Molnár Gitta: Talán ámbra
A klausztrofóbiám porszemnyire zsugorodik a találkozástól való félelem mellett. A tenyerem nyirkos, a torkom kiszárad, a szívem szaporán ver. Anya hangját hallom a fejemben: Az első nagyok nyomot hagynak. Évek múlva is kizökkentenek és felültetnek a nosztalgiavonatra.