Korán ébredt, mint mindig, de a szokásostól eltérően most nem pattant ki az ágyból, a telefonját nyomkodta, átnézte a friss Facebook, Insta posztokat és az éjszaka felkerült híreket. Végül rászánta magát a felkelésre, átment a dolgozószobába és leült az íróasztalhoz. Bekapcsolta a számítógépet és belépett a chatszobába. Egy üzenete volt, megnyitotta és olvasni kezdte.
„Szia kicsim, tudom, karácsony van és igazán nem szemrehányásként mondom, de már hetek óta levelezünk itt és úgy érzem, egy idő óta egy helyben toporgunk. Nagyon szeretnék már végre személyesen is találkozni veled, mert úgy érzem, megvan közöttünk az összhang, sőt annál talán több is. Mégis, amikor konkretizálni szeretnék egy randevút, akkor mindig kitalálsz valamit, mindig halogatod a találkozást. Nem értem, miért csinálod ezt. Azt már meg sem említem, hogy ez alatt a négy hét alatt egy kisebb vagyont elköltöttem tokenek vásárlására. Persze ezt nem sajnálom, mert tudom, megéri, főleg ha egyszer végre sikerül találkoznunk.”
Miután elolvasta, hosszasan nézte a monitort, majd még egyszer átfutotta és maga elé húzta a billentyűzetet.
„Jaj, drága Zoli, tudod, hogy én is nagyon szeretnék veled találkozni, már alig várom, hogy személyesen is megismerjelek, a szemedbe nézhessek és megölelhesselek. És ígérem, hamarosan el is jön ez a pillanat, amelyet mindketten annyira várunk. Már írtam neked, hogy az év végi időszak számomra mindig egy bolondokháza, a mi szakmánkban ilyenkor van a legtöbb munka, és akkor még ott van a család, az ünnepi készülődés. Ahogy ezen túl leszünk, minden könnyebb lesz. Az év eleje sokkal nyugisabb, akkor már nem lesz akadálya a találkozásnak. Remélem, megértesz.”
Elküldte a levelet, felállt és kiment a konyhába. Főzött egy kávét, kiöntötte egy csészébe, lassan kortyolgatta, élvezte az ízét és érezte, ahogy lassan magához tér. Az üres csészét alaposan elmosta, eltörölgette és visszatette a helyére. Ebben a pillanatban pityegett a számítógép. Leült a monitor elé és elolvasta a frissen érkezett üzenetet.
„Kedves Laura, ma reggel, mikor felkeltem, mindjárt beléptem a chatszobába és téged dobott fel a gép. Rögtön rádizgultam, mert vadítóan szexy vagy a fotókon. Beindult a fantáziám, meg más is. Engem Andrásnak hívnak, 35 éves vagyok és éppen szingli. Biztonsági őrként dolgozom, és a szabadidőmben gyúrok. Remélem bejövök neked, a csajok szeretik az olyan kigyúrt pasikat, mint én. Én is kötetlen szex kapcsolatot keresek, érezzük jól magunkat, élvezzük az életet. Küldök néhány képet, remélem, tetszenek. Már csak azért is, mert fotóidat látva máris lenne néhány ötletem, mit is kezdenék veled.”
Rákattintott a mellékelt képekre. Egyik egészalakos, meztelen felsőtesttel. Tipikus biztonsági őr – pontosabban amilyennek a tipikus biztonsági őrt képzelni szokás –, kigyúrt felsőtest, nagy bicepszek, kopasz fej. A másikon egy farok, természetesen erektált. Gépelni kezdett.
„Kedves András, nagyon örülök, hogy rám találtál, a szimpátia kölcsönös, pont az a típus vagy, akire gerjedek. Igazi férfi vagy, árad belőled az erő. Érzem, hogy melletted mindig biztonságban lennék, soha nem kellene félnem senkitől és semmitől. Mindig is ezt kerestem, de sajnos még soha nem találtam meg. Talán most? És a másik kép! Istenem, az lenyűgöző, megvallom, kezdek benedvesedni. Egészen felcsigáztál, kifejtenéd az ötleteidet? Mit is csinálhatnánk együtt?”
Alig hogy elküldte az üzenetet, megjelent az ajtóban egy macska. Közönséges cirmos, szürke-fehér házimacska volt. Felkapta és az ölébe ültette. „Jó reggelt, Grusenyka, hát te hol bujkáltál eddig? Gyere, írjunk együtt levelet!” – mondta neki és megsimogatta. Ebben a pillanatban újabb üzenet érkezett.
„Drága Laura, szörnyű ez a karácsony magányosan, csak az tartja bennem a lelket, hogy rád gondolok és az a néhány üzenet, amit váltani tudunk. Nagyon hiányzol és olyan jó lenne veled lenni, de tudom, nem lehet, a rokonaiddal, családdal kell ünnepelned. Megértem, de nehéz. Ez az első egyedül töltött karácsonyom a feleségem halála óta, és bár őt már elengedtem, azért néha nagyon meggyötör a magány. Azon gondolkoztam, miért levelezel velem, mi lehet a mi kapcsolatunkból, hiszen én kétszer annyi idős vagyok, mint Te. Hiába értjük meg egymást, hiába vagyunk egy hullámhosszon, az idő áthághatatlan falat emel közénk. Tudom, mit fogsz válaszolni, de mi lesz, ha személyesen találkozunk, s szembesülve a rideg valósággal összeomlik benned a rólam felépített kép.”
Miután elolvasta, sóhajtott egy nagyot, majd írni kezdett.
„Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz számodra ez az ünnep, de megértelek. Elhiheted, szívesebben lennék veled, mint az unalmas rokonaimmal, de ez nálunk sajnos évek óta kötelező gyakorlat. A kételyeidre pedig csak ismételni tudom azt, amit már az elején is mondtam. A kor csak egy szám, amit felülír a vonzalom. És én mindig is az idősebb férfiakhoz vonzódtam, a fiatal fiúk megbízhatatlanok, felszínesek és tapasztalatlanok. Tudom, hogy rád mindig számíthatok, soha nem hagynál el és olyan gondoskodást és szeretetet nyújtanál, amire egy korombeli srác nem képes. És amire nekem a legnagyobb szükségem van, az éppen a szeretet. Ígérem, viszonzom is. És nem utolsósorban, Te már pontosan tudod azt is, hogy mi kell az ágyban egy nőnek.”
Nyomott egy Küldést és hátradőlt. Grusenyka összegömbölyödve, békésen üldögélt ölében, nem zavarta a számítógép újabb üzenetet jelző pityegése.
„Jó reggelt drága, mit csinálsz? Felkeltél már? Én még ágyban vagyok, bár már régebben felébredtem, de jólesik heverészni kicsit. És hát van egy kis reggeli merevedésem, játszadozom kicsit. Érted, mire gondolok? Elárulod, mi van rajtad?”
Végignézett magán, megsimogatta Grusenykát. „Eláruljuk neki?” – kérdezte.
„Ó, ez jól hangzik. Én már felkeltem, vettem egy jó meleg fürdőt, éppen az előbb jöttem ki a kádból. Szóval elárulom neked, csak egy fürdőköpeny van rajtam, alatta semmi. És azt is elárulom, kicsit felizgatott a kis reggeli játszadozásod. Elképzeltem és valahogy szétnyílt a fürdőköpenyem, s a kezem becsúszott a combjaim közé. Mondd, Te hol tartasz?”
Rákattintott az Enter gombra, majd kilépett a chatből. Felállt, nyújtózkodott egyet. Kiment a fürdőszobába és belenézett a tükörbe. „Jézusom, hogy nézek ki!” – szörnyedt el a látványtól. Háromnapos borosta borította az arcát, igaz, három napja ki sem tette a lábát a lakásból, így nem látta szükségét a borotválkozásnak. Őszülő haja zsírosan tapadt fejéhez. Beletúrt, közelebb hajolt a tükörhöz, a szeme alatti fekete táskákat méregette. Tétovázott, mit tegyen. „Mégiscsak karácsony van, még ha az utolsó napja is” – gondolta, és elővette a villanyborotvát. Szép lassan borotválkozott, ujjaival ellenőrizte arcbőre simaságát. Miután végzett, megmosta a haját, megfésülte, megszárította. Most már kicsit elégedettebb volt magával. „Ez már jobb nem lesz. Kihoztuk a maximumot” – sóhajtotta lemondóan, és visszament a számítógéphez. Belépett az e-mail fiókjába és megnyitotta a legfelső levelet. Izgatottan olvasni kezdte.
„Kedves Gábor, alábbiakban megküldjük 2022. 51. heti elszámolásunkat. Az adott tárgyidőszakban az általad elküldött üzenetek száma 1131, az ezért járó jutalék a hétvégi és éjszakai bónuszokkal együtt 126 euró. Egyben örömmel értesítünk, hogy tárgyidőszakban Te voltál a legeredményesebb chat operátor, Te teljesítetted a legmagasabb üzenetszámot. Ezt 20 euró bónusszal jutalmazzuk. Ennek értelmében a heti jutalékod összesen 146 euró, amelyet nyolc napon belül az általad megadott bankszámlára utalunk.
Köszönjük együttműködésedet és további sikeres munkát kívánunk!
A BestChat csapata”
Miután elolvasta a levelet elégedetten hátradőlt. „Ügyes vagy, kislány!” – dünnyögte, és megnyitotta a chat oldalt.
(Fotó: Alejandro Escamilla, kép forrása: Unsplash)