnapomra

Apám állt a konyhaajtóban egy aprócska cserepes tulipánnal, és mosolygott. Boldog névnapot, mondta, átadta a virágot, lehajolt és adott egy puszit. Anyukámra néztem, aki épp a tűzhelynél főzte a vacsorát, és ő is mosolygott. Aznap tanultam meg, hogy van névnap, és hogy akkor virágot kapunk.

novella

Hámos Zita: A lány fülbevalóval

Másfél hónappal ezelőtt Vivien barátnője tükrében próbálgatta a fülbevalóit. Egy Tinder randira készült. Vivien vette rá a randi alkalmazásra, ő le sem töltötte volna, ha barátnője nem piszkálja, hogy macskás vénasszony lesz belőle.

novella

Fodor Petra: Voksoló

– A szavazóhelyiségek vasárnap reggel hatkor nyitnak, a voksoláshoz személyi igazolvány és lakcímkártya szükséges – zeng az anyakönyves Marika hangja a hangosbemondóban. Mihály el is felejti a bosszankodást, már látja maga előtt a vasárnapot.

novella

Pecasz Leskó Éva: Alíz

Margit másnap délelőttig maradt. Alíz kikísérte, majd a házba visszatérve szemügyre vette az  előző este romjait. Az asztalon hevert még a megbontott vörösbor, és a poharak. Az asztalterítőn a szétpergetett mogyoróhéjak között ott lapultak a borozgatás árulkodó nyomai, a kicseppent és beszáradt vörös foltok. Nem érdekelte, nem csinált rendet.

trauma/írás

Istók Vera: Síeltem

Elmentünk a táborba, meleg volt a szálláson, velem annyit foglalkoztak, hogy megmutatták, mi az a hóeke, aztán mehettem síelni magam. Mentem, mondták, ott a fekete pálya, az való kezdőknek, viccelődni akartak, én meg nem tudtam, ez mit jelent. Odamentem, mély szakadék, elindultam, kiabáltam szlovákul, hogy pozor, veszély, merthogy nem tudok síelni és párhuzamos léccel száguldoztam, ha úgy éreztem, nagyon felgyorsultam, akkor valami hóeke jellegű megoldással eldőltem.

novella

Réti Atilla: Apám megbocsát

Ki a szabadba! Szemtől szembe a természettel! Csak ez frissíthet fel. Új erőt csak odakint nyerhetek. Igaz is, olyan a piktúra, mint Antheus. Elgyengül, hanyatlik, ha eltávolodik a természettől, s ifjú erőre kél, mihelyt közvetlenül érintkezik az anyafölddel.

novella

Mármarosi András: Foci

Nagyanyámra emlékszem. Túlélte Papit. Ősz hajú volt és alacsony. De a szeme mindig nevetett. Szerettem, amikor kieresztette a hangját. Apám mesélte, hogy amikor ő kicsi volt, elmentek nyaralni Tunéziába. Ez még azelőtt volt. Nagyanyámat rábeszélték, hogy csúszdázzon velük.

novella

Havasi Mária: Sötét szoba

Négy, harci kedvvel és az én pilates eszközeimmel felvértezett gyerek egymást üldözi egy erre alkalmatlan helyen. Bele sem gondolok abba a teljes káoszba, ami odabenn van. A szokásosnál kicsit előbb sikerül Barnusnak a polc alá bújva úgy bevernie a fejét, hogy elsősegélyre kell hozniuk a csata sebesültjét.

novella

Fokvári Dóra: Midsommar

A lány teljesen belefeledkezett a gomolygó szürke felhőbe, ami a hidegben jól látszott. Marcusról nem tudott sokat, a tavaszi szemeszter elején jött át Umeåból Västeråsba. Rengeteg pletyka keringett róla, azt mondják, hogy veszélyes alak.

novella

Simon Anna: Évtervező

Sajnos a szomszédokat még mindig nem sikerült jobb belátásra térítenem. Panaszkodnak, hogy a lépcsőházba piszkít a kutya, meg ugat is egész nap. Hát mit csináljon szerencsétlen kutya?! Nyávogjon?!

Exit mobile version
%%footer%%