– Az Othello egy tragikus Shakespeare-dráma, amely a mauritániai tábornok, Othello, és a féltékenység által vezérelt Jagó közötti eseményeket követi nyomon, az irigység és manipuláció veszélyeit bemutatva. Jago manipulálja Othellót, hogy azt higgye, felesége, Desdemona hűtlenné vált, ami tragikus események láncolatához és Othello bukásához vezet.
Ki tudja megmondani Othello karakterén keresztül, hogy miben rejlik a tragikus hős fogalma, és milyen döntéseket hoz, amelyek a tragédia felé terelik a cselekményt? – kérdezte Márkus professzor, a bölcsészkar fiatal és közkedvelt oktatója.
– Othello pusztán a manipuláció és Jago cselszövése miatt bukik el. Nincs más választása, és a cselekedetei kizárólag a sors irányítása alatt állnak – felelte Violetta, aki kezét csak azután emelte fel, hogy megválaszolta a professzor kérdést.
– Esetleg valaki máshogy látja?
Az előadóteremben a magasba emelkedett még néhány kéz. Márkus Ádám körbenézett, majd tekintete megállapodott Rókus Fannin.
– Fanni, kérem!
– Bár Jago manipulációja és cselszövése jelentős szerepet játszik Othello tragikus sorsában, a karakter tragédiája nem csupán külső befolyásoknak, hanem saját döntéseinek, bizalmatlanságának és féltékenységének is tulajdonítható. Othello hűségét és önértékelését érintő belső konfliktusai szintén hozzájárulnak a tragédia mélységéhez, és rámutatnak az emberi természet összetettségére.
– Remek válasz! Köszönöm Fanni.
Huszár Violetta összehúzta szemét. Már megint Fanni, gondolta. Mostanában Ádám alig figyel rá, és mindig lehurrogja, ha aktív az óráján. Kezd eléggé feltűnő lenni, hogy Fannit viszont folyamatosan dicséri. Ez így nincs jól.
Márkus Ádám elsőéves hallgatóknak tanít klasszikus irodalmat. Azon kívül, hogy azonnal betelnek az előadásaira a Neptunban a helyek, népszerűsége nemcsak lebilincselő előadásmódjának tudható be, de a fiatal lányok heves szívdobogásának is. Sokan versenyeznek a figyelméért, az ő óráira még a szemeszter második felében is bejárnak a hallgatók. Huszár Violetta mindig elsőnek érkezik, hogy az első sor jobb közepén lévő szék, ami pontosan a katedrával szemben helyezkedik el, biztosan az övé legyen. A lány mindig mosolygós és lelkes volt, de a legutóbbi órán ez megváltozott. Othello tragédiáját nemcsak a regényből ismerte meg, valósággal megtestesült benne a shakespeare-i hős alakja, amikor az előadás végén Fanni tovább maradt, hogy Márkus professzorral beszélgessen. Violetta még sosem pakolt vissza táskájába olyan hosszan, mint aznap. Egyértelművé vált számára, hogy több van Ádám és Fanni között, mint amit az egyetemi keretek megengednek.
Ádám tíz perccel később érkezett vissza asztalához, ahogy az óra véget ért. Örült, hogy a lány ennyire lelkesedett Shakespeare-ért, de annyira azért nem, hogy erre időt áldozzon az ebédszünetéből. Valahogy mindig akad egy-egy diák, aki miatt nem jut idő a délutáni kávéra. Aktatáskájából kihúzta a javításra váró beadandókat, és egy sárga cetli hullott ki a földre. Lehajolt érte, majd szemöldökét felhúzva olvasni kezdte.
“A Tanár-Diák kapcsolatok szigorúan tilosak, ezért nem titkolózhat tovább. Ha nem áll a Dékán elé a hét végéig, akkor én vallok.”
Ádám elsőre azt hitte, ez valami rossz vicc, nem is neki szánták, de azért az iratmegsemmisítőbe dobta a papírt. Kicsit azért nyugtalanította a helyzet. Valaki valamit félreérthetett?
Hogyan befolyásolja az irigység és manipuláció témája Othello karakterének fejlődését és sorsát a dráma során? – kérdezte Márkus professzor másnap reggel a hallgatóit. Violetta és Fanni egyszerre emelték magasba kezüket.
– Fanni, kérem!
A terem hangos morajlásba kezdett.
– Othello elveszíti a realitásérzékét és a racionális gondolkodását, ami végül a tragikus tévedéseinek és tettének következményeihez vezet – válaszolta Fanni.
Ádám azonban már nem a lányra figyelt. Furcsállotta a hallgatók eddig még nem tapasztalt viselkedését. Az óra után azonnal visszament asztalához, és rögtön lefőzött egy feketét magának. Mielőtt belekortyolhatott volna, kopogásra lett figyelmes.
– Tessék!
– Jó napot, Professzor Úr!
– Violetta, jöjjön csak beljebb!
A lány remegve lépett be az ajtón. Hiába kínálta fel Ádám a szemközti üres helyet, Violetta inkább úgy döntött, hogy állva marad. Reszkető hangon megszólalt.
– Professzor Úr, maga életkorával és rangjával visszaélve kihasználta egy diákja csodálatát és gyengéd érzéseit, és ezzel súlyos fegyelmi vétket követett el. Én esélyt adtam magának, de hát nem élt vele…
– Violetta, tehát maga írta azt a cetlit?
– …nem élt vele, ezért arra kényszerített, hogy a dékán úrnak mindent bevalljak.
– Mégis mi mindent?
– Hogy maga kikezdett velem óra után, de én visszautasítottam, és ezért Ön lejárató hadjáratot indított ellenem.
– Maga miről beszél? – csattant fel Márkus Ádám.
Már mindketten álltak.
– Mindenki tudja és látja! Ne is merje tagadni! Amióta megpróbált… – elcsuklott a lány hangja – tehát azóta az eset óta, folyamatos megaláztatásokban van részem órán. A beadandóm is rossz lett, ha felszólalok, akkor hülyének néz, már rám se hederít, mindig csak a Fanni szavain lóg. Ő talán kötélnek állt?
– Violetta, magának teljesen elment az esze? Ezek súlyos vádak! Hogyan tudná bizonyítani?
– Maga mindig tíz perccel később ér vissza az irodájába órák után. A hallgatók észrevették, hogy mindig Fannit szólítja fel, hiába van az én kezem is fent. Az incidens előtt feltűnően sok figyelmet szentelt nekem, most meg Fanninak. Na aztán meg aki így néz ki… mindenki tudja, hogy bármit megtehet a nőkkel…
– Jézusom! Ez mind csak kitalálta! Szégyellje magát, és azonnal hagyja el az irodámat!
Hogyan változnak Othello kapcsolatai más karakterekkel a dráma vége felé, és milyen következményekkel jár ez a változás az események alakulására? – Legyen szíves, itt az első sor jobb közepén!
– A Jago által alkalmazott manipulatív eszközök és hamis információk miatt Othello kétségbeesésbe süllyed, ami tragikus következményekhez vezet. Tágabb kontextusban ez a téma arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberi kapcsolatok milyen sérülékenyek lehetnek, és hogy a bizalomvesztés milyen pusztító hatással van az egyes karakterek életére, és az egész közösség dinamikájára.
– Kiváló válasz! Hogy hívják? – kérdezte Professzor Juhász Emese.
– Nagy István.
– Remek, István, csak így tovább!
Márkus Ádám már egy hete nem tanít a bölcsészkaron. Azonnali hatállyal megszüntették munkaviszonyát, Huszár Violetta pedig azonnali hatállyal ült hátra, az utolsó sorba. Már nem érdekesek számára az irodalomórák, ahogy sok diáknak sem. A hallgatók hétről hétre kevesebben jelennek meg az előadásokon. Két dolog maradt csupán kitartóan jelen a tanórák során: Nagy István az első sor jobb középen, és az a halvány morajlás, ami körbeszántotta a termet, amikor Juhász Professzor felszólította őt.
(Fotó: Jan van der Wolf, kép forrása: Pexels)