Tudta, hogy egyszer meg fogja tenni. Ahogy eltaposott kisebb-nagyobb bogarakat, madarakra lövöldözött, megkínozta a szomszéd macskáját. Ugyan ez utóbbinak csak szemlélője volt, de mivel élvezte az állat vergődését, azóta is tettestársként gondolt magára. Szőkesége, lágy vonásai miatt gyermekkorában az anyja kis puttómnak nevezte, s bár nem volt pufók, mint a barokk templomok szárnyas angyalkái, viszont nyaranta pucéran rohangált a kertben, és később is, ha csak tehette, meztelenül járt-kelt a lakásban. A meztelen test látványa elbűvölte, függetlenül annak szép vagy csúf, vagy akár visszataszító részleteitől. Első emléke a női testről anyja hálószobai vetkőzése volt. Tavasz lehetett, talán kora nyár. A bátyjával bújócskáztak, és a nyitott ajtó előtt elrohanva meglátta anyja csupasz fenekét, és amikor az észrevette és megfordult, hogy becsukja az ajtót, a melle és az öle is feltárult előtte. A bátyja kiabált, hogy aki bújt, aki nem, jövök, de ő csak állt kitágult szemmel, a látvány a padlóhoz szögezte. Sokáig kísértette ez a látomás, elalvás előtt, ahogy kibámult a villamos ablakán, egy-egy unalmas iskolai órán, vagy ha úgy szűrődött be a fény a szobájába, ahogy akkor, abban a hosszú perceknek tűnő pillanatban a szülői hálóban. Vágyta az anyja közelségét, amiért naponta meg kellett küzdenie a bátyjával. Hamar rájött, hogy ha beteg, több odafigyelést, simogatást kap, és az anyja érintése megért minden fájdalmas torokgyulladást. Amikor az anyja lett beteg, rettegett, hogy elveszíti, hiába mondták neki, hogy ez csak múló nátha, az a pár nap számára olyan volt, mint egy sötét verem. Néha úgy érezte, hogy az apja is közéjük áll, nemcsak a bátyja, de aztán ez elmúlt, és ahogy lohadt a féltékenysége, kevésbé volt ellenséges velük. Egyik dolgozatában az apját, mint példaképét mutatta be. Nagyon hasonlítok rá, írta, nemcsak a nevét örököltem, hanem a szokásait is, ahogy minden reggel futni megy munka előtt, ahogy a kávéját issza egy fél kockacukorral és sok tejjel, vagy ahogy a mamára mosolyog és megöleli. Már gimnazista volt, de még mindig ragaszkodott ahhoz, hogy az anyja jó éjt kívánva beköszönjön hozzá, és ezt csak akkor adta fel, amikor az első barátnője hozzáköltözött. Aztán lassan kiürült családi fészek, a bátyja külföldre ment dolgozni, a szülei a kertvárosban vettek házat, találkozásaik ritkultak, egyedül ő maradt a régi lakásban. A nőkkel könnyen ismerkedett, de a kapcsolatai rövid életűek voltak. A hétvégi ivászatokon a barátai be is szólogattak, hogy megállapodhatna már, mire ő ingerülten visszavágott, hogy korai lenne még elköteleződni, és ő kivárja álmai asszonyát. A lánnyal, akivel éppen járt, amolyan látogató kapcsolatban éltek, a környezetük páros szingliként emlegette őket. A lány egy forró nyári este szóvá tette, hogy miért nem használják a sokkal csendesebb és hűvösebb, belső kertre, és nem a férfi utcára néző szobáját. Az le van zárva, mondta, a szüleim hálója volt, be sem tettem oda lábam, amióta elköltöztek. A lány nemsokára újra megjegyezte, hogy jobban szeretne abban a szobában aludni, és felajánlotta, hogy ha csak ez a probléma, segít kitakarítani, de ő úgy tett, mintha nem is hallotta volna a lány kérését. Ezután gyakrabban találkoztak a lány lakásában, aki egy szeretkezésük után, kedvesen simogatva az arcát, Kékszakállúnak nevezte. A titok kikezdte a kapcsolatukat, a lány egyre bizalmatlanabb lett, beszélgetéseik során kerülték a témát, találkozásaik ritkultak. Hamarosan szakítottak, és a lezárt szoba iránti zavaros, felkavaró érzései lassan csitulni kezdtek. Egy kora nyári este, amikor hazafelé ballagott, leszólította egy ismeretlen nő az utcán. Úgy beszélt hozzá, mintha régről ismernék egymást, és most nagyon örülne, hogy újra láthatja. Csodálkozott, hogy szakállat növesztett, érdeklődött az apja felől, majd karon fogta őt, és a kapuig kísérte. Felmennék egy italra, mondta, hogy mesélhess magadról, ha már így összefutottunk. A nyomulásnak nem tudott, vagy talán nem is akart ellenállni. A lift tükrében észrevette a nő szeme alatti ráncokat, nyakán a megereszkedett bőrt. A lakásban, míg ő valami ital után kutatott, a nő minden helyiséget végigjárt, mindenhova benézett, és a legnagyobb csodálkozására azt mondta, hogy szeretné felidézni a régmúlt éveket. Ittak, aztán egy-két pohár után megfogta a nő kezét, és a lezárt szoba felé vezette. Az ajtót résnyire nyitotta, és maga elé engedte a nőt, aki a legtermészetesebb módon vetkőzni kezdett. A pénzt, bár nem egyeztek meg az összegben, a nő távozásakor a táskájába tette. Még sokáig ült az ágyon, aztán felállt, kinyitotta az ablakokat; friss levegő áradt be a szobába. Másnap felhívta a lányt, aki Kékszakállúnak nevezte, és megkérdezte, hogy ráér-e szombat este, mert meghívná vacsorára.
(Fotó: Carlos Caamal Can, kép forrása: Pexels)