Augusztusi péntek délután volt, Ildikó csendben mosogatott a pultban, és hallgatta, ahogy a fröccsözgető Géza és Ervin a másnapi halászléfőző versenyről beszélgetnek. Minden évben megrendezték, és a gamásiak már hetekkel előtte lázban égtek. Petrók Géza különösen, zsinórban nyolc éve ő nyerte a fődíjat, úgyhogy már júliustól nem lehetett vele másról beszélni. Géza nagydumás ember volt, ő vitte a falu autószerelő műhelyét, mindenkit ismert, mindenkit a barátjának tekintett. A nagydarab férfi öblös röhögését hallva bárki elhitte, hogy az élet nem is olyan rossz.
Barátja, Ervin, pont olyan volt, mint amilyennek az ember a könyvelőket képzeli: vézna, sápadt, csendes és észrevétlen. A falubeliek Gézát és Ervint Stan és Pannak hívták, és nem is értették, hogyan lehetnek ezek általános iskola óta barátok. Pedig a barátságuk szépen megérte a felnőttkort esküvőkkel, gyerekekkel, kopaszodással. Géza szervizelte Ervin Opeljét, Ervin csinálta Géza műhelyének könyvelését, és minden nap ötkor megittak egy-egy nagyfröccsöt a Piros Hetesben, ahogy azon a péntek délutánon is.
Fuker Ervin nem szerette sem a halászlevet, sem ezeket a heteket. Ilyenkor az ő dolgai még a szokásosnál is jobban háttérbe szorultak. Szívesen mesélt volna ő a hülye kollégáiról, a karrierterveiről vagy arról, hogy a nagyobbik gyereknek kiesett a foga, de Géza agyát ilyenkor paprikás köd borította. Ervin meg jó barát volt, így türelmesen hallgatta ezredszer is az érvelést ponty-harcsa ügyben és a szónoklatot a halpasszírozási technikákról.
Másnap délelőtt tizenegy körül a tónál már nagy volt a jókedv: a halászlégőzben gyorsan beütöttek a sörök meg a polgármester penetráns, szar pálinkája, amiből illendőségből mindenki fogyasztott. Sulyokné Éva a gyerekeit fotózgatta, Szórádi Jenő a tüzépes Imivel énekelt, Fias Ági peckesen szívta a vékony cigijét a fűzfák alatt, miközben fehér csivavája, Dollyka idegesítő vinnyogással szaladgált.
Géza egy hatalmas fakanállal kevergette szeretett halászlevét, és szorgalmasan cisszentette a Borsodikat, miközben a csendben izzadó Ervinnek bizonygatta, hogy az idei műve az összes eddigit felülmúlja. Épp befejezett egy sört, összegyűrte a dobozt, aztán felpattant a horgászszékről, és a fakanalat Ervin kezébe nyomva, öles léptekkel elindult a bozótba pisálni. Ervin kicsit kelletlenül kevert néhányat a löttyön, amikor Dollyka ugrálni kezdett körülötte. Egyébként is idegesítő kis dög volt, de most teljesen transzba is esett az illatoktól. Egy óvatlan pillanatban felugrott Géza horgászszékére, és kis nyelvével lefetyelni kezdte a híres Petrók-féle halászlevet.
Olyan fél óra múlva megkezdődött a kóstolás, és a nép gyűlni kezdett Géza bográcsa körül. Géza egy nagy alumínium merőkanállal szedte műanyag tálakba a sűrű levest, már vagy a tizedik adagnál tartott, amikor a kanalat jó mélyre merítve kiemelte a bográcsból Dollyka ernyedt kis testét. A kutya lábai kókadtan lógtak, hasán egy babérlevél díszelgett, nyakörvéről csöpögött a piros lé. Azok közül, akik már ettek, a szerencsésebbek elértek a nádasig rókázni, az asszonyok sikoltoztak, a rendezvényt berekesztették.
A gamásiak azonnal kombinálni kezdtek. Szórádi Jenő szerint nem volt min csodálkozni, a Géza mindig is utálta a hetven kiló alatti kutyákat. A fodrász Kati mentális zavart sejtett a háttérben. A tüzépes Imi szerint a Géza nem állhatta, hogy a Dollyka mindig hergeli a németjuhászait. Mások szerint a Géza mindig is gyanús volt, aki ilyen vidám, az biztos, hogy sorozatgyilkos.
Az emberek elkezdték máshoz vinni szervizbe a kocsijaikat, nem nevettek többé a Géza viccein, sutyorogtak, ha belépett valahova. Géza maga alatt volt, mindig is a falu barátsága és szeretete éltette, ha nem volt meg a napi húsz-harminc testvéries hátbaveregetés és közös röhögés, szomorkodni és kornyadozni kezdett, mint egy szomjas kis nárcisz. Már felesége tojásos nokedlije se tudta jókedvre deríteni, lefogyva, táskás szemekkel itta a napi fröccsöket a Hetesben – egyedül, mert Ervin munkára hivatkozva nemigen ért oda az utóbbi időben.
Egy hónappal később, amikor az emberek épp kezdtek felocsúdni a horrorból, Sulyokné Éva akkurátusan feltöltötte a falu Facebook csoportjába kilencvennégy darab fotóját, amiket a versenyen készített. Ezek között volt a fénykép, ami újra feldúlta Gamás életét. A képen a Sulyok gyerekek bohóckodtak a nagy fűzfa árnyékában, a háttérben pedig jól látható volt, ahogy Fuker Ervin egy nagy fakanállal tessékeli bele Dollykát Petrók Géza díjnyertes halászlevébe.
Géza nem hitt a szemének, őrjöngve rohant át Ervinékhez, hogy számonkérje, de hiába dörömbölt az ajtón kurvaanyázva, Fukerék előző héten elköltöztek Zalaegerszegre, mert Ervin megcsípett egy főkönyvelői állást. Géza egy darabig még megpróbálta elérni, és biztos volt benne, hogy Ervin végül jelentkezik valami magyarázattal. Később arról fantáziált, hogy ő, Géza, halálos beteg lesz, ezt Ervin megtudja, hazajön, és újra barátok lesznek az utolsó hónapokra. Az élet azonban nem produkált semmilyen hasonló katarzist. Géza életébe lassan visszatértek az öblös röhögések, és újra ő szereli a környék autóit, Ervinnel elégedettek az új munkahelyén. Nem beszéltek és nem találkoztak többé, de illedelmesen lájkolják egymás családi fotóit.
A Piros Hetesben nyaranta mindig előkerül ez a történet, a törzsvendégek okoskodnak, próbálnak logikus magyarázatot találni. Biztos, hogy történt valami, az ember nem baszik ki csak így a barátjával. Szórádi Jenő szerint az Ervin mindig is irigy volt a Géza karizmájára és népszerűségére. A Fodrász Kati mentális zavart sejt a háttérben. A tüzépes Imi szerint Géza a falubálon ráment Ervin feleségére, és Ervin azóta forralta a bosszút (aztán meg a Dollykát – hahaha!). Mások szerint az Ervin mindig is gyanús volt, aki ilyen csendes, az biztos, hogy sorozatgyilkos.
Ildikó csendben mosogat a pultban, fejcsóválva hallgatja az okfejtést. Ugyan már. Az árulás nem valami nagy, előre kifundált tett, amire csak a gonosz emberek képesek. Napi ezer apró árulás történik a sötét kis pillanatokban, amikor valami elpattan az emberben. Van, aki megzuttyantja a sót a férje vacsorájába, kissé túlságosan erősen lök rajta éjjel, amikor horkol. Van, aki kinyomja a barátja hívását. Van, aki a Káldi Gyulának direkt a repedt pohárba csapolja a sört. És van, aki megbillenti a Dollyka girhes kis seggét a fakanállal.
(Fotó: Andrey Trusov, kép forrása: Unsplash)