De mi a felhő és mi a café?
A felhő a felemelkedés. Elszakad a földtől, felfelé törekszik, felérve kiteljesedik, mindig más és más formát ölt, sohasem ugyanaz, mégis mindig önmaga. Akárcsak az irodalom: belső tűzből, az elbeszélés vágyából születik, felemelkedik a magasba és ott mindig más és más alakot vesz magára. Nincs két egyforma elbeszélés, bár a történetek mindig ismétlődnek. A felhő folyamatosan változtatja a formáját, mégis mindig ugyanaz: formává vált tartalom.
Meg persze más is: az online világ, amelyben élünk. Ez a lap csak online formában létezik, a Péterfy Akadémia online oktatási forma, virtuális térben találkozunk, online csoportokban dolgozunk. Látjuk és halljuk egymást, együtt vagyunk, de csak a virtuális térben.
A café a társas élet színtere. A café a barátság, a közösség, a hely, ahol beszélgetünk, eszmét cserélünk, ahol szemlélődünk és írunk.
A Felhő Café ilyen hely: virtuális, online találkozási pont olyan emberek között, akiket egyetlen dolog biztosan összeköt: az irodalom.
Kovács Szabrina: Másik világ
Sokat álmodtam. Arra emlékszem, hogy folyton álmodtam. Felébredtem, de nem akartam ébren lenni. A valóság fojtogató volt, ezért visszaaludtam. Folytatásos-visszatéréses álmaim lettek. Többkalandos epizódok. Valódi Gyűrűk Ura vagy Trónok Harca, bár egyiket sem láttam, mert az álmaim sokkal érdekesebbek. A nagymamám szobájában aludtunk. Nem is emlékszem, hogy a nagymamámmal vagy anyukámmal vagy egyáltalán kivel aludtam…
Buzás Erika: Krisztina
A Liberanos Akadémia 2026-os pályázatára érkezett alkotás. Krisztina gépe lassan fordul, a Duna kék szalagja csillog alattuk, napok óta ízlelgeti magában „haza megyek”, gyomra finoman vibrál, apró mosolyráncok ülnek a szája körül, zöldeskék szemében apró lángok gyúlnak. Tizennyolc évesen ült fel a Hamburgba tartó vonatra, hogy örökre elhagyja az országot. – Menekülj, kislány! Én nem…
Garamhegyi Gellért: Kornél
A Liberanos Akadémia 2026-os pályázatára érkezett alkotás. Villanyautók álltak az Ányos szobor melletti parkolóban. A lányok nyomtatókreditért árulták magukat a park menti bozótban, ahol a törzsekbe verődött kollégisták dobozos sörért és sajtkrémes párnáért kézzel gyártották az áramszkeptikus propagandaplakátokat és ragasztgatták tele velük az iskolát. Az elemeket elkobozták, a belsőégésű motorokat betiltották, csak egy tanár járt…
Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.
“Egy regény mindenkiben benne van.”
Péterfy Gergely