Harmincas nő prémgalléros kabátban benyit a bio élelmiszerek boltjába. Jólesően járja át a meleg és a fény a kinti zimankós szürkület után. Kosárért hajol, amikor megcsillan a szemközti falon a kamera. Kezével egymásba pattintja a műanyag füleket. A pult mögül előbukkan egy görl pofikája. A lányka nyegle testtartásban támasztotta a falat, de eladóhoz illő feszesen szolgálatkész pózba vágja magát. Tekintetében a méla unalom élénk nyájassággá változik, de szája szegletében továbbra is ott lebzsel a pimaszság parányi morzsája. A nő köszönésképp csak odapillant az eladóra, aki leplezetlenül követni kezdi a szemével. Két térfigyelő működik az üzletben, ironizál magában a nő, majd egyikkel sem törődve a krémes sütikre összpontosít. Kosarában gyorsan növekszik az áruhalom, rutinosan válogat.
Azonban megtorpanásra készteti egy árnykép, ami kitakarja előle a mélyhűtő tartalmát. Úgy tűnik, az élő kukker mégis elvonta a figyelmét, így majdnem összekoccant a másik vevővel. Ám még jókor hátralépett, megelőzve, hogy egyszerre próbálják kinyitni a fagyasztót. Egy középkorú férfi a ferde szárú szemüvege mögül hunyorog felé, majd tétován bóklászik egyik polctól a másikig. A nő számára olyan benyomást kelt, mint egy betévedt légy, aki belefáradt a repülésbe. Meg kellene igazítani a pápaszemét, mozdul meg a nőben az anyai gondoskodás. Azonban a férfi annyira elveszettnek tűnik a szénhidrátcsökkentett élelmiszerek világában, hogy bizonyára nem csak a gyenge látása okolható érte. A nő diszkréten studírozza, vajon keto kenyeret, laktóz nélküli fagyit, tojásmentes majonézt, netán zsírégető italt kereshet, illetve akar-e bármit vásárolni egyáltalán. Esetlenül tartott kosara üres, átlátni rácsos mintázatán. Bumfordi mozdulatától ferdén lebben meg a nyitott dzsekije. Olyan suta rajta az anorák, mintha véletlenül csusszant volna le a fogasról, és ő épp alatta állt, akaratán kívül megakadályozva, hogy a kabát a földön landoljon. Netalántán sietősen rádobta valaki a felöltőt, hogy megóvja a náthától. Ügyetlenül bújhatott bele a kabátujjakba, mert csak az egyik kézfeje látszik, a másik eltűnt a visszahajtott mandzsettában.
Az eladólány a férfire ügyet sem vet, de ugrásra készen követi a nő mozgását. A nő agyán átfut, talán azt tippelgeti, melyik terméket kívánja megvenni, hogy haladéktalanul beüsse az árkódot, e fölösleges tüsténkedéssel táplálva a naphosszat kihasználatlanul tétlenkedő agysejtjeit.
A sűrűsödő csend hálóként feszül a térben, de a két vásárló neszezése még nem akad fenn a szöveten. A nőnek az jár a fejében, vajon a lányka miért nem segít a férfinak. Az ő vérét bezzeg szívja, és biztos nagyon jól szórakozik, nyugtázza maliciózusan. Az eladó bunkó közönyössége éppen olyan érthetetlen, mint az átható tolakodása. Egyre idegesítőbb a pasas ügyefogyottsága is. A nő arra jut, hogy gyorsan befejezi a vásárlást, aztán itt hagyja a vámpírt a mamlasszal, megérdemlik egymást.
Ám egy nyikordulással dermesztő fuvallat siklik be a nő prémgallérja alá, ezzel együtt leoldódik róla a fojtogató figyelem. Az eladóra sandít. Nem tévedett, a lány tekintetében nyoma sincs az iménti alázatosságnak, de ugyanolyan intenzitással tapad valaki másra. A pénztárpult előtt egy viseltes külsejű, öreganyó formájú alak álldogál reszketegen. Rozogaságát meghazudtoló sebességgel teremhetett ott, hiszen legfeljebb egy másodperc telt el az ajtónyitás óta. A nő önkéntelen pillantást vet a kamerára, majd áruválogatásnak álcázott félfordulatot tesz, és szemügyre veszi az új vásárlót. A csámpásra kitaposott mamuszokhoz egy zubbonyszerű ködmön tartozik, ami buggyosan ráncolt fejfedőben végződik, csak néhány ősz hajszál kandikál ki alóla. A néni egy feslett fonott szatyrot szorongat a hóna alatt. A kopott ruhájából áradó nehéz szag is zavarba ejtő a drága élelmiszerboltban.
A nőt már nem érdeklik a büntetlenül fogyasztható krémesek, csak a jelenet, amely az öregasszony és a lány között játszódik, és aminek a közepébe csöppent. Hirtelen ötlettel lekap a polcról egy joghurtot, és azt mímeli, hogy a dobozon feltüntetett sorokat bogarássza, miközben feléjük dőlve próbálja kihallgatni a néni szavait. A beszéd halk és torz: „…avany… mer… bitolot…” – motyogja. Az eladó azonban pontosan érti, mit akar az anyóka. Rögvest intézkedik, ujjaival belepötyög a telefonjába, majd halántékához húzott vállal tartja a füléhez. Eközben feltépi egy poharas desszert fedelét – a nő kapcsol, a néni pakolhatta ki a kasszánál sorjázó vaníliás pudingokat –, belekóstol, majd a kiskanalat a szemétkosárba ejtve jelenti a hívott félnek: „Megkóstoltam, tényleg savanyú. A többit nem bontanám fel, ugyanaz a lejárati idő.”
A nőn villámként csap át a felismerés, hogy az idős asszony nem először állhat ott ilyen ibrikes nyalánkságokkal. Az eset korábban is megtörtént, csak ismétlődik.
„Rendben, fizesd vissza kárpótlással, ahogy szoktuk!” – hallatszik a harsány utasítás a telefonból.
A néni alázatosan teszi el az elé koppantott pénzérméket, és kitipeg a boltból. Hajléktalan koldus, esik le a nőnél a tantusz, a bolt előtt kéregethet, így gyűjti be a zsákmányt, aztán beviszi az üzletbe, és összejátszanak a lánnyal. Így még a hasznot is bezsebeli.
A pudingos dobozok egyenként puffannak a kukába.
Az eladó alázatoskodó tekintete már nem hat nem tenyérbemászóan. Ekkor nagy svunggal megindul valaki. Úgy tűnik, a férfi megtalálta a gázpedált. Ő is látta az iménti eseményt, kapcsol a nő. A pasi felnőttesen szigorú, metsző arckifejezéssel hagyja el a boltot, de azért odavet az eladónak egy viszlátot. Hangjából kiérezni, hogy ide többé be nem teszi a lábát, őt nem verik át romlott kajával. Dühös kattanással csukódik a zár. A nő még elkapja a lány flegma pillantását. Egészen megenyhül. A pénztárhoz lép, és határozottan kér három vaníliás pudingot. Az eladólány készségesen teszi elé a hűtőből kivett poharakat, a nő fizet. Kifelé menet még kajánul belenevet a kamera buta halszemébe.
(Fotó: Anna Tarazevich, kép forrása: Pexels)