Olsovszki főügyész belemártotta szivarját a whisky-jébe, majd komótosan meggyújtotta. Szívott belőle párat, hogy a parázs tökéletesen felizzon, belekortyolt az italba, és maga elé vette a mappát, amire Kovács, a helyettese csak annyit írt ceruzával: “fellebbezésre javasolt”.
Olsovszki nem volt munkamániás, de az elmúlt évben sokszor vitt haza dossziékat, hogy ne unatkozzon esténként. A lánya Hollandiában tanult, a felesége elhagyta egy galériásért, akitől még közösen több festményt is vásároltak, így egyedül élt a nagy házban.
Felesége polgári lány volt, ő első generációs értelmiségi. Közös gyerekük nem születhetett, így sokévnyi próbálkozás után örökbe fogadtak egy kislányt.
Olsovszki csak pár évig dolgozott védőügyvédként, de amikor megtapasztalta, hogy nem mindig a jó oldalon áll, inkább átment az ügyészségre. Itt kitartásával és szorgalmával 15 év alatt főügyészi szintre jutott. Az elmúlt évek során egyre több alkalommal “szóltak le” és kellett olyan ügyet végigvinnie, melyek az igazságérzetét mélyen sértették. Emiatt egyre inkább befelé fordulóvá vált, a házasságában is magányos lett, és csak az volt a kérdés, hogy a felesége ezt meddig bírja.
– Magyar Állam vs. Orsós Béla és neje – olvasta halkan, miközben egy dohánydarabot rágcsált unottan. – Már megint a szokásos – gondolta –, a cigány házaspár jól betechnokolozott, aminek a gyerek látta a kárát. Szép lassan kezdte lapozgatni az anyagot, de a várthoz képest egészen más történet bontakozott ki előtte.
Orsósék öt kiskorú gyereket neveltek egy döngölt padlós vályogházban a cigánysoron. A legnagyobb lányukat már több mint húsz éve hagyta ott Orsósné a kórház előtt, amikor ő még csak 14 éves volt. A környék többi házához hasonlóan se víz, se fűtés, se villany. Az utca végén a kútból vették a vizet, amit találtak, elégettek, hogy meleg legyen, és életveszélyes megoldással lopták az áramot az utcai nagyfeszültségről, ahogy mindenki a környéken. Aztán az egyik gyerek hozzáért a szigeteletlen vezetékhez, és a szemük láttára halt meg.
A beosztottjai tették a dolgukat, és az ilyenkor előírtak szerint gondatlanságból elkövetett emberölésért hivatalból eljárást indítottak, de szokatlan módon a bíróság a szülők korlátozott beszámíthatósága miatt felmentette az Orsós házaspárt. Kovácsék ezt nem akarták annyiban hagyni, ezért a “fellebbezésre javasolt” felirat.
Olsovszki egyszerre volt jó katona és kedvelt vezető. Elvégezte, amit a felettesei elvártak tőle, és az elmúlt évek során még sosem bírálta felül a beosztott ügyészek javaslatait. Rossz lenne az üzenete, ha nem fogadná el az önálló döntésüket – gondolta mindig.
– Dörzsölt kis sunyi ez a fiatal Petrovszki bíró, ügyes húzás volt a szakértő bevonása, korlátozott beszámíthatóság esetében még a gyerekeket sem adják állami gondozásba, Orsósék hazamehetnek hozzájuk. Pont ezt tettem volna én is a helyében. Inkább bírónak kellett volna mennem – mormogta maga elé, majd kiitta az utolsó kortyot, és lefeküdt.
Nagyon nehezen tudott csak elaludni, egész éjjel hánykolódott. Hogy a négy pohár whisky vagy Orsósék ügye okozta-e az álmatlanságot, maga sem tudta eldönteni. Álom és ébrenlét határán ide-oda cikáztak a gondolatok a fejében.
A saját gyerekkori emlékei ugrottak be, amikor a városszéli cigánygyerekek elverték, ahogy edzésről ment haza. Aztán mikor pár héttel később a haverjaival összeállva visszaadták a verést. Mikor két éve Borsodban autóztak még a feleségével és a lányával, önkéntelenül is felhúzta a kocsi ablakait. Azon is elkalandozott, hogy vajon a lányának mi lett volna a sorsa, ha a vér szerinti családjában marad. Bár nem hitt istenben, de azt mindig is valamiféle gondviselésnek tekintette, hogy a gyönyörű és okos kislányt, aki egyébként szintén cigány származású volt, nekik rendelte a sors.
Aztán különféle forgatókönyvek mentén Orsósék jövőjét is maga elé vetítette. Mi lesz velük a börtönben, milyen életük lesz, ha kijönnek, és mi történik ez idő alatt a maradék négy gyerekkel, akik állami gondozásba mennek. Majd, ha pár év múlva kikerülnek, egy élet nem lesz elegendő arra, hogy kiheverjék az ott elszenvedett bántalmazásokat. Pontosan tudta, mi folyik a megyei intézetben, az ő feladata volt, hogy az ott történteket eltussolja. Ez volt az a pont, amikor bevett egy Xanaxot, ami szerencsére hamar elérte a kívánt hatást.
Persze, nem tudott időben felkelni, így a szokásos kedd reggeli teniszt elmulasztotta a polgármesterrel. Szobatársak voltak az egyetemen, azóta is együtt voltak jóban-rosszban.
A tenisz miatt még telefonban elnézést kért, de az utána szokásos reggelire még pont odaért. A kialvatlanságtól és a Xanaxtól még mindig kába volt. A második presszó után röviden elmesélte Lázárnak Orsósék ügyét, aki lankadó érdeklődéssel hallgatta. Végül elmondta neki, hogy mindent mérlegelve azt gondolja, az életben maradottak érdekében fel fogja menteni Orsósékat, és vissza fogja vonatni a fellebbezést.
Lázár hosszasan gondolkodott, majd belekortyolt a lattéjába.
– Ugye tudod, hogy három hónap múlva önkormányzati választások lesznek? – kezdett bele lassan, de határozottan. – A párt ismét hatalmas győzelmet vár tőlem, minden erőforrást mozgósítottak ennek érdekébe. A kampány már a finisben, a fő szlogenünk a rend és biztonság. Fontolóra vetted, hogy ha Orsósék megússzák, akkor annak milyen üzenete lenne a választók felé? Hogy itt mindent szabad? Mindenki jobban jár, ha a gyerekek inkább eltűnnek az állami gondozásban. Gondolkodj el ezen! Szerintem ne várd meg, hogy fentről szóljanak le – fejezte be Lázár, majd elrohant a kezdődő testületi ülésre.
Olsovszki megivott egy harmadik presszót, hazament, kiöntötte magának a tegnapi whisky maradékát, és leült a fotelbe. Hosszasan meredt maga elé. Lassan felállt, és átment a számítógépéhez. Először küldött egy rövid e-mailt Kovácsnak, hogy vonja vissza a fellebbezést, majd megírta a felmondását, végül vett egy repülőjegyet Amszterdamba. Aztán kiitta a maradék whisky-t a pohárból.
(Fotó: Pavel Danilyuk, kép forrása Pexels)