Mái Attila: Torony
Nem tartalak gyávának azért, mert félsz a mélységtől. Bátorság elképzelni, ahogy a köveken kicsavarodik a tested, a szétroncsolódott hús körül kóvályog a lelked, bátorság elképzelni mindennap a halált.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Nem tartalak gyávának azért, mert félsz a mélységtől. Bátorság elképzelni, ahogy a köveken kicsavarodik a tested, a szétroncsolódott hús körül kóvályog a lelked, bátorság elképzelni mindennap a halált.
Álmomban menekültem, ébren hallucináltam. Az orvosok hamar levettek a nyugtatókról, elvesztettem a valóságérzetem.
Azt mesélte anyám, mielőtt megszületett volna, nagyanyám egyszer volt kaparáson, ami után rémálmok gyötörték. Úgy mondta anyámnak, egy kerubot látott leszállni a mennyből, nála jóval szebb, angyali kisfiú látogatta meg álmában, aki nem szólt, csak bámult, majd gyönyörű férfivá változott.