Tessék már egy kicsit megértőbb lenni velem! Én, kérem, egy becsületes, igaz magyar vállalkozó vagyok. Na jó, tegyük helyre a dolgokat, egy mikrovállalkozó. Tulajdonképpen olyan kicsi vagyok, hogy arra nincs is szó. A céget, kérem, észre se lehetne venni, ha nem lenne ilyen nagy a család, mert mindenkit valahogy foglalkoztatni kell, hogy neve legyen a gyereknek.
Nem, nem, félre tetszik érteni, gyerekfoglalkoztatás nincs, ez csak egy amolyan jópofa magyar szólás-mondás. Egy hungarikum. Ja, hogy Önt csak a bizonylatok érdeklik? Kár, pedig teljesebb lenne a kép, ha minden összefüggést láttatni tudnék. Mert akkor egész biztosan jobban megértené, mi is a helyzet. Hogy csak a papírokra van szüksége? Ha már itt tartunk, a könyvelőnk, aki nagyon topon van, el is küldte velem az összes, törvény által előírt szabályzatot, tessék, ez az, itt ez a nagy paksaméta, akkor én ezt most átadom.
Nem kéri? Csak az utolsó öt év kimenő és bejövő számláit, meg a bankot, ahogy az idézésben szerepelt?
Értem. A könyvelőnk, aki remek szakember, össze is állította az anyagot, de azt én először levittem a Sanyihoz vidékre, hogy egyeztessem vele. Nehogy valami hiányozzon. Tudja, cégünk több lábon áll, ahány családtag, annyi tevékenység. Sanyi, a sógorom, régen egy cirkuszban dolgozott, állatszámai voltak, de mióta ezeket betiltották, létrehozott egy szafariparkot az állatoknak a cég keretein belül. Ahogy rakodom ki a sok papírt, nem odadugja a fejét a zsiráf?! És a buta, mohó állat, elkezdte jóízűen enni a papírkupacokat. Ha jól emlékszem, a bejövő számlákkal kezdte, és a bankkal fejezte be, a végén csak a gémkapcsokat köpdöste rám meg Sanyira. Olyan nyálasok lettünk, hogy el se hinné.
De ez még semmi! Juci, a lányom, úszóedző, és persze a cégben dolgozik, hol máshol. Így hozzá is elmentem az uszodába a precíz könyvelőnk által előkészített iratokkal, mert én egy alapos ember vagyok, kérem. Az ilyen komoly vizsgálatra fel kell rendesen készülni. Ahogy ott ülünk a medence szélén, zárás után, fürdőruhában az iratok fölé hajolva, valaki kinyitotta az ablakokat és akkora huzat lett, hogy a papírlapokat fölkapta, akár egy tornádó, de ez se lett volna baj, ha nem a kismedencébe röpül minden, ahol éppen leengedték a vizet és slagozták meg mosták az egészet. Mire Jucival odafutottunk, a drága bizonylatok úgy eltűntek a lefolyóban, mint a kámfor, csak a gémkapcsok akadtak fönt. A Kiss és Társa takarít ott, ha szükséges, tudok tőlük egy igazolást hozni az esetről. Rémes volt, gondolhatja. Az a sok szép bizonylat, rajtuk a gondos, piros kontírozással, az enyészeté lett.
Szorított az idő, ezért Pityuhoz is munka közben mentem, ő a fiam, aki a cég temetkezési üzletágát viszi. Mit mondjak, nem panaszkodom, jól megy a biznisz, persze dübörgésről szó sincs. A covid lecsengése óta határozott visszaesés figyelhető meg. Ajánlanám Önnek is teljeskörű és megbízható szolgáltatásainkat, kiváló referenciákkal, itt jegyzem meg, hogy múlt héten éppen az Ön főnöke apósának temetésében közreműködtünk. De ezt nem kívánom hangsúlyozni, csak a teljesség végett, jegyzőkönyvön kívül, megemlítem. Ahogy azt is, hogy mi történt. Pityu elvette az iratokat tőlem, és valahova letette, mert Ottó, az égetőmester megzavarta egy kérdéssel. Kerestük mindenhol, de nem találtuk. A történtekre csak a hamuban lévő gémkapcsok adtak másnap magyarázatot.
Hogy teszik mondani, elég? Már csak azt szeretné tudni, hogy ki a könyvelő.
Hát én, ki más.
(Fotó: Neenu Vimalkumar, kép forrása: Unsplash)