Tudja, Terence, minden forintnak helye van. Itt, a szívemben. Szabadság alakú helye. A szabadságért fizetek, és ez minden forintot megér.
Hajnalné Gulyás Margit idén is Olaszországban nyaralt. Végigjárta a kedvenc helyeit, múzeumok és strandok helyett külvárosi bárokban beszélgetett, üldögélt folyópartokon, felmászott pár környékbeli sziklára, és elment fodrászhoz. Terence már ismerte, évente négy mondatot beszéltek, valószínűleg a legfontosabbakat.
Jövőre talán kifejti részletesen, mire gondolt, szigorúan négy mondatban. Elmondja, hogy minden tárgyról tudja, melyik év melyik évszakában vette, és hogy az elveszett tárgyainak külön kis szívkamrája van, oda jár gyászolni. Az ajándékait pedig egészen különleges helyen tartja számon, a mellkasa fölött, a pihegődombon. Ha megkérik, hét éves koráig visszamenőleg el tudja sorolni az összeset, mikor, kitől kapta, de sose kértek tőle ilyet. Arra viszont nem emlékszik, ő miket ajándékozott.
Margitot kizökkentette a forró hajszárító, újra a szalonban volt. Szerette a bizsergést, amit a bizonytalanság keltett benne. Vajon mennyibe fog kerülni, hogy a mesterfodrász alaposan megmossa a haját, kifésülje hajápolóval, levágja a kettévált hajvégeket, és bongyorosra szárítsa? Hat éve nézte meg utoljára az árlapot, ott minden tétel külön fel volt tüntetve. Nem gondolta, milyen sok tétel érinti ritkuló haját.
Már egy ideje hagyja, hogy Terence csináljon, amit csak akar, és Terence szabadsága átragadt rá is. És ez a szabadság minden pénzt megér.
(Fotó: Marfa Bogdanovskaya, kép forrása: Pixabay9