Brigitte talpa belesüpped a Forum Hotel padlószőnyegébe, vérvörös körme mintha a rombuszminta része lenne. Pedig a lakk pattogzik, mindkét nagylábujja tetején pucéran tátong a köröm. A szálloda panorámaablaka a Dunára néz. A Lánchíd alól egy sétahajó bukkan elő, lefelé sodródik mellette egy vaskos fatörzs. Brigitte felemeli a fejét, megrázza göndör haját, és a hömpölygő folyót nézi. A kőoroszlánok a hidat védik. A nő megborzong. Tekintetével követi a hajót, a márványasztalra ejtett cigarettásdobozba nyúl, tüzet is úgy ad magának, hogy közben végig a hullámokra mered. Mélyet szív a Camelből. A hamu a szőnyegre hull.
Hallja, ahogy Wolfgang a fürdőszobában a Kabátáriát énekli, a férfi a zuhany alatt szívesen kiengedi a hangját, miközben bal kézzel a farpofáin simítja el a szállodai tusfürdőt. Brigitte fekete csipkebugyiba bújik, a kora délutáni szex után szebbnek látja magát, ahogy a tükör elé lép. Petyhüdt hasán végighúzza a kezét, elöl kapcsos melltartójába a helyére illeszti a mellét. Hatalmas, levél formájú klipszet tesz a fülébe, száját vörösre festi, és amikor megfésüli a haját, egy nagy csomó a tenyerében marad. Az öltözködőasztal fém szemetesébe ejti, ezüst csillámos, szoros nadrágba bújik, mélyen dekoltált, fekete blúzán még egy gombot nyitva hagy.
A bézs színű telefon fülsértően csörög. Brigitte felveszi a hamutálból a cigarettát, és mielőtt a kagylóba szólna, mélyet szív. A recepciós rossz kiejtésű némettel közli, hogy megérkezett Frau Katalin, és a Wiener Kaffehausban várja az emeleten. Az ef hangokat jól megnyomja, mire Brigitte felszisszen, és bontja a vonalat.
Csillogó tornacipőbe bújik, és a lifttel az elsőre megy. Itt, a Bécsi Kávéház bejáratánál figyeli, ahogy Katalin lesimítja feketére festett Kleopátra-haját, és megvárja, amíg a pincér alá igazítja a bársonyszéket. Hófehér selyemblúza tetején éppen középen simul egymás mellé a fekete masni két szára, éjfekete pliszírozott szoknyája elegánsan terül szét a kárpiton. A kék szemceruzával nyílegyenes csíkot húz a szemhéjára, gyöngy fülbevalója az egyetlen, amitől nem gyullad be a füle. Idefelé még bizonyára benézett a Luxus áruházba egy tartalék harisnyáért, hogy ha az előadásra menet feltöri az új trottőrcipő a sarkát, akkor két felvonás között harisnyát cserélhessen a mosdóban. A nőt bámulva elhessegeti az emléket, ahogy évekkel korábban, kézen fogva szaladtak át a forgalmas úttesten.
Brigitte Givenchy új Ysatisát fújja magára, mielőtt belép. A szeme se rebben, ahogy az erős, édes illatot megérezve Katalin fintorog.
– Mikor unod már meg a pacsulit? – érinti oda arcát a másikéhoz, és megigazítja a blúzát. – Olyan nevetséges, hogy még mindig játszod a húszévest – teszi hozzá, és Brigitte flitteres övéhez ér, amit jó szorosra húzott a fekete blúza köré.
– Te is jól nézel ki – kacsint, és cigarettára gyújt. Németül beszélgetnek, vagy ahogy Katalin mondja, osztrákul, mert szerinte a bécsi dialektus sokkal előkelőbb. Rigó Jancsit rendel magának, és mellé szódát, a szemét forgatja, ahogy Brigitte pezsgőt és gesztenyepürét kér. A füst a szemébe száll.
Brigitte elnyomja a cigarettát, és mielőtt megszólalna, ezüst ridiküljébe nyúl.
– Múlt héten Torinóban voltam üzleti úton, gondoltam, ez tetszene neked – mondja, és egy bordó bársonytokot tesz az asztalra, a húga elé. – Afféle búcsúajándék – csak reméli, hogy Katalin visszakérdez majd. De nem, amint kinyitja a dobozt és kiemeli belőle az igazgyöngy láncot, fejét biccentve felcsattan:
– Megint a külsőségek! Brigitte, mikor térsz már észhez? – szidja röviden, majd gyors mozdulatokkal a nyakába teszi az ékszert.
– Jó estét – lép mosolyogva az asztalukhoz Wolfgang, bézs színű vászonnadrágjába süllyesztett kézzel. Széles mosollyal ül le Brigitte mellé. Ő is pezsgőt kér. A sütemény fölött Katalin a férfit fürkészi, és nevetgélve közli, hogy lassan ideje indulni.
– Átöltözöl még a Bohémélet előtt? – veti oda a pezsgőjét szürcsölő nővérének, aki megrázza a fejét. – De nem jöhetsz testhez simuló nadrágban az Erkelbe. Pavarottira megyünk, elfelejtetted?
– Én nem megyek – mondja csendesen Brigitte, és köhögni kezd. A mellkasához kap, mint egy pohár ital, úgy árad szét benne a szúró fájdalom.
– Ne affektálj már, tudod mennyibe kerültek ezek a jegyek? – pirít rá Katalin, és Wolfgangra néz. – Bár, végül is kettesben is jól éreznénk magunkat – teszi hozzá, és szemérmetlenül a férfira kacsint. Brigitte levegő után kapkod, légszomja csak lassan múlik.
Éppen csak mondani kezdi, hogy fáradtnak érzi magát egy négyfelvonásos operához, amikor a felszolgáló egy újabb pohár pezsgőt és egy kis borítékot tesz elé. A kávéház sarkába, a paraván felé mutat, jelezve, hogy az ott ülő férfi küldi. A férfi az asztaluk felé int, Brigitte kihúzza a kártyát a borítékból, amin franciául mindössze annyi áll, hogy őt látta-e múlt héten a Caffè Al Bicerinben.
– Menjetek csak – néz fel Brigitte, aztán mosolyogva a férfihoz sétál. Wolfgangnak merevedése lesz, mint minden alkalommal, amikor ez a szeszélyes nő más iránt kezd érdeklődni. Katalin a füle tövéig pirul, miközben Wolfgang egy ezrest ejt az asztalra, és belekarol. Neki a fizetése sincs ennyi.
Este fél kilenckor Brigitte kombinéban ül a szálloda panorámaablakában, Denise-zel a szex éppen annyit ér, mint amennyit a pohár pezsgő a kávéházban: egy rövid időre elfeledteti vele a fájdalmát. De a cigarettáját már egyedül akarja elszívni, így a zakóját a férfi kezébe adja, és határozottan kinyitja előtte az ajtót. Rögtön utána egy levélpapírért és a Cameljéért nyúl, a város február végi fényei éppen elég bámészkodnivalót adnak neki, hogy közben feszes tollvonásokkal befejezze a fiának írt végrendeletét. Amikor elkészül, a szobaszervizt hívja, és prosciuttót rendel sárgadinnyével, még úgy is, hogy tudja, a gyümölcsnek Budapesten tök íze van. Negyedórával később az összes schillingjét a pincérfiú zsebébe dugja, és rábízza, hogy ezt a levelet másnap küldje el Bécsbe, elsőbbségivel.
Brigitte teleengedi a kádat vízzel, a kettőhúszba bedugott hajszárítót gondosan odakészíti egy székre. Ahogy a cigarettáját és a sárgadinnyés tálat is. Óvatosan merül el a forró vízben, jobb lábát kiteszi a kád szélére, szeme elidőzik a lepattogzott, vérvörös lakkon. Kombinéja a víz felszínén lebeg, a dinnyének persze, hogy tök íze van. Kiveszi az utolsó szálat a Camel dobozából, fejét hátrahajtva mélyen letüdőzi az első slukkot. Aztán amikor már a füstszűrő környékén táncol a parázs, a hajszárítóért nyúl. Bekapcsolja, és ahogy a cigarettavéget a vízben oltja el, a zúgó hajszárítót is a habokba nyomja.
Az Erkel Színházban ekkor zúdul fel a vastaps, Katalin felsikkant. Talpra ugrik. Keze váratlanul a nyakában lévő gyöngysorba akad. A szál elszakad, a száznyolc igazgyöngy a földre hull.
(Fotó: cottonbro studio, kép forrása: Pexels)