
Köck Ildikó: Fényidő
Teljesen csukva volt a szemem, ám a fény felerősödött, mintha átvilágította volna a mindenséget. Gyönyörű volt, nem evilági élmény, megkülönböztethetetlenné vált a kívül és a belül.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata

Teljesen csukva volt a szemem, ám a fény felerősödött, mintha átvilágította volna a mindenséget. Gyönyörű volt, nem evilági élmény, megkülönböztethetetlenné vált a kívül és a belül.
– Jaj, Rózsikám, mi baja van magának? – kérdezte Etus, majd gondosan a megállóban árválkodó padra tette a kézitáskáját, benne a szép rózsaszín, elegánsra manikűrözött ujjakban végződő kézfejjel, ami most zavart értetlenséggel lógott ki a retikülből.