Nem titkolt büszkeséggel nézett körbe. Pontosan olyan lett, amilyennek megálmodtam. A színek, a dekor, a hangulata, pont mintha egy filmből vett díszlet lenne… Jókedvűen felsóhajtott, majd járkálni kezdett a zsúfolt boltban, letörölt egy képzeletbeli porcsíkot az álkandalló párkányáról, elsimított egy rojtot a bársonyfüggöny szélén, összerendezte a kártyapakli lapjait a horgolt csipketerítővel borított asztalon. Jó ötlet volt ez a kristálykoponya a bátyámtól, igaz, kínai giccs, de senkinek nem fog feltűnni. Viszont pár kép még jól mutatna a falon… talán egy Holdnaptár, vagy egy Csillagtérkép a Szíriusz képe mellé… majd kitalálom. Hangos kopogás zavarta meg az álmodozásban, a rácsokon átnyúlva valaki erőteljesen döngette meg a bejáratot. Kata pár lépéssel átszelte a helyiséget, és arcán meghökkenéssel nyitotta ki az ajtót. A rács előtt egy harmincas hölgy állt: a kezében tartott tömött táskája, hónaljához szorított mappája, feszes, kissé divatjamúlt kosztümje, konok, enyhén lenéző és fontoskodó arckifejezése egyértelművé tette, mivel is foglalkozik. Tuti, hogy egy aktatologató!
– Kovács Katalinhoz van szerencsém? – kérdezte a váratlan vendég hivatalnoki hangon.
– Igen, én vagyok. Kit tisztelhetek Önben?
– Hmm, milyen érdekes, ezek szerint nem számított rám. Hát igen, ez felettébb érdekes. Kiss Rózsa vagyok, a Jósok és Látnokok Szakszervezetének megbízásából jöttem – nyújtotta át kezét határozottan a rácsokon.
– Hogy honnan? Ne haragudjon, Jósok és Látnokok Szakszervezete? Ugye, ez most valami vicc? – Kata, mintha észre sem vette volna a felé nyújtott kezet, mozdulatlanul állt tovább.
– Vicc? Tipikus! Engedély nélkül jósdát nyit a szakszervezet által felügyelt területen, és még csak azt sem tudja, kik vagyunk. Hallatlan!
– Engedély? Terület? Felügyelt?
– Nézze, késő van, és sok a dolgunk. – A nő Kata orra alá tartotta igazolványát. Eggyel lágyabb hangszínre váltott. – Elég hideg van. Beengedne végre?
Kata kinyitotta a rácsos ajtót, és bizonytalanul a bolt közepén álló asztal körüli székek egyikére mutatott.
– Ott foglaljon helyet! Tudja, én még ki se nyitottam, holnapra terveztem.
– Nagyon helyes, nagyon helyes, akkor még nem vagyunk elkésve semmivel. – A nő táskáját a padlóra tette, mappáját hangos puffanással dobta a csipketerítős asztalra, kinyitotta, és kutakodni kezdett a papírok között. – Itt is lesz mindjárt. A D02-es formanyomtatvány, a JO101-es engedélyezési űrlap, a kötelező belépési nyilatkozat, a hiteles és kötelező kellékek listája…
Amíg Rózsa zizegett a papírokkal és hümmögött, Kata az arcát fürkészte. Pedig tényleg mindennek utánanéztem, számlaképes is vagyok. Tanácsadás, azt mondták, az jó lesz. A bolt papírjai is rendben. Erre a megnyugtató gondolatra kihúzta magát. A zörgés hirtelen abbamaradt, Kiss Rózsa szakszervezetis pedig nagy levegőt véve, kezében az összeszedett stóccal felpattant.
– Nézzük is először a berendezést, azzal hamar készen leszünk. Első látásra minden kellék a helyén, de azért rend a lelke… Hopp, igen, már látom is! A patkó és az inga… hol találom őket? – nézett körbe tanácstalanul, majd átható tekintetét Katára szegezte.
– Inga? Patkó? Előbbiben nem hiszek, utóbbira pedig nem is gondoltam. De nézze, továbbra sem tudom, mi ez…
– Hinni? – Rózsa felkacagott. – Jó, akkor ezeknek a hiányát feljegyzem, a szokásos harminc napja lesz rá, hogy pótolja őket. Mi sem vagyunk barbárok, ha érti! – nézett erőltetett szelídséggel Katára, majd tekintetével tovább fürkészte a boltot. – A lila jó választás, a spiritualitás egyik színe, segíti az intuíciót, ügyes! Szép az anyaghasználat is: a mintás szövettapéta ötletes, a bársony elegáns, de mégis otthonos, melegséges hangulatot kölcsönöz… Nem látok semmi angyali jelenlétre utaló jelképet, de sebaj, erre is meglesz a harminc nap! Azt hiszem, ezzel megvagyunk, rátérhetünk a szolgáltatásokra! Üljön le!
Kata maga sem értette, de visszaült a székre. Hirtelen rátört a nyugtalanság, sejtette, hogy mi következik.
– Mivel nincs semmilyen tájékoztató, se felirat, se semmi, így kérdeznem kell. Jövőbelátás? Rontáslevétel? Szerelmi kötés?
– Kizárólag jövőbelátás. Ezen felül foglalkozom gyógynövényekkel, illetve aromaterápiával.
– Azokat lehet esetleg szerelmi bánatra vagy hasonlókra használni? Tudja, szabályaink szerint egy szolgáltatás nem szolgáltatás, több lábon kell állni manapság!
– Hát, nézze, megpróbálhatom…
– Helyes. És akkor pontosítsunk: jövőt jósol, de hogyan?
– Leginkább tenyérből, de nagy ritkán tarot-t és teafüveket is használok. Tényleg, esetleg egy teával megkínálhatom?
– Nem, köszönöm! Érdekes… Tenyér? – A nő vizslató szemével Kata arcát kutatta. – Hmm. Akkor tenyér – és ezzel feljegyzett valamit az egyik űrlapra. – Kristálygömb? Hol is? Oh, igen, ott van a kandallón, nem vettem észre. Helyes, a jövőbelátáshoz elengedhetetlen kellék. Hitelesítve van?
– Attól tartok, nincsen.
– Jó, semmi baj, tudja, a harminc nap! Majd adok egy listát a hivatalos partnereinkről és viszonteladóinkról. Úgy látom, szüksége lesz rá! Akkor még hátravan a belépő nyilatkozat, az éves tagsági díjunk 30 ezer forint, hagyok itt egy csekket. Legfontosabb közelgő eseményünk pedig a Szaturnália-bál, december 21-én. A megjelenés kötelező! Amúgy is kihagyhatatlan, ha érti, tényleg varázslatos éjjelnek ígérkezik idén is, majd meglátja! Ezekkel akkor meglennénk, már csak egy fontos dolog van. – Konok pillantással végigmérte Katát, majd a tekintete megállapodott az arcán. – Jósoljon nekem!
– Itt? Most? – Na jó, akkor legyen! Nagy levegő, nyugi, ebben vagy a legjobb, csak fegyelmezd az arcod! – Rendben. Kérem akkor a kezét! – Kata mély levegőt vett, az érintés pedig azonnal beindította legősibb érzékeit, amiket sokáig titkolt ismerősei, barátai elől is, amivel a szeme előtt játszódik le egy ember egész élete, múltja, jelene és jövője. Na, helyben is vagyunk, gyerekkor – oh, szegény, nem volt könnyű neki sem –, kamaszkor, egyetem, majd az első szerelem – oh, ezeket úgy utálom látni –, na, itt is vagyunk a mai napnál, aztán… Mi? Ez nem lehet, ezt nem hiszem el! De hát mennyi az esélye?
Hogy megváltozott az arca egy pillanatra, mintha döbbenetet láttam volna a szemében. Rózsa a jósnő arcát vizslatta, próbálta kitalálni a gondolatait. Vagy ügyes színész, vagy… de az nem lehet! Ezek a látnokok mind kóklerek meg csalók, eljátsszuk persze közösen, hogy nem, de mindannyian tudjuk, hogy ez csak átverés. Csend telepedett a szobára. Vagy lehet tévedtem? Rózsa, Rózsa, az a nagy fantáziád… Szerintem csak beképzelted a dolgot! Ő is olyan, mint a többi… szélhámos!
– Khm, van valami konkrét kérdése? – kérdezte zavartan a jósnő. Ideges mozdulatokkal babrálni kezdte a keze ügyében lévő pakli kártyát. – Szeretne a munkáról, karrierről megtudni valamit? Vagy legyen egy általánosabb szerelmi előrejelzés? – szeme ismét megvillant, Rózsa most már határozottan látta.
Szerelem? Előrejelzés? Valamire célozni akar ezzel? Remélem nem fog előhozakodni valami mesebeli idegennel, akit látott a jövőmben. Ne legyünk nevetségesek, én itt most dolgozom…
– Kedves Katalin, látom, felkészült, nekem ennél több most nem is kell. Jók a kérdések, kellemes a hanghordozás, megfelelő a „körítés”.
– Nem azt mondta, hogy jósoljak Önnek? – kérdezte a jósnő enyhe kétségbeeséssel a hangjában.
– A harmincnapos hiánypótlás még áll, természetesen, azt ajánlanám, hogy azokra koncentráljon az elkövetkezendő napokban! – Rózsa felállt, és pakolni kezdett táskájába. – Nagyon szigorúan vesszük előírásainkat. Addig is kiadok egy ideiglenes működési engedélyt. A harminc nap leteltével pedig egyik kollégánk bejelentés nélkül fog visszatérni, mint „próbavásárló”. Az iratokat és a csekket is letettem az asztalra. – Most meg úgy néz rám, mintha valami szörnyet látna. Mi lelte ezt a nőt? – Későre jár, még van otthon papírmunkám. Ne feledje a bált!
Rózsa gyakorlott, akkurátus mozdulatokkal összeszedte a holmiját, és amilyen hirtelen érkezett, úgy is távozott. Kata hosszan nézte a csukott ajtót, majd nagyot sóhajtott. Minden látomás fárasztó, kiveszi az erejét, de ez… Hát ő lenne Kiss Rózsa hivatalnok, leendő unokahúgaim anyja… Nem éppen ilyet nőt képzeltem a bátyám mellé, de… Felhívom majd akkor, hogy lesz ez a hülye bál, mert ott fognak… Na mindegy. Hol is tartottam? Kata megrázta fejét, gyakorlottan vett pár mély levegőt, próbált visszaemlékezni, mit csinált, mielőtt a hölgy betoppant. Tényleg, a fali dekorok. Azzal visszafordult a képekhez, és eszébe jutottak Rózsa szavai. Angyali jelenlét… úgyis kötelező, vagy mi. Talán egy Gábriel arkangyal… vagy egy Mihály?
(Fotó: Lucas Pezeta, kép forrása: Pexels)