Csütörtök este, nyolc óra. A nő vár. Piros, testhez simuló ruhában. Vörös rúzzsal kifesti az ajkát, és megnyalja a szája szélét. A csirke a sütőben. A férfi forrón szereti.
A nő kinyitja az ablakot. Friss levegő kúszik a lakásba. Kint csendesen esni kezd. A hófehér hortenziáról csöpög a víz. Szív alaknak látszanak az összegyűlt esőcseppek a talajon. Ekkor veszi észre a fekete rigót a bokor tövében. A kerti lámpa fénye megvilágítja, ázott tollai fényesen ragyognak. Nem mozdul.
A nő kinyújtja a kezét, az eső belefolyik a tenyerébe, élvezi, ahogy lágyan simogatja a bőrét. A férfi jut róla eszébe. Lassan visszahúzza, és elsimítja a láthatatlan gyűrődéseket a ruháján, haját eltűri a füle mögé.
A falióra másodpercmutatója kattog. Fél tíz. A szomszéd fiú ilyenkor megy aludni, lekapcsolja a lámpát.
A férfi nincs sehol.
Talán ma túlóráznia kell az irodában. Ő a főnök, határidős munkája van. Az előző asszisztense nyugdíjba ment egy hónapja, egy fiatal lány érkezett a helyére.
Lehet, hogy a férfi éppen most nyúl át a válla fölött, és alig érezhetően hozzáér a bőréhez. Elsimítja hosszú, selymes haját a nyakából, megcsókolja. A lány visszacsókol. A rúzsnyom ott marad a mindig makulátlan, hófehér ing gallérján.
Éhesek, kínait rendelnek vacsorára, eszébe jut a nőnek a csirke, és lekapcsolja a sütőt. Kiveszi a tepsit, az asztalra teszi, majd visszalép az ablakhoz. Elhessegeti magától a gondolatot. Az eső hangja elringatja. Álmosan nézi, ahogy a diófa lombkoronájáról két falevél a sárba hullik.
Az első összefonódó tekintet már megcsalás? A közös kávézás ebédidőben? A szó nélkül hagyott, véletlen érintések? Egy ártatlannak tűnő messenger üzenet?
A fekete rigó nem mozdul a bokor alól. A nőt bámulja az esőfüggöny mögül. Mintha mondani akarna valamit. Elment az eszem, gondolja magában a nő. A terapeutája kapcsolati hipochondriának titulálná a viselkedését, és féltékenynek bélyegezné.
A férfi most talán épp a fiatal kolléganőjére néz. Felfalja a szemével. Egy szót sem szól, csak szőröstül-bőröstül be akarja kebelezni. Mint őt, három éve, amikor megismerkedtek. A karácsonyi, céges parti után két napig ki sem mozdultak a férfi lakásából.
A rigó mögött váratlanul feltűnik a szomszéd macska. Lopakodva közeledik, mancsa nyomokat hagy a vizes talajon. A rigó gyanútlanul áll. Nem sejt semmit. A macska egy fa mögé bújik, és ugrásra készen várja a megfelelő pillanatot.
A férfi most veti rá magát a kolléganőjére az irodában, az kéjesen felsikolt, majd kacag.
Ez nonszensz, rázza meg a nő a fejét. Nem lehet igaz. A férfi nem lehet olyan, mint az exe.
A macska hirtelen ugrik. A nő az ablakban felkiált. A rigó elrepül, mintha ott sem lett volna. A macska négy lábbal ér földet, csalódottan elsomfordál.
A Cserje utca végéből egy közeledő autó berregése hallatszik. Fényszóró világít, a motor leáll.
A nő ránéz a faliórára. Tizenegy múlt.
A férfi belép az ajtón. Hangtalanul becsukja maga mögött. Odaoson a nő mögé, hátulról átöleli, és belecsókol a nyakába. A reggel kivasalt hófehér ing helyett tengerkéket visel. A sült csirke kihűlt. Elállt az eső.
(Fotó: Gerardo Antonio Romero, kép forrása: Pixabay)