Nincs mese, a legszebb évszak, gondolta Penny, ahogy a sütőnél állva kinézett az ablakon. A felhajtó melletti rozsdás lombú fáktól a kertváros legcsendesebb zsákutcájára nyílt kilátás. Egy country-számot dúdolgatva végezte a napi rutint: elpakolta a reggeli maradékát, összeszedte a szennyest, a postát bevitte férje dolgozószobájába, néha pedig kényszeresen elsimított egy nem létező ráncot a ruháján. Mindjárt itt lesz, szusszanhatok egyet! Mintegy zárszóra benyitott a hátsó ajtón Claire.
– Jó időzítés, pont most lett készen a kávé! – mosolygott Penny, és hellyel kínálta kedvenc szomszédját. – Egy sütőtökös pitét esetleg? Még meleg!
– Drága vagy, de nem lehet! – Claire finoman nemet intve megérintette karcsú derekát. – Próbálom tartani a diétát… A templomban beszélgettem múltkor egy hölggyel, akinek csodát tett pár kiló mínusz, azonnal teherbe is esett! – Penny lenézett Claire ölbe ejtett, tökéletesen manikűrözött kezére, ami idegesen gyűrögette ruhája szegélyét.
– Isten szeret téged, Claire, ne aggódj, jönni fog az a kislány! De ha mégsem, hidd el, George akkor sem fog rád haragudni, úgy szeret téged meg a fiúkat! – Penny nagyot sóhajtott, biztatóan megszorította barátnője kezét, és hirtelen eszébe jutott a saját ura. A feltörő nyugtalanságot egy fejrázással próbálta elűzni. – Hisz tudod, mit mond az Írás: „Bocsáss meg feleségednek, soha ne tarts haragot, ne neheztelj rá! Úgy bocsáss meg neki, ahogy Isten megbocsátott neked.”
– Lehet, drága Pennym… Tényleg, mivel készültök az elnökválasztásra?
– Oh, majd meglátod és hallod – nevette el magát Penny –, Mike mindent be akar dobni, jönnek a fiúk a telepről, családostól, nagy buli lesz! Tényleg, nem jöttök át?
– Tudod, hogy George nem az az ünneplős fajta, de megpróbálom majd átküldeni egy sörre.
Az elnökválasztás véghajrája az egész kertvárost felbolygatta, az izgatott férfiak Trump és Vance plakátok árnyékában, akciós sörökkel a kezükben jártak házról házra, és koccintottak a biztos győzelemre. Penny és Mike igazán kitettek magukért, ide hallom a ricsajt meg Mike harsány nevetését! – Claire ránézett férjére, aki csendben, a győztesek büszke arckifejezésével nézte a közvetítést, és nem szólt vagy mozdult már órák óta.
– Nem mész át biztosan, drágám? – kérdezte Claire finoman. – Csak jobb lenne együtt ünnepelni, nem?
– Hányszor mondjam, hogy nem akarok azokkal a bugrisokkal iszogatni – csattant fel George. Észrevette felesége arcán az átsuhanó fájdalmat, majd lesújtó tekintete a hasára tett kezére tévedt. – Csak nem megint megjött?
Claire arca rándult egyet, ahogy visszafordult a mosogató felé.
A győzelmi mámor után különösen csendes volt a másnap, még Penny is úgy érezte, kivételesen kopognia kell az ajtón, mielőtt belép Claire-ék konyhájába. Ideges mozdulataiból, feszült arckifejezéséből Claire rögtön tudta, hogy valami baj van.
– Penny drága, történt valami?
– Oh, semmi szívem, csak alig aludtam, hajnali öttől pedig fent vagyok, és próbálom összekapni a házat a partiból. Tudod, milyenek ezek a férfiak, ha belendülnek… – hirtelen elhallgatott. Claire kérdő tekintettel nézett rá, amitől ismét beszélni kezdett. – Te… veled… már… történt, hogy… esetleg nem annyira kívántad… nem akartad… és ezt mondtad is… de ő mégis?
Claire hosszan hallgatott, mereven bámulta Pennyt, miközben cikáztak a mondatok a fejében: hol a házastársi kötelékre, hol a nők kötelezettségeire gondolt, hol az Írás szavaira: „Örömmel élj feleségeddel, ne felejtsd el, hogy ő Isten ajándéka számodra…” Végül nem talált odaillő választ a fejében, és csak megsimította barátnője vállát.
– Túl leszel rajta!
Egy héttel a választások után a kisvárosba visszatértek a normális hétköznapok. Claire önkéntesként minden második kedden ételt osztott a városi nőegyletben, ahol rászoruló, bántalmazott nőkön segítettek. Este erről szeretett volna mesélni hallgatásba burkolózó férjének.
– És volt egy nő, édes Jézus, szegénnyel hogy elbánt a férje, látnod kellett volna! Úgy megsajnáltam!
– Nagyon nem illő, amikor így beszélsz egy férfiről, Claire! Az a nő is jobban tette volna, ha igyekszik a férje kedvében járni, bizonyára azért járt csak el a keze! De egyszer-egyszer azzal sincs baj! – Claire megütközve kapta fel a fejét az utolsó mondatra. Nem ismert rá férjére. Hirtelen hangos veszekedésre lett figyelmes a túloldalról. Hamarosan csapódott egy ajtó, kisvártatva csengettek. Penny volt az.
– Bejöhetek, szívem? Szia George, ne haragudj a zavarásért. Clairet elrabolnám tőled pár percre!
A két nő visszavonult a konyhába, George közömbösen nézett utánuk, majd szeme újra a képernyőre tapadt.
– Tényleg ne haragudj, Claire, de nem tudom, kihez fordulhatnék. Mike teljesen kifordult önmagából a buli óta, ingerült, káromkodik, beszólogat idegen nőknek, és… szegény Missy sírva jött haza az iskolából, pár fiú megkergette, és nagyon csúnyákat mondtak neki. Mike csak annyit mondott, hogy magának kereste a bajt, miért barátkozik niggerekkel, majd szépen átteszi őt egy egyházi iskolába! – ekkor már zokogott. – Tudod, hogy csak a művészeti órák miatt… de hogy az apja… hát ilyet… hát nem megvédeni kéne?… Hát nem?
A déli kisvárosba hirtelen érkezett a tél, esténként a családok visszahúzódtak meleg otthonaikba. Claire egyik este elbóbiskolt a tv előtt. Fülsiketítő csengetésre ébredt: Missy volt az, Penny nagyobbik lánya.
– Claire néni, tessék jönni, apa begőzölt, ordítozik, felpofozott, anya állt közénk!
– Maradj itt, mindjárt jövök!
Ahogy átrohant az utca túloldalára, már hallotta, miről beszélt a lány. Mike üvöltözött, Penny alig kivehetően sírt, Claire, nem törődve az illemmel, benyitott a bejárati ajtón. Barátnője a földön feküdt, az arca összeverve, kezét az oldalára tapasztotta, és nehézkesen vette a levegőt. Mike azonnal az ajtónál termett.
– Claire, nem emlékszem, hogy áthívtunk volna! Kérlek, menj haza, nincs itt semmi keresnivalód, ez családi ügy!
– De Mike, Missy nálunk van! És Penny? – ahogy a férfi tuszkolta ki az ajtón, próbálta elkapni barátnője tekintetét, aki némán nemet intett a fejével.
– Küldd vissza a lányomat, itthon a helye, a családjánál!
Claire visszafordult, és összetalálkozott a hazainduló Missyvel. Becsukta maga mögött bejárati ajtajukat, tekintete összeakadt a férjével, aki azonmód felpofozta.
– Soha többet ne ártsd bele magad mások életébe! Mit képzelsz magadról? Ne kérdőjelezd meg egy férfi tetteit, gondolj az Írás szavaira! – Ezzel sarkon fordult, és felment a hálószobába.
Claire ott maradt az ajtónak dőlve, nem mozdult egész éjszaka. Gondolkozott.
A következő hét csendesen telt, szombaton Mike a kanapén heverészett, Penny ismét híres sütőtökös pitéjét készítette. A véraláfutások szépen gyógyultak a szeme alatt, már korrektorral sem kellett bajlódnia. Repedt bordái is lassan beforrnak. Claire-ék háza előtt egy költöztető kamion állt meg.
– Megjött a kamion Mike-ékhoz! Istenem, még most sem hiszem el, hogy Claire elment. Már egy hete próbálom elérni, de ki van kapcsolva!
– Azért tart ez az ország ott, ahol, mert annyi szabadságot kaptatok ti, nők! De most majd rend lesz! – Mike, rá sem nézve feleségére, elnyúlt a távirányítóig, bekapcsolta a tv-t, és megkereste kedvenc sportcsatornáját.
(Fotó: Meadow Marie, kép forrása: Unsplash)