Ez már a hetedik nap, hogy nem alszom rendesen. Úgy értem, három óránál többet összefüggően. Felriadok az éjszaka közepén, a pizsamám nyirkosan hozzám tapad, a szám cserepes, a nyelvem érdes, úgy érzem, vattát köpök. Sötétben tapogatózva keresem a vizet, amit egy jól irányzott mozdulattal fel is döntök. A pohár teljes tartalma lecsurog az ágy mellett fekvő hosszabbító elosztójába. Automatikusan nyúlok a töltőn hagyott telefonom után, de az utolsó pillanatban ösztönösen visszarántom a kezem.
Talán a párhuzam, ami nem hagy nyugodni. Mint aki nem tudja, hol van az álom és a valóság határa, lüktető halántékkal, tenziós fájdalommal a tarkómon ébredek. Tipikus stresszfájdalom. Pedig ahogy mondani szokták, nem ma kezdtem a szakmát, az elmúlt tizenöt évben találkoztam már cifrább történetekkel is.
Két hasonló eset zakatol a fejemben. Álmosan kibotorkálok a konyhába, megszokott mozdulattal csavarom le a kotyogós tetejét és tömöm színültig kávéval, szelepig töltöm a vizet, majd visszatekerem, ráteszem a gázlángra. Lehuppanok a füles fotelbe, és csak várok az ismerős kotyogó hangra. Megiszom a feketét, kivételesen tejet nem teszek bele. Egy gyors zuhany után felhúzom, ami legfelül van a gardrób polcán, összekapom magam, és indulok. 8.30-kor kezdődik a tárgyalás. Végre megnyugodhat a város.
– A tárgyaláson jelen van Kis János elsőrendű vádlott és neje, Kis Jánosné Hámori Anikó másodrendű vádlott. – Visszhangoznak a falakon a szavak. A teremben moccani sem lehet. Az újságírók egymás kameráit lökdösve próbálnak előre férkőzni. A vád gondatlanságból elkövetett emberölés. – A tényállás szerint a vádlottak élettársi kapcsolatban élnek, öt kiskorú gyermeküket nevelik egy közmű nélküli ingatlanban. A lakásba egy ismeretlen, a vádlottak tudtával és beleegyezésével, szívességből vezette be az elektromos áramot úgy, hogy az utcán lévő hálózati vezetékre egy kampót akasztott, és a vezetéket a lakóház utcafront felőli ablakán át húzta be. 2024. július 27-én a vádlottak kiskorú gyermeke játék közben véletlenül hozzáért a szabálytalanul vételezett, villanyárammal üzemeltetett, földelés nélküli hűtőszekrény hátsó, fém alkatrészéhez, és ennek következtében halálos áramütést szenvedett.
A papírból felpillantva összeakad a tekintetem a másodrendű vádlottal, a gyermek édesanyjával. Réveteg szempár néz vissza rám. Sötét haja csapzott, a hajvégeken otthoni szőkítés szerény próbálkozásának nyomai. Szeme alatt sötét karikák, sárgásszürke fogsora erősen hiányos. Kinyúlt, tisztának aligha nevezhető melegítője és E-on feliratú piszkosfehér pólója adományféle lehetett. Háta enyhén görnyedt, válla felhúzva, keze összekulcsolva, papírzsebkendőt morzsol, nem sír.
Mellette a férje molyrágta gyapjúpulóverben, borostásan, szeme enyhén püffedt. Karján a kezdetleges tetoválások már a felismerhetetlenségig megfakultak. A lehetőségre, hogy az ítélethirdetés előtt még utoljára szóljanak, félszegen nemet intenek.
– Kérem, hogy az ítélethirdetéshez álljanak fel! – Ideges mocorgás, székcsikorgás, duruzsolás hanga járja be a termet. A levegő fogytán, de ablakot senki nem nyit.
“A bíróság az eljárás során beszerzett elmeorvos-szakértői és igazságügyi pszichológus szakértői vélemények, valamint a tanúvallomások alapján megállapította, hogy a szülőknek alacsony iskolázottságuk miatt korlátozott a beszámítási képességük, vagyis bár tisztában voltak azzal, hogy illegálisan nem szabad elektromos áramot vételezni, de alacsony intellektusuk és beszámítási képességük korlátozottsága miatt nem tudták felmérni, hogy ez egy ember halálát okozhatja. A bíróság a meghallgatott tanúvallomások, a szakértői vélemények és a vizsgált bizonyítékok alapján az alábbi ítéletet hozta: Kis János és felesége, Kis Jánosné Hámori Anikó bűnös 1 rendbeli gondatlan emberölés vétségében, ezért a bíróság a vádlottakat kettő év szabadságvesztésre ítéli. A szabadságvesztés végrehajtását három év próbaidőre felfüggeszti. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata fogház. A vádlottak a szabadságvesztés végrehajtása esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legalább három hónapnak a kitöltését követő napon bocsáthatóak feltételes szabadságra.”
A szülők rezignált arccal veszik tudomásul az ítéletet. Egy pillanatra elbizonytalanodom. Vajon innen is majd ilyen merev tekintettel mennek a dolgukra tovább?
Az utolsó szó jogán az asszony nagy levegőt véve kezd hozzá: – Bírónő, én nem… – de folytatni nem tudja, zokogva csuklik össze a férje keze között.
– Hozzanak egy pohár vizet! – Senki nem mozdul. – Vizet, nem értik? – Végül dühödten kapom fel poharamat, és odalépek hozzá. – Sajnálom – bukik ki belőlem. Nem is sejtik, mennyire. Ahogy azt sem, hogy a gyámhatósági ítélet is megvan már.
A négy gyermeket gyermekotthonban, illetve nevelőszülőknél helyezik el. Ki tudja, hány év, mire lesz elég pénzük, hogy élhetőnek minősítsék a házukat. Ha el is jutnak addig? Melyik tud a kettő közül épkézláb munkát igazolni? Esélyük sincs.
Hazafelé menet vágtatnak a fejemben a gondolatok. Ami napok óta nem hagyott aludni, az talán nem is ez, hanem egy hasonló történet, Roziéké tavaly nyárról. Vasárnap délután volt, csörgött a mobilom.
– Át tudsz jönni vigyázni a gyerekekre? – szólt hisztérikusan a telefonba a legjobb barátnőm.
– Persze, de mi történt? – kérdeztem aggódva.
Zoli, Rozi férje a mosógépet szerelte a fürdőszobában, amikor a hétéves Tomi odament segíteni. Szépen kérték, menjen arrébb, az áram nem játék. Zoli megpróbálta bekapcsolni a mosógépet, Tomi felkiáltott a gép mellett kucorogva: Apaaaa!
– Engedd el! – ordított az apja.
– Nem tudoooom! – hallatszott a szaggatott válasz.
Zoli kirántotta a falból a készülék zsinórját. Tomi összeesett, és a kisujján égési sérülés jelezte az áram távozását. A mentők perceken belül kiértek. Óriási szerencséjük volt, éjszakára a kórházban tartották megfigyelésre, másnap hazaengedték. Hajszálon múlott. Már csak egy rossz emlék, amit vasárnapi ebédeknél kiszínezve, anekdotaként idéznek.
Se feljelentés, se gondatlanság, szabályosan bekötött áram, takaros ház, iskolázott, beszámítható szülők. A legjobb barátnőm.
Az ő történetükben, hála Istennek, nem kell ítélkeznem.
(Fotó: Ekaterina Bolovtsova, kép forrása: Pexels)