– Van még jegy a harmadikra? – kérdezte Bendegúz a stadion kapujában álló kétméteres biztonsági őrt, aki zavarában felgyűrte az ingét, és kivillantotta BKV karszalagos tetkóját.
– Bocs, nem tudtam – mentegetőzött a fiú, majd beljebb lépett az előtérbe, és egy csapat vihogó kamaszlány felé vette az irányt.
– Van még jegy a harmadikra?
A lányok hirtelen elnémultak, aztán a rózsaszínesszőke, akinek mind közül a legbővebb volt a pulcsija, Bendegúzra nézett haragosan.
– Introvertálnánk épp, ha megbocsátasz – mondta, és hátat fordított a fiúnak, hogy újult erővel kezdjen bele a vihogásba.
Bendegúz átverekedte magát a tömeg kisebbik részén, aztán bekukkantott egy cirkuszmintás Ikea sátorba, ahol páran hálózsákba bugyolálva home office-oztak.
– Van még jegy a harmadikra? – kérdezte azt, amelyiknek a legszebb volt a hálózsákja, de a széphálózsákos válaszra se méltatta, csak egykedvűen biccentett a wifi router fölé akasztott tábla irányába, miszerint “Jegypénztár 3 km balra”.
Bendegúz felpattant egy épp arra járó takarítókocsira, nagyot lökött rajta, és a következő pillanatban már ott is találta magát, a vágyott jegyektől karnyújtásnyira. A pénztáros épp belekezdett volna a kávédarálásba, mikor megszólította.
– Mindig magának darálja?!
– Nem, csak mióta a második baristánk is beleesett a darálóba. Nagyon drága fair trade kávé volt ám, szigorúan vegán, és csupa aroma, erre tessék, hát nem összeparfümözte azzal a tömény levendulaillatával?! A virrasztóinknak persze rögtön feltűnt, és megkérdezték, hazai-e a levendula, mert nem kérik, ha kapitalista, én meg mit tehettem mást, mondtam, hogy Tihanyból van. De az egyikük…
– Van még jegy a harmadikra?
– Istenem, azok a szép levendulamezők Tihanyban! De a mai fiatalokat már ez sem érdekli, csak a youtuberek meg a géphangok, fogadjunk, hogy madárcsicsergést is csak torzítva hallgatnak!
Bendegúz ekkor észrevétlen benyúlt a pénztár ablakán, megfogott egy dedikálásra használt filctollat, aztán lökött egyet a takarítókocsin, és visszaszáguldott a sátorhoz, kihúzta a routert, majd továbbment a vihogó lányokhoz, a kapucnijukat egytől-egyig a fejükbe húzta, aztán a biztonsági őrhöz gurult, és a tetkóján a BKV-t BKK-ra javította, mire a férfi nyüszítve a földre vetette magát.
Bendegúz, kéjes vigyorral az arcán, újra felpattant a takarítókocsira, és – az útjából fejvesztve menekülő tömeggel mit sem törődve – felrepült a harmadikra, aztán berontott az üres nézőtérre, ahol csak az ő kedvéért rázendített a méltán népszerűtlen, kirgiz fúziós kecskeduda zenekar.
(Fotó: Rahul Pandit, kép forrása: Pexels)