
Perjés István: Egy álom a mosoly havában
…az álnok fájdalom csak a múlás pillanatára vár, arra a pillanatra, amikor a gyász súlyától meggörnyedt test az asztalra borul, és a két kar úgy nyílik szét, mint a megfakult szentképek angyalszárnyai…
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata

…az álnok fájdalom csak a múlás pillanatára vár, arra a pillanatra, amikor a gyász súlyától meggörnyedt test az asztalra borul, és a két kar úgy nyílik szét, mint a megfakult szentképek angyalszárnyai…
A bunda alatt a szekrényben Nóra egy bőrkötéses könyvet talált, melynek gerincére a dédipapa nevét nyomtatták arany betűkkel. Ismerős volt ez a felirat. A könyv lapjait valaki tőből kitépte.
A régi sorok közül előkerülnek finom torzulások, amelyeket korábban nem tekintett lényegesnek. Most egyértelmű a minta: a mély fúrások által terhelt szakasz instabilabb volt, a kockázat nőtt.
Ő egyre kisebb lett, az adósság egyre nagyobb, de hát az élet már csak ilyen zéró összegű játék egy kis nyitott gazdaságban.
Most is így állok, értetlenül a történteken, vagy inkább azon, hogy miért is mentem el másnap a találkozóra, ahová nem jöttél el.
A szeme sarkából látta csak, hogy mozdul a függöny a gyerekszobában. Ekkor elővett egy égősort, szándékosan belegabalyodott, és felborult.
A tigrismintás fotelt nézte, meg egy nagybajuszú férfit ábrázoló festményt az íróasztal fölött. Olyannak látta, mint papust, amikor egyetlen szó nélkül ott hagyta a kapu előtt a két idegen nővel és a szúrós szagú pokróccal, amit elvettek tőle.
Lélegzetvisszafojtva hajoltunk a csészék fölé, és elbűvölve néztük, ahogy a forró vízben a sodort tealevelek életre kelnek és kibomlanak, mint a vitorlák. A jázmin illata átölelt bennünket.
Apa este is vicces. De akkor valahogy máshogy.
Általában több dologgal szórakozik. Az egyik móka, hogy eljátssza, hogy nem tud beszélni.
Sötét leplet sző az éj;
Komor fejét leszegi,
Ma szerda van. Jobban vagy, azt mondják. Sajnálom, hogy lebénult a fél arcod, de meggyógyítunk, ígérem.
Most a huzat úgy zúg át a fülén, hogy feje rongylabdaként csapódik vállának, nem, ez nem huzat, zuhanok.
Választ szeretnék neked hozni, nem több kérdést
Képzeld, amúgy Misi múltkor kitalálta, hogy menjünk el egy olyan barista képzésre. Hát hallod, én úgy röhögtem. El tudod azt képzelni, ahogy ott lötybölgetem a kávét a bögrében, meg a tejhabbal ba…
A pult mögött álló fiatal férfi lehengerlő mosollyal nyújtott egy kis darab törökmézet Zsuzsának. Ahogy erős karját kinyújtotta felé, a belőle áramló fűszeres, bódító szag elborította Zsuzsa érzékszerveit.
A lányok is csoportban mozognak. Teljes sminkben megérkeznek, és szépen kiteregetik a törölközőket, a klasszikus hajol és feszít Dr. Szöszi mozdulattal, hogy a legjobb szögben pucsíthassanak be a negyvenes apukáknak és a kiéhezett tini fiúknak.
Mit akarhatna még egy magadfajta, jut eszembe Károly, aki minden éjjel ezt mondta, mielőtt kiment a szobámból. A legmocskosabb vágyait élte ki rajtam. Engedelmeskednem kellett.
Barátnő? Minek. A barátjának van most egy huszonkilenc éves csaja, a múltkor összetörte az Audiját, amikor a barátnőivel a Balaton-felvidéken viháncolt, részegen az árokba hajtott vele.
Titkokat temettek maguk alá a kivágott és földre zuhanó öreg fák. Magas koronájukkal beláttak a polgári családok otthonaiba, ahol a bútorok régi emlékeket őriztek.