Mirtill komolyan vette azt, amit a telefongombjait sűrűn nyomkodó barátnője, Liza javasolt. Ha valamit nem találsz meg otthon, keresd másutt. Liza, aki szépségszalonokba járt, saját Mercedesszel közlekedett, olyan hatással volt rá, mint a tanár a diákjára.
– Maga is a hetedikre jön fel? – kérdezte bátran az elegáns férfit, akit már többször látott a lépcsőházban. Van annak már egy éve, amit Liza tanácsolt neki, hogy a nő is kezdeményezhet ismeretséget.
– Nem, én csak a negyedikig megyek, de mindig gyalog – suttogta a férfi zavartan, és már el is suhant mellette.
Mirtill hosszan ácsorgott a fürdőszoba ajtajukra szerelt, egész alakját mutató tükör előtt.
–Vajon miért nem tetszem neki? Futsz még te utánam, ha én úgy akarom! – és tévéreklámokból ellesett pillantásokkal igézte a tükröt.
Hallotta a matatást a zárban. Gyorsan magára kapta a ruháját, nem akart férje előtt hiányos öltözetben mutatkozni.
Férje, Géza egy jól vagy, drágám után a konyhába ment.
– Én már ettem – előzte meg Mirtill a férje szokásos második kérdését.
– Egy kicsit dolgoznom kell még, drágám – folytatta Géza, és vacsora után leült aktáival a számítógép elé.
Mirtill nem akarta százegyedszer ismételni, hogy miért hozol haza mindig munkát? Bement a szobájába, és egy divatlapot nézegetett. Egy bíbor színű, csábos darabról – mint nyomozó a bűnjelről – nem tudta levenni a szemét. – Ebben a ruhában nem hiszem, hogy ellen tudna állni nekem.
Férjétől kérte nőnapra, és meg is kapta.
Másnap egyedül volt otthon, manökenként sétált a lakásban fel és alá. Férjét leugrasztotta a ház alatti élelmiszerboltba, kezébe nyomta a bevásárlólistát. Mindössze negyedóra alatt tucatnyi fehérneműt próbált az új ruhához, és rúzskészletét is elővette. Tíz pár cipő felpróbálása után úgy látta, hogy a fekete félmagassarkú illik hozzá legjobban. Még arra is volt ideje, hogy az erkélyre kimenjen, közben felhangosított valami bumbum zenét. A betondzsungel népe nem sok figyelemre méltatta. Látta, hogy a férje jön ki a boltból, lekiabált neki: – Jaj, még hozzál fel ecetet és szalvétát!
Időt nyert, hogy a púdert és szemfestékeit is kipróbálhassa.
Valamelyik feminista Hogyan valósítsd meg önmagad cikksorozatban muníciót kapott a tervezett akciójához.
– Géza, menj le a Balatonra, nyissad meg a kerti csapot, és melegítsd fel jól a nyaralónkat! Holnap ott leszek én is.
Mirtill azon a szombaton lement a lépcsőn a negyedikre.
– Lesz, ami lesz! – Kopogott. A liftet kerülő férfi nyitott ajtót.
– Elnézést a zavarásért, tudna segíteni? Nem működik a gáztűzhelyem, pedig vendégeket várok.
– Aha – nézett kicsit bambán Elemér. – Náluk bizonyára jobban fűtenek, mint nálunk – állapította meg, ahogy ránézett a bíborruhás nőre. – Azonnal jövök.
Ráfordította a zárat, tehát egyedül van itthon, állapította meg Mirtill. Gyalog mentek a hetedikre.
– Megkínálhatom valamivel?
– Hadd nézzek rá előbb a tűzhelyre! – toporgott zavartan a férfi, de az addig csak filmekből ismert whiskyt szódával és jégkockával elfogadta.
– De hiszen ez a tűzhely működik! – mondta meglepődve a férfi.
– Úgy látszik, a maga keze csodát művel! – rebegte Mirtill, és megragadta a férfi kezét, húzta be a szobába.
Néhány hónap eltelt, de Elemér azóta sem volt Mirtillék lakásában, hiába csábítgatta a nő. Liza időnként nagyvonalúan kölcsönadta nekik a sajátját.
– Jó-jó, de én nem akarom ezt folytatni – próbált Elemér szabadulni a nőtől, aki sírásban tört ki, és gyerekkoráról mesélt a férfinek.
– Apám vadállatként viselkedett, ha a fiúval, aki esténként hazakísért, kint maradtam egy kicsit a kapualjban. Megpofozott, és mindenféle jelzőkkel illetett, mintha egy romlott lány lettem volna. Dehogy voltam az! Joggal lehettem büszke az iskolai eredményeimre. Az életemből hiányzott a nevetés és a játék. Miért baj, ha ezt most pótolom be? – úgy nézett Elemérre, mintha az ő feladata lenne, hogy a lelki egyensúlyát helyreállítsa.
– Most már felnőtt vagy, és férjet te választottál magadnak. Nála keresd, amit ifjú korban nem találtál!
Ezután jött a szokásos jelenet. – Te sem értesz meg engem, majd meglátod, mit csinálok magammal…
Nem segített az sem, amit Elemér többször is javasolt neki:
– Beszéld meg a férjeddel! Úgy tudom, mindent megtesz érted!
– Azzal nem lehet ilyenekről beszélni.
– Miért nem? Próbáltad már? – és innen mindig újra meg kellett hallgatni a Mirtill nehéz gyermekkoráról szóló történeteket. Elemér felállt, és köszönés nélkül hagyta el a lakást.
– Olyan gondterhelt vagy, Elemér! – mondta egy hosszú hétvégén Aranka a férjének. – Mi van veled, alig figyelsz ránk! – és borzongva összehúzta magán a köntösét.
– Nincs semmi baj, a munkahelyem ügyei nyomasztanak.
Figyelte felesége remegő kezét. Rápillantott az aggódó arcára. Ősz hajszálak csillogását vélte látni a hajfonatában.
Hétfőn nagy lendülettel ment be a drogériába, de a polcok között tanácstalanul téblábolt.
– Segíthetek? – kérdezte az egyik fiatal eladó.
– Igen. Óvszer kellene – válaszolta melankolikusan.
– Hányast? – mérte végig az eladó, és a haját igazgatta.
– Mindegy – válaszolta Elemér. Az árufeltöltéssel bíbelődő személyzet összenevetett a háta mögött.
*
– Mirtill, ha nem lesz otthon a férjed, akkor legközelebb hozzád menjünk fel!
– Jaj, de jó, mi történt veled? – kacagott a nő a telefonba.
Két nappal később Elemér egy szatyorral jelent meg Mirtill lakásában.
– Mi van, hozzám költözöl? – nevetett Mirtill, ahogy meglátta a szatyrot. Elemér csak csóválta a fejét, majd leküldte a nőt pezsgőért az éjjelnappaliba.
Amíg Mirtill távol volt, a szatyorból kivett ezt-azt, átpakolta a férj ruhásszekrényébe és fiókjába.
Mirtill férje az üzleti útról csak egy hét múlva tért haza. Hétvégén kipakolt a bőröndjéből, rakodni kezdett a ruhásszekrényébe.
Először az idegen ingre lett figyelmes. Egy sísapkát is talált a polcon, amilyet ő sohasem hordott. A papucsában pezsgősdugó volt. De igazán akkor döbbent meg, amikor kihúzta a fiókot. Félig üres óvszeres dobozt talált az iratok tetején.
– Te rohadt kurva! – Ordítását még a szomszéd lépcsőházban is hallották.
Azóta mindig Mirtill jár bevásárolni. Férje már nem hozza haza a munkáját. Ha éppen otthon van, sört dönt magába, meccset néz a tévében, vagy az erkélyről stíröli a nőket.
(Fotó: Jill Wellington, kép forrása: Pexels)