Késve érkezem, mint mindig, a buzgómócsingok már elfáradtak, a medence szélén beszélgetnek. Feltolom az úszószemüvegemet a homlokomra, kilépek a papucsból, megragadom a korlátot, egy lépcső, kettő, kis ugrás, benn vagyok, és már úszok is.
Azonnal lelapulnak a gondolataim, élvezem a langyosságot, ahogy körülölel, a visszhangzó tér kellemesen zsong a tudatomban, rovom a köröket. Pár hónapja járok, sose leszek egy Egerszegi Krisztina, nem is akarok, csak kell a napi stressz szintentartásához, mióta beütött a menopauza, nagyobb szükségem van rá, mint valaha. Ahogy elmerülök, a zsizsegő gondolatok összesimulnak a kékséges vízfelszínnel. Az első tíz perc mindig a semmié, nem agyalok, nem oldom meg a napi bajaimat, nem tervezek, csak tempózok. A slow lane az én terepem, szeretem az időseket, ahogy komoly arccal úsznak egy fél kört, az alacsony részen sétálnak, és újra. Összemosolygunk, aztán még komolyabb arccal úszunk tovább. Ma van egy új pasas, lassú, de küzd, egy új Johnny Weissmüller, csapkod, felkavarja a vizet, nem halad sehova, de élvezi nagyon, minden harmadik körnél kikerülöm, somolygok.
A tizenhatodik perc. A jóisten tudja, miért, két hónapja mindig ilyenkor párásodik be a szemüvegem, régebben a huszadiknál. Megállok, megmosom, elrúgom magam, beindul a filózás. Úgy döntök, ma csak a slow lane, a mediumot most nem kívánom, nem esik jól a magvas gondolatokhoz.
Elvigyorodok, ahogy szigorúan emelt fejjel mellúszok, mint egy keletnémet nyugdíjas Hévízen, sose rakom a víz alá, pedig nem is féltem a hajamat. Anyám jut eszembe, ritkán szokott, úszás közben soha. Sosem tanult meg úszni, emlékszem, hogy mindig egy matracon ringatózott, hagyjam békén, a fodrász által hetente gondosan megkomponált haját különösen. Szeretem a vizet, a Balatont, a Tiszát, a strandokat, mindent, de majd csak 12 évesen megyek az osztállyal tornaórán úszni, nem tudok, csóró gyerek a jómódúak között, engem nem fizettek be ilyen flancos órákra, se úszás, se angol, se semmi, a többiek rég magabiztosan úsznak a mély vízben, szégyellem magam. Aztán nyáron a Tisza-parton a környékbeli lányok biztatnak, hogy nem nagy ügy, és végre kalimpálok, fenn maradok, micsoda boldogság. Ne felejtsek el figyelni az örvényre, az veszélyes, ha elkap, hagyjam, hogy lehúzzon, akkor csak ki kell úszni alóla, ennyi. Okosan bólogatok, hogy persze, ez egyszerű, ez menni fog, egy kiskamasznak minden megy.
Még nyár vége előtt átússzuk négyen a Tiszát, alaposan lemaradok, rengeteg vizet nyelek, köhögök, de nem merek pánikolni, mert anyám azt se tudja, hogy leszöktem, nincs otthon, nem mehetek sehova soha, és tíz perc sétára a folyótól ez nem igazság, a többi gyerek mind ott van. Úszok az életemért, visszafordulni nem merek, de nem is tudok, irányváltást a vízben nem tanultam, úszok bőszen, ha ezt még annak lehet nevezni. Egy motorcsónak húz el nem sokkal mellettem, a hullámok beterítenek, a víz átcsap a fejem felett, arra gondolok, hogy anyám megöl, ha megtudja, ez erőt ad, összeszedem magam, felrúgom magam a felszínre, a lányok a parton kiabálnak, hogy hol a francban vagyok. A végtelenségig tart, lassan haladok, küzdök a sodrás ellen, szégyellem, hogy béna vagyok. Nagy nehezen elérem a partot, agyagos, síkos, nem tudok kievickélni, göcsörtös gyökerekbe kapaszkodom, érzem, ahogy két körmöm leszakad, nagyon fáj, saras és vérzik. Végre a parton, hullafáradt vagyok, kapkodom a levegőt, a talaj hideg, fázom, félek. A többiek indulnak visszafele, a szüleik a büfében, lassan előkerülnek, nekik sem engedték meg az átúszást, ha rájönnek, kikapnak. Ott hagynak, ülök egyedül, fáj mindenem, a gyökér nyomja a fenekem, a fa töri a hátam, a talpam csúszkál, próbálom a sarkam beékelni a talajba, egyedül vagyok, szomjas, ég a szemem, víz ment a fülembe, alig hallok. Nem merek elindulni segítségért, ha anyám megtudná, iszonyúan elverne, még nagyobb lenne a kontroll, és már így is elviselhetetlen. Nézem a lányokat, már félúton járnak, indulnom kell, de képtelen vagyok, várok még. A lányok már átértek, de nem látni tisztán, messze a túlpart, maradok.
Óvatosan felállok, azonnal megcsúszom a nyálkás agyagon, beesem a vízbe, és már visz is a sodrás.
Már az életemért úszok, koordinálatlanul, ütemtelenül, kitartóan. A motorcsónak most a Tisza közepén húz el, jönnek is a hullámok, nem érdekel. Próbálok integetni, de nem tudok, nem tudom, hogy kell, ahogy felemelem a karom, elragad a víz, azonnal visszahúzom, most már erősen koncentrálok. Oldalra sandítok, a strand fövenye már mögöttem, erős a sodrás, már nem küzdök, hogy oda tartsak, ahhoz túl fáradt vagyok, csak úszok, úszok lassan, kitartóan. Megfájdul a fejem, ahogy mereven tartom, elgémberedik a nyakam, a vállam szinte leszakad, a halántékom lüktet, a fejemet égeti a nap, de a víz egyre hidegebb, reszketek.
A szőke folyó még messzebb visz, erősebb egy kislánynál, úgy kétszáz méterrel lejjebb érek partközelbe, be van szakadva az oldalfal, a pergő homokon nem tudok megkapaszkodni, sodor a Tisza, látok embereket, de kiabálni már nem tudok, ahogy nyitom a szám, telemegy vízzel, már nehezen tartom fenn a fejem. Próbálok faágakat, gyökereket elkapni, de nem tudom tartani magam, végre egy ócska stégnél meg tudok kapaszkodni, erőt gyűjtök, lassan kimászok. Békák ugrálnak a vízbe, máskor ettől meghalnék, de most örülök. Örülök, hogy élek, el se hiszem, hogy megcsináltam.
Összeszedem magam, elindulok a strand felé, a lányok már sehol, a ruhám, papucsom a homokban, leporolom, felveszem, elindulok haza. Anyám közben hazaért, iszonyúan felpofoz, de most nem érdekel. Átúsztam a Tiszát, nagylány vagyok, iszonyú büszke, úszok, úszok.
Azóta is csak mellúszok, most is, a fejem mindig kinn a vízből, tudom, hogy butaság, fáj már a nyakam, de jólesik, tovább tempózok.
Arra eszmélek, hogy üres körülöttem a medence, jól elálmodoztam. Van még pár perc, belefér még két kör, kimászok, megtörülközöm, nem zuhanyozok, majd csak otthon, szeretem a klór szagát a bőrömön, de szeretem a sós vízét és a Tiszáét is, szeretem az úszás összes illatát. Lassan vezetek, a lúgos szag elárad az autóban, lehúzom az ablakot, a szél összeborzolja a nedves hajam.
Leparkolok, sporttáska, kistáska a vállra, kód, két emelet, kulcs, vizes cucc a mosógépbe, mobil töltőre, kettle on.
Megnyitom az applikációt, foglalok csütörtökre meg szombatra, bedobom az úszódresszt a mosógépbe, és úgy döntök, ma ráírok anyámra.
(Fotó: Pixabay)