Hajnal 4-kor az ébresztő harsogása ugrasztotta ki Zsuzsát az ágyából. Egy mozdulattal hatástalanította a ketyegő bombát, és már kattant is az olvasólámpa kapcsolója. Lendületesen kipattant az ágyból, és elkezdte magára venni az akkurátusan székre készített ruhadarabokat. A fogkeféjére már este előre bekészítette a kék-piros fogkrémet. Tizenöt perccel később a taxit várta a ház előtt, de még azért visszaszaladt leellenőrizni, hogy biztosan bezárta-e az ajtót. Az apacuka, fundaluka ritmusára sikerült végül elengednie a kilincset. Az autó hátsó üléséről szemlélte az alvó várost, és izgatottan pillantgatott rozéarany karórájára. A reptéren fürgén pattant ki a taxiból, és fehér gurulós bőröndjével nekiiramodott, hogy minél hamarabb túljusson a biztonsági kapun. A duty free-ben már simulni kezdtek a feszült ráncok, miután megszaglált legalább tíz parfümöt. Mikor végre leült a 15A-ra, alig várta, hogy a nyüzsgés abbamaradjon, és végre aludhasson egy kicsit. Készített egy alvástervet, hogy minimalizálja a jetlaggel járó kellemetlenségeket. Szeretett volna frissen érkezni New Yorkba, ha már két éve erre az utazásra gyűjtött. Szeme sarkából látta, hogy valaki a táskáját tuszkolja be a fölötte lévő tárolóba, majd a férfit övező illatfelhő betöltötte a parányi teret, és a gazdatest lehuppant mellé. Zsuzsa arca megmerevedett, és pánikszerűen ráfordult az ablakra. Nem, ez nem lehet! A rohadt életbe! Kis ideig bírta csak, hogy oposszumként halottnak tettesse magát, aztán kénytelen volt felfednie kilétét egy gyors oldalpillantással és magára erőltetett félmosollyal.
– Jé, Zsuzsika! Na, erre nem számítottam. De jó, ezer éve. Mi újság veled? – kérdezte Márk üde mosollyal, és szeme már a telefonja üzeneteit pásztázta. Zsuzsa válaszra nyitotta száját, aztán csak tátogott, mint hal a szatyorban. A pilóta beszéde törte meg a nyomasztó csendet, és már gurulni is kezdtek a kifutón. Zsuzsa mély levegőket vett. Orron be, szájon ki.
– Félsz a repüléstől? Ja, hát kell hozzá rutin – vetette oda mellékesen Márk, majd kényelmesen hátradőlt, és már be is csukta a szemét. Zsuzsa továbbra is csak láthatatlanul hebegett, miközben a rosszullét ellen küzdött. Hát ez mekkora paraszt! Minek kérdezget, ha leszarja? Az agyam szétmegy ettől az embertől. Mindig is ilyen önző volt. Húzd már odébb a lábad, nem hiszem el! Terpeszkedik itt mellettem. Pont, mint az egója. A gép zötykölődése csillapodott, és lassan Zsuzsa lángvörös arca is halványodni kezdett. Az ablakon kibámulva nézte a felhőket. Kislányként sokszor elképzelte, milyen lenne, ha megkóstolná őket. Biztosan vattacukor ízűek, ami elolvadnak a szájban. Márkkal is egy cukorkás pultnál találkoztak először. Zsuzsa a barátnőjével nézelődött egy borfesztiválon a Balaton partján, mikor megcsapta az orrát az a mesebeli, gyerekkort idéző cukorillat. Kikerekedett szemmel nézte a gejl édességeket. Adok kóstolót, ha nem tudsz dönteni. A pult mögött álló fiatal férfi lehengerlő mosollyal nyújtott egy kis darab törökmézet Zsuzsának. Ahogy erős karját kinyújtotta felé, a belőle áramló fűszeres, bódító szag elborította Zsuzsa érzékszerveit. Ha tudta volna akkor, hogy szíve később millió darabkára törik, biztosan nem egy közeli padon tölti az estét, hogy a távolból flörtölhessenek.
Az együtt töltött fél év alatt Márk három munkahelyet is váltott, játszi könnyedséggel. Csak be kell vonzani, és jön magától. Én most nem akarok semmi komolyat meg fixet, szabad akarok lenni. Zsuzsa ezt nem tehette meg, amire a minden hónap első napján pittyenő üzenet emlékeztette. Márk ezzel szemben a szüleitől kapott lakásban szövögette utazási terveit, ami általában csak egy gyors foglalásból állt. Zsuzsa emlékeiben még mindig élénken élt a kép a megannyi házibuliról, ami után ő segített rendet tenni. Persze, ilyenkor jól szórakozott. Márknak kiterjedt baráti köre volt, mindig volt egy-egy új ember, akivel azelőtt még nem találkozott. Lányok is voltak gazdagon, így talált magának társaságot. Márk, házigazda lévén, a fő szórakoztató szerepkörét magára vállalva lazított. Zsuzsa ezt nem bánta, mert a végén ő zárhatta be az ajtót és feküdhetett az ágyába. Egy esetet kivéve, amit csak részleteiben tudott már felidézni. Jägerbombot itattak vele, amitől olyan cudarul lett, hogy lábra se tudott állni. Négykézláb araszolt a hálószoba felé, mikor Márk elállta útját. Most komolyan, a hányásos hajaddal akarsz befeküdni az ágyamba? És azzal a lendülettel becsukta orra előtt az ajtót.
Egy turbulencia hozta vissza Zsuzsát a gondolataiból, amitől megrázkódott. Márk egy filmet nézett, amit már egy ideje ő is szeretett volna látni, így oda-oda pillantott a képernyőjére. Akarod nézni? Már el is simította a lány hosszú haját a nyakából, és finoman a fülébe rakta a fülest, közelebb húzódott hozzá, és nehéz karját a lány combján pihentette. Zsuzsa ereiben a vér sebesen kezdett cikázni, mintha az esti köd fátylat borított volna a tudatára. Hogy a főszereplő miért tocsog a vérben és szaladgál fejvesztve, arról fogalma nem volt. Teste csak nagyon lassan kezdett kiengedni. Az álmosságtól kábán a széles vállra fektette fejét, és szemhéjai mögött saját filmjét kezdte vetíteni. Önfeledt nevetés az éjjeli Balatonban, sáros túrabakancs a lábtörlőn, összefonódott lábak, hangok, szavak, érintések.
Ketten rázogatták a vállát. A stewardess türelmetlenül toporgott az ülésük mellett. Be kéne csatolni a biztonsági övet, mindjárt leszállunk. Zsuzsa egy hosszú nyálcsíkkal fejtette le magát Márk válláról. Mennyi az idő? Basszus, átaludtam az utat? Karórájára nézett, és nem hitt a szemének. Régen is ilyen édesen aludtál. Nem akartalak felébreszteni. Márk megsimította Zsuzsa arcát, ami azonnal pirulni kezdett.
A bőröndöket hernyólassúsággal szállító szalag még üresen ment körbe-körbe, mikor Zsuzsa és Márk odaértek.
– Zsuzsika, jó volt látni. Majd felhívlak, ha hazaértem – mondta Márk, és félig megölelte a lányt.
– Oké, megvan még a számom? – vette elő mobilját Zsuzsa, de mire felnézett, Márknak már csak a hátát látta, ahogy könnyed mozdulattal lerántja a bőröndöt a szalagról, és eltűnik a forgatagban.
Zsuzsa fehér bőröndjét botladozva tolta maga mellett. A tömeg sodrásából egy fal mellett keresett menedéket. Izgatottan kapta elő telefonját, majd egy megkönnyebbült sóhajjal látta a névjegyzékben, hogy Márk száma még mindig megvan. A Facebook meg kit érdekel. Ő is le szokott tiltani másokat. Na, mindjárt írok is neki, hogy meglegyen neki a számom. Kihúzta magát, és diadalittasan elindult a nagy New York felfedezésére. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.
(Fotó: Lucas Pezeta, kép forrása: Pexels)