M7, vasárnap délelőtt, Siófokról útban Budapest felé. A sok barom megvárja a délutánt, amikor jön a csúcs, hülye csicskák, gondolja elégedetten Zoli, ahogy bekapcsolja a tempomatot, és hagyja, hogy lüktető másnaposságán az eseménytelen autópálya monotonitása tompítson. Nem mondom, jó lett volna még a fiúkkal, de én ugyan nem szopódok be egy késő délutáni dugóba, nincs az az Isten… Alig mozdul, a rutin átveszi az uralmat a 90 lóerő felett. Az anyósülésen betárazva a Hell és egy Snickers, majd délután ledolgozza a gymben. Bassza meg, csupa glitter vagy micsoda minden, ki kell majd porszívóznom, bosszankodik, és csapkodni kezdi az ülést, de ahogy bevillan pár kép a hétvégéről, legyint egyet. Megérte, bazd meg, fasza kis parti volt! Még tudunk bulizni, a jó kurva életbe! Faresz nem normális, hogy elveszi azt a bigét, de legalább elbúcsúztattuk!
Fátyolszerű másnapossága ellenére a lényeges dolgok megvannak: az ótvar szállás – ezt azért még fel fogja emlegetni párszor –, a mocsok drága étterem – faszkivan attól, hogy Tibi csak ilyen helyekre tud foglalni –, de a Palace még mindig ütős kis hely! Meg a különterembe rendelt csajszika, a sztripper. Még meg is lehetett volna, láttam rajta. Mesi igazán hálás lehet, hogy nem vittem el egy körre! Pedig tudhat egy-két izgalmas fogást, vigyorodik el, és kacsint egyet a visszapillantóban a tükörképére. Barátnője két nap után most jut eszébe először, egy pillanatra átsuhan rajta, hogy vajon miért. Aztán felrémlik benne, hogy váltak el. Arra nem emlékszik, mivel baszta fel annyira, hogy elpattanjon a húr, csak az érzésre. Meg kellett büntetnem, hogy tudja, hol a helye, meg velem így ne beszéljen, hallotta magában apja hangját és látta elismerő tekintetét. Volt két napja az anyjánál, hogy átgondolja a dolgokat. Margit néni mindig tudja, mit mondjon rólam, anyám helyett anyám.
Gondolatban újra elidőzik a sztripper testén… Formás kis segge volt! Mesi meg jó alapanyag, csak rohadt makacs! Baszik a ruhákra, amiket vettem neki, pedig abban aztán csorogna a nyála a többieknek! Én jobban tudom, mi kell egy férfinak. Múltkor is csak annyit kértem, tegyen már magára sminket, mégiscsak együtt mutatkozunk, de még ő akadt ki. A feltoluló emlékektől kicsit felébred, és rápillant a műszerfalra. Bazdmeg, tankolnom kell!
Másnapos agyának szinte jólesnek a rutinszerű mozdulatok, tanksapka le, pisztoly fel, szélvédő mosás, pisztoly le, tanksapka fel. Hatos kút volt, meg lesz egy fehérjeszelet, mondja fel sem nézve. Van hűségkártyája? Szíve hirtelen kihagy egy ütemet, ahogy a pénztáros lányra néz. Nincs, mondja kissé rekedten. Összeszedi minden erejét, és megvillant egy mosolyt, olyan „Zolisat”. Visszaül az autóba, és vesz pár mély levegőt. Bassza meg, azt hittem, hogy a Vanda. Kibaszott életbe, káromkodja el magát hangosan, és csapkodni kezdi a kormányt. Feltépi a fehérjeszelet csomagolását, és két harapásra betömi az egészet. Ha ideges lesz, eszik. Ha volt barátnője jut eszébe, akkor ideges lesz. Kínjában végül felröhög, mert hogy is lehetne itt Vanda. Hisz elhagyta őt négy éve, és már hozzá is ment ahhoz a ficsúr osztrák ügyvédhez, Alfonzhoz vagy ki a lófaszomhoz. Nem érted, nem akarok itt élni, ez az ország megfojt! És te is megfojtasz! A kispolgárságod, a kicsinyességed, a kishitűséged! Még hogy én kishitű, miről beszélsz?
Lehúzza az ablakot, és elindul, a csípős széltől reméli, hogy kimossa fejéből Vanda mélyreható mondatait. Próbál fogást találni exe érvein, ahogy annyi éve mindig, ha eszébe jutnak. Van munkám, egész jól hasít a vállalkozás. A kecó jó helyen van, faszán berendeztem. Megvan az évi két Horvát, meg a Balcsi hétvégente. Jó, nem költök faszságokra, mint étterem meg színház, de kinek kell az. És van Mesi. Mondjuk ő nem Vanda. Mert benne volt valami megfoghatatlan, kiszámíthatatlan. A szex meg? Az istenit, a szex kurva jó volt vele! Mesit mondjuk meg kellett tanítani arra, mi a jó, azt is élveztem. Hálás is lehet nekem, előttem nem is volt igazán szexuális élete, én mutattam meg neki mindent! De nincs meg benne az az ősi vadság, a kezdeményezőkészség, meg hogy bármikor készen állna… Elöntötték a képek Vandáról, a nyelvéről, a tegnapi táncos lányról, Mesiről, aztán megint Vandáról és az öléről… Majdnem lemaradt a gárdonyi lehajtóról, de még időben eszmélt.
Holdfény sétány, Petrocelli Café. Kihozzák a cigánypecsenyét hasábbal, Zoli megkéri a pincért, kapja már le. De legyen benne a sétány meg a tó is, érted komám! Ahogy a zsír és a szénhidrát kezdik felszívni az alkoholt, Zoli hátradől és kicsit megnyugszik, közben kiposztolja a képet. #aranyélet #megünnepeltünkFareszbazdmeg #legénybúcsúafter
Ahogy Vanda emléke távolodik, eszébe jut Mesi, meg hogy egész hétvégén nem is írt neki. Pötyögök neki valamit, hadd örüljön. Nem megy el. Mi a faszom? Ki lenne kapcsolva? Biztos épp jógázik, az is egy új keletű faszság. Mondtam, hogy jöjjön le velem a terembe, igaz kikötöttem, hogy ha tréningben mer megjelenni, felpofozom. Ne hozzon már szégyenbe, bazdmeg. Tréningben, a faszomat! Ingerülten folytatja a pecsenyét, a mennyei ízek hamar lenyugtatják. Légy szíves, fizetnék! Persze, kártyával. Benne van a szervízdíj? Ez most már szokás Nálatok, kis barátom? Hogy ez nem a borravaló? Ne röhögtess!
Vissza az M7-re, tempomat újra bekapcsolva, már nincs sok hátra. Könnyedén talál parkolót a ház előtt, ettől mindig jobban érzi magát. Hmm, üres a lakás. Megcsörgetem, hol a fenében van. Ki van kapcsolva! Akkor Margit nénit, úgyis nála volt. Csókolom, hogy nincs ott? Hogy nem is volt egész hétvégén? De akkor hol a picsában van?
Leteszi, és elindul a lakásban, valami nem stimmel. Kihúzogat pár fiókot, benéz a szekrénybe, mintha hiányozna pár cucc, de nem biztos benne. Felkapcsolja a fürdőben a villanyt, nem látja a hajsütőt. Sem a dezodort, sem az arckrémet vagy a fésűt. A parfüm, amit vettem neki, bezzeg itt van! Bemegy a dolgozóba, kihúzza az irattartó fiókját. Útlevél sehol. Mi a faszom? Megint megcsörgeti, továbbra sem kapcsolható. Kezd ideges lenni, visszahívja Mesi anyját. Margit néni, de nem is beszélt vele? Nem mondott magának pénteken semmit sem? Közben bemegy a kis szobába, felkapcsolja a villanyt. A rohadt életbe! Nem magának mondtam, Margit néni, csak most látom, elvitte az egyik bőröndöt is. De mégis hova a fenébe mehetett? Meg miért? És még magának se…
Elköszön „anyósától”, és csapdába esett állat módjára kezd járkálni a lakásban. Hogy képzeli ezt, bazdmeg? A hálátlan szuka! Senkit nem fog találni, aki ilyen jó lenne hozzá! Senkit! Én elfogadtam az összes baromságával, a túlérzékenységével meg a bizonytalanságával együtt. Annyit, de annyit feccöltem ebbe a csajba! A kurva büdös életbe! Az utolsó mondatot már hangosan, torkaszakadtából üvölti, és belebokszol a falba. Az ökle átszakítja a gipszkartont, a törmelék felsérti a kézfej vékony bőrét, vér mindenhol. Újra Vanda hangját hallja a fejében, nem érted, megfojtasz, bazdmeg, nem lehet veled együtt élni!
(Fotó: Joel Gundi, kép forrása: Pexels)