– Erik, Erik, kelj fel! Nem hallod ezt a lármát?! – zihált Szofi, miközben erőteljesen rázta mélyen alvó férjét. – Annyira félek! – elvékonyodott hangja erőtlenül csengett az éjszaka sötétjében. Erik átfordult a másik oldalára, valamit motyogott a fogai között, és aludt tovább. Közben a szomszédból folyamatos kiáltások szűrődtek át a papírvékony falon.
Ne ölj meg, kérlek! Ne bánts! Eressz el! Nagyon fáj! Biztos horrort néznek odaát, gondolta Szofi, és próbált visszaaludni. Az ébresztőóra kijelzője éppen 2:10-et mutatott. Kicsit hangos a tévé ebben az időpontban, rebegte alig hallhatóan, végül mély álomba merült. Ez volt az első éjszakájuk az ifjú házasok otthonában.
– Drágám, mi volt veled éjszaka? Miért nem hagytál aludni? Nekem pihennem kell! Nem mehetek be a céghez kialvatlanul, az én pozíciómban! Tudod, hogy miattatok gürcölök nap mint nap! – sokatmondó pillantást vetett Szofi erősen gömbölyödő pocakjára. – Csinálj nekem tízórait, meg pakold be az ebédemet, légyszi! – hangja inkább parancsnak hatott, semmint kérésnek.
– Ne haragudj, szívem, de úgy megijedtem! Hirtelen elképzelni sem tudtam, honnan jön az a borzalmas zaj – magyarázkodott a lány, és elindult az aprócska konyha felé. – Olyan volt, mintha valaki kétségbeesetten könyörögne az életéért! – folytatta, de Erik már a fogát mosta. Szofi összébb húzta magán a köntöst, beletúrt a hajába, és nagyot sóhajtott. Elkezdte merni az éthordóba a paradicsomlevest, amikor valahogy megremegett kezében a merőkanál, és egy csepp a földön landolt. Erik ebben a pillanatban lépett ki a fürdőszoba ajtaján.
– Olyan ügyetlen vagy! Már megmondtam ezerszer, hogyan tartsd az éthordót az edény fölé, de hiába beszélek! – korholta az asszonyt, majd öntudatos mozdulattal kikapta a merőkanalat a kezéből, és demonstrálta a helyes módszert. – Látod! Így nem történik baleset! Drágám, csak meg akarlak kímélni attól, hogy ebben az állapotban hajolgatnod kelljen! – rezzenéstelen arccal megcirógatta felesége arcát. – Indulok, mert elkések miattad! Vásárolj be, mert ennék valami fincsit vacsorára, és tök üres a hűtő. – Erik felkapta az éthordót, és az időközben összekészített tízórait az asztalról. – Puszi – szólt vissza az ajtóból, és kiviharzott a lakásból.
Szofi összetakarította a konyhát, kiporszívózta a lakást, és elindult vásárolni. Visszafelé tartott a boltból, amikor szembetalálkozott a gondnoknővel.
– Szép napot, kedveském! Egyedül cipekedik ebben az állapotban?! Hadd segítsek! – ellenkezést nem tűrően kikapta Szofi kezéből a telepakolt kosarat, és elkísérte egészen a lakásajtóig. – Na, és milyen volt az első éjszaka nálunk? – kérdezte nyájasan, miközben tágra nyílt szemmel várta a választ. Kerek arcán mély barázdákat rajzolt a mohó kíváncsiság.
– Kicsit még szokatlan a hely, nem is aludtam túl jól, meg… – harapta el a mondat végét. Nem fogja kifecsegni ennek a minden lében kanál nőnek az első éjszaka eseményeit. Még hülyének nézi.
– Nem csodálkozom! – sokatmondóan Szofira szegezte tekintetét. – Bernátéknál folyamatosak a balhék – folytatta fontoskodva, és olyan közel hajolt Szofihoz, hogy acetonszagú lehelete irritálta a lány szemét. – Az asszonyka annak idején gazdag arab diákoknak árulta a testét. Tudja, akik itt tanultak az agrárképzőben, a Kisfaludy utcában. Állítólag az esküvő után súgta meg valami jóakaró barát a férjnek a fiatalasszony előéletét. Mindennaposak náluk a csetepaték. Gábor egyébként műtős, alig 50 kiló, de ha verni kell az asszonyt, tudja hova kell ütni – és őrült hahotázásba kezdett. Szofi elborzadva nézte a pletykálkodó vénasszony reakcióját, és a kényelmetlen szituáció elől a lakásba menekült.
Ledobta a kosarat a konyhakőre, és ledőlt a kanapéra. A baba nagyot rúgott a pocakjában.
Behunyta szemét. Látta magát, ahogyan hatéves kislányként guggol a konyha sarkában, erősen füléhez tapasztja csöppnyi kezét, hatalmas könnycseppjei áztatják kedvenc szoknyácskáját. Vacogott és remegett. Anyja fájdalmas kiáltásai a fal túloldaláról egész testében visszhangzottak, egyre hangosabban és hangosabban. Képtelen volt mozdulni, pedig akart, nagyon is akart. Legszívesebben odafutott volna apja elé, és a megsárgult, csúf pofájába üvöltötte volna, hogy hagyja békén anyát, mert ha nem, akkor elviteti az ördöggel, aki bedugja egy nagy, fekete zsákba, és meg sem áll vele a pokolig. De lebénult, képtelen volt bármit is tenni, izmai megmerevedtek, csak azt várta, hogy végre vége legyen. A kakukkos óra ütemes kattanását figyelte. Tik-tak-tik-tak. Csitt-csatt. Tik-tak.
Te jó ég! Eszmélt fel Szofi, a kakukkos óra delet ütött. Még neki sem állt főzni. Mi lesz, ha Erik előbb ér haza és éhes lesz? Gyorsan járt a keze, hogy időben elkészüljön.
2
– Drágám, ébredj! – hallotta valahonnan messziről, az álomhatár széléről Erik hangját. – Hogy tudsz aludni ekkora zajban!? Nem igaz, hogy nem hallod, hogyan ütik egymást a szomszédban! – felháborodás érződött a hangjában és a tekintetében egyaránt.
A szomszédból üvöltések és bútorcsapkodás robaja hallatszott. Erik kipattant az ágyból, fel-alá járkált a szobában, olykor odatapasztotta fülét a falhoz, ha elcsendesedett a vihar odaát.
– Most mit csináljunk? – vádlón feleségére nézett, mintha bármi köze lenne a történtekhez.
– Hívjuk a rendőrséget? – kérdezte Szofi bágyadtan, mert úgy érezte, Erik valamilyen reakciót vár tőle.
– Megbolondultál?! Talán elvette a maradék eszedet a terhesség! Hogy lehetsz ennyire naiv!? Olyan vagy, mint anyád! Megérdemelte a sorsát az is! Képtelen volt normálisan gondolkodni, akárcsak te! – fröcsögött a nyála mindenfelé, szemét véresre festette a düh. – Használd az eszedet, te liba! Még a végén bennünket okolnak! Ezek mind ilyenek! A nyilvánosság előtt ők a legboldogabb pár a világon! Érted már?
– Na jó, de akkor mitévők legyünk? – Szofi próbálta nyugtatni Eriket, bátorításként lehúzta maga mellé az ágyra, és a karját simogatta.
– Tudod mit? Holnap beszélj a nővel! Mégis más két nő egymás közt! Egyezz meg vele, hogy fejezzék be a műsort! Ha kell, fenyegesd meg! Ami sok, az sok! – és elkezdett dörömbölni a szomszéd falán. Váratlanul csend telepedett az éjszakára. Vége lett. A kakukkos óra monoton kattogása ütemesen verte a tik-takot.
Másnap Szofi minden bátorságát összeszedve bekopogott a szomszédba. Egy harmincas évei közepén járó nő nyitott ajtót. Napszemüveget viselt, bal karját fásli rögzítette a felsőtestéhez. Karcsú derekát két kézzel át lehetett érni. Vékony, hosszú, formás combján tökéletesen feszült a fekete bőrnadrág. Gyönyörű nő, konstatálta magában Szofi.
– Szia! Szofi vagyok, az új szomszéd! Beszélhetnénk pár percet? – kezdte zavartan.
– Sajnos éppen rohanok, kötözésre kell mennem a kórházba. Múlt héten belenyúltam a forgó centrifugába, és eltört a karom – magyarázta idegesen a nő, és már tuszkolta is kifelé Szofit az ajtóból. – Majd máskor beszélünk, ne haragudj! – tette hozzá, és becsapta Szofi orra előtt az ajtót.
Csengettek. Dani állt az ajtóban, egy csokor virággal. Szofi meglepődött. Senkit sem várt. Persze örült Daninak, aki gyerekkora óta a férje legjobb barátja, és gyakran töltötték együtt az estét. Épp arra járt, és a kölcsönkért hálózsákot hozta vissza. Egy kávét fogadott el, és rohant is tovább. Szofi azon aggódott, hogyan mondja meg Eriknek, hogy Dani meglátogatta. Erik nem szerette, ha olyankor jött valaki hozzájuk, ha ő nem volt otthon. Legutóbb is kiakadt azon, hogy az öccse járt nála. Talán nem is szól neki a látogatásról.
Erik feldúltan ért haza. Köszönés helyett feleségének támadt.
– Milyen férfi járt nálad ma délután? Ne hazudj, mert tanúm van rá! Most állított meg a lépcsőházban a balhés szomszédasszony. Mesélte, hogy látott hozzád bejönni egy fiatal pasit! – záporoztak a kérdések, egyik a másik után. Észrevette a csokrot a vázában. Ekkor csattant el az első pofon. A kakukkos óra elütötte a hatot.
(Fotó: Thomas Bormans, kép forrása: Unsplash)