Mondj valamit, anyu! Mérges vagy? Jó leszek, megígérem, csak mondj valamit! Sötét van. Félek a sötétben. Peti is fél. Múltkor mesélte az udvaron, mikor azt a nagy homokvárat építettük. Tudod, amiről meséltem. Mert aznap későn tudtál csak értem jönni, és addigra szétromboltam. Mert már kezdett sötétedni és féltem. Hogy megint nem jössz értem, és abban az ijesztő szobában kell aludnom. Ahol azok a rossz gyerekek alszanak. Pedig a várépítésnél nagyon jó voltam. Hat torony volt a tetején. Juli néni is azt mondta, hogy ilyen szépet még nem látott. Peti anyukája szerint is ez volt a legszebb vár, amit építettünk. Úgy szerettem volna, ha látod. Ha te is azt mondod, hogy milyen büszke vagy rám, amiért ezt a szuper várat megépítettük. De te nem tudtál jönni, mert Pali bácsival kellett menned megünnepelni valamit. Büdös volt a hajad és a szád. Nem szeretem, amikor büdös vagy. Amíg vártam rád, egyre sötétebb lett. És akkor dühös lettem rád, anyu, ne haragudj! Egy jó gyerek nem csinál ilyet, tudom. És akkor szétrúgtam a várat. Mind a hat tornyot. És nem érdekelt, hogy homokos lesz a ruhám meg a hajam, és saras az arcom. A dadus néni törölte le. Először mérges volt ő is, aztán megengedte, hogy az ölébe bújjak. Szeretek az ölében ülni. Szeretem, ahogy ringat. Attól mindig megnyugszom. De csak azért szeretem, mert annyira félek, amikor várok rád. Ha korán jönnél, akkor nem szeretnék Ica néni ölébe bújni. Miért nem engeded el a kezem? Kezd fájni, anyu. Ma is Pali bácsival voltál valamit megünnepelni. Éreztem a hajadon és a szádon, mikor kirángattál az óvodából. De nem csináltam semmit! Valami fura meleget érzek a kezemnél. Mint az ebédnél az almaszósz. Ez is ragad. Érzed te is, anyu? Mi ez? A pocakodból folyik. Miért nem mondasz semmit? A maci sose duzzog ennyi ideig. Nem lett volna szabad nevet adni neki, én mégis adtam. Ha megmondom a nevét, akkor elengeded a kezemet? Nem szeretem, amikor így büntetsz. Verj meg inkább, vagy mondd tovább, hogy miért vagyok rossz gyerek. Ígérem, most végig foglak hallgatni! És nem fogok sírni. Akkor sem, ha a gyűrűdtől megint véres lesz a szám. Jó leszek, csak mondj valamit! Kérlek szépen, anyu! Én jó leszek! Azért se fogok nyafogni többet, hogy kidobtad a macit. Rossz maci volt. Meg kellett büntetnem. Ahogy neked engem. De a maci sosem sírt. Nem lett hurkás a háta, ha fakanállal ütöttem, mikor valami rosszat csinált. Pont úgy, ahogy tőled tanultam. Csak a háta közepét, hogy a többi játék ne lássa. Mert a büntetés csak a miénk. Ha észrevennék a foltjaimat, kiderülne, hogy milyen rossz vagyok. És akkor mindig abban a szobában kellene aludnom, ahol rácsos ágyak vannak. A rossz gyerekeknek, akiket otthagytak a szüleik. Apának se kellek. Elhagyott minket, mert nem tudott engem elviselni. Ezért is vagy velem szigorúbb, tudom. Elengeded végre a karomat? Olyan hideg a kezed. Egyre hidegebb. Meg fogsz fázni, anyu. Segítek felállni, jó? Azért vagy rám mérges, amit a ceruzával csináltam? A macit is így szoktam megbüntetni, amikor nagyon csúnyákat mond. Miért mondtál olyan csúnyákat ma nekem? Hogy beviszel az árvaházba, és jobb lett volna, ha meg se születek. Én csak azt akartam, hogy hagyd abba. Mert a maci is mindig abbahagyja, ha a ceruzával sokáig szurkálom a hasát. De aztán megbocsátok neki. Ahogy te szoktál nekem. És megígérem, hogy ha jó lesz, nem kell bántanom többet. Tegnap kidobtad, ezért őt nem tudtam megbüntetni. Ne haragudj, anyu! Ez volt a maci neve: anyu. Tetszik? Rólad neveztem el, mert téged szeretlek a legjobban a világon. Akkor most elengeded a kezem? Álmos vagyok és félek. Anyú!
(Fotó: suntorn somtong, kép forrása: Pexels)