A Budapest-New York AY1252-es járat csomagtere sötét titkot rejtett. Több sötét titkot is, ami azt illeti: volt itt minden, mélyen elrejtve az ingek, gatyák, bugyik és melltartók között. Műbráner, análdugó, korbács, nyakörv a hozzá való, színben megegyező pórázzal, maszkok, gyertyák, kapcsok és csatok. Tágítók és szűkítők, fájdalmat okozók és nevettetők…
Egyszóval a járat olyan volt, mint egy repülő szexshop, csak nem tudott róla senki sem. De most nem erről a sötét titokról akartam szót ejteni, még csak nem is arról a koporsóban lévő hulláról, amely egy bizonyos Berci bácsit rejtett, akinek hat kiló kokain ült bevarrva a gyomrában.
Nem, itt most az egyik koffer mélyén található, vörösen derengő digitális óráról beszélek, amely kíméletlen precizitással számolta az időt. Visszafelé. Úgy mint 3:12:10…3:12:09…3:12:08.
A sötét titok pedig az órából kiinduló és a mellett fekvő, muszlim porcelánbaba alfelében eltűnő drót végén rejlett. Ha arra tippelnek, hogy nem vibrátorról van szó, helyes a megérzésük.
Történetünk másik két főszereplője István és Kata, akiknek viszonylag terhelt múltjuk volt egymással, melyről most csak röviden szólnék. Kapcsolatuk elején a fent emlegetett tárgyak közül inkább az örömöt okozó eszközök kerültek elő, míg a végén már inkább a fájdalmasabbak.
Nem is lenne ez annyira érdekes, ha ez a két ember történetesen nem ugyanarra a gépre szállt volna fel, ráadásul egymás melletti helyekre.
02:55:10
Kata dühös volt. Nem elég, hogy István, az exe, élete megrontója, darts táblája háttere, a három pszichológust elfogyasztó, 6 hónapig tartó megfeszített terápiájának állandó témája ott ült mellette, sötét árnyékot vetve ezzel a már régóta esedékes nyaralására. Ezzel még talán kibékült volna, hiszen maximalista lévén a terápiák során nem csak egyszerűen egy belső, boldog helyet hozott létre magában, ahová bármikor visszavonulhatott, hanem rögtön egy egész bunkerrendszert.
De ez a vadállat, ez az istenbarma, ez egy kurva szót sem szólt, amióta felszálltak, csak ült ott maga elé meredve, látszólag teljesen figyelmen kívül hagyva őt. Sok mindenre fel volt készülve, de erre nem. Az első két órát követően végül úgy döntött, nem vesz tudomást róla, feltette a fülesét, és bezárkózott a „bunkerbe”.
00:14:09
Kata felébredt. A zsúfolt repülőn mindenki elbóbiskolt a gép állandó zúgásától.
Rápillantott Istvánra. Meglepődve látta, hogy a férfi őt nézi. Tekintetük összekapcsolódott, és Kata nem tudta eldönteni, mit látott a férfi szemében. Mivel a teremtés gyatra koronája továbbra sem szólt semmit, Kata érezte, ahogy a düh a gyomrából lassan felkúszik a torkán át az arcára.
– Most mi van?! – robbant ki belőle.
István ezen úgy meglepődött, mint aki elfelejtette, hogy Kata tud beszélni. Ám gyorsan összeszedte magát, és gőgösen elfordította a fejét. Kata rámeredt pár pillanatig, majd motyogva kikapcsolta az övét, és elkezdett kikászálódni az ülésből, amikor István hirtelen visszafordult.
– Tudod, nem kellene itt lenned – mondta, hangjában a jól ismert kaján éllel, mely hónapokkal korábban mindig kirántotta önbizalommal teli énje alól a szőnyeget, és egy pillanatra most is megingott. De csak egy pillanatra.
– Ezt nem te mondod meg – sziszegte, és felkészült, hogy most végre kiadja a dühöt, amely azóta feszítette, mióta rájött, mennyire ostobán viselkedett, hogy valaha is megengedte ennek a férfinak, hogy uralkodjon fölötte.
A férfi mosolyogva ingatta a fejét, miközben maga elé meredt.
– Hiába, a próféta is megmondta, „A férfiak a nők gondviselői, mivel Allah egyeseket előnyben részesített másokkal szemben, és mivel eltartják őket vagyonukkal. A derék asszonyok engedelmesek, és megőrzik férjük tiszteletét, Allah parancsa szerint.”
Katának már a nyelvén volt egy előre kigondolt epés válasz, de amikor a mondat eljutott a tudatáig, összezavarodott. Ez… ez valami új volt. Valami más, mint az eddigi mintázat, amelyre készült.
István ránézett, és suttogva folytatta mondanivalóját:
– Tudod, valahogy sosem volt szerencsém a nőkkel. Újabb és újabb kapcsolat ment tönkre, újabb és újabb csalódás. Csak a pénzt vittétek, és semmit sem kaptam vissza. Sohasem értettem, mi a probléma. Kerestem a választ mindenhol, imádkoztam, Tarót vettettem, sőt, még asztrológushoz is elmentem. A végén már ott tartottam, hogy keresek egy pszichológust – bólogatott szenvedő arccal.
– Még csak az kellett volna – vetette közbe Kata szarkasztikusan, újra rátalálva a hangjára.
– Aztán a sóterápián találkoztam egy faszival, aki elkezdett beszélni nekem arról a felekezetről, aminek a tagja volt.
– A visszaeső bűnözők anonim csoportja talán?
– Elmentem hozzájuk, és onnantól kezdve megértettem – folytatta István zavartalanul. – Megértettem, hogy nem bennem van a hiba, ó nem. Ti vagytok azok, akik teljesen félreértelmezitek a szerepeteket!
– Érdekes, én is erre jöttem rá – mondta Kata szárazon.
István arcán pillanatnyi zavarodottság suhant át, de aztán folytatta:
– De közeledik már a vége ennek a dekadens világnak – szavalta buzgón bólogatva. – Testvéreimmel visszahozzuk a régi világrendet, melyben a nők oda fognak tartozni, ahova Allah rendelte őket – itt ünnepélyesen elhallgatott.
Remélem a sírotok mellé, ásóval a kezünkben – akarta mondani Kata, de valami nem hagyta nyugodni. – A testvéreiddel? – kérdezte.
István kidüllesztette a mellét.
– Tagja vagyok a Muszlim Testvériségnek – suttogta. – Azon belül is a palesztin ágnak – tette hozzá olyan hangsúllyal, mintha azt magyarázná, hogy milyen karatestílust követ.
Kata lassan keresztbe fonta a karját mellkasa előtt, és pár pillanatig csak nézett maga elé.
– A palesztin ágnak? Nekik mi is a nevük? – kérdezte aztán ártatlanul.
– Iszlám Ellenállási Mozgalom – válaszolta a férfi mosolyogva.
Kata aprókat bólogatott.
– Aha. Szóval, ha jól értem… csatlakoztál a Hamaszhoz? – kérdezte akkurátusan formálva a szavakat.
– Mi? – kérdezett vissza a férfi bambán.
– A Hamasz neve magyarul Iszlám Ellenállási Mozgalom. Tudod, a terrorista szervezet. Amelyik bombákat robbant, meg hasonlók – magyarázta Kata nyugodtan.
A férfi egy kicsit elsápadt.
– Nem… nem, rosszul tudod… az egy másik szervezet. Mi nem robbantunk bombákat.
Kata elővett egy prospektust az ülése mellől, és fellapozta a nem javasolt úticélok listáját. Megmutatta Istvánnak az oldalt. A férfi elolvasta, egy darabig meredten nézte, majd kikapcsolta az övét, kikászálódott, és a gép hátsó traktusába sietett. Fojtott hangú, ideges beszélgetés hallatszott. Öt perc múlva visszajött. Arca ijesztően sápadt volt. Leült a székébe, és arcát beletemette a kezébe.
Kata a fejét csóválva nézte. Ennél a pontnál már nem érzett semmilyen dühöt, csak szánalmat.
– Mit tettél? – kérdezte halkan.
00:00:05
A muszlim baba szeme felpattant. Gőgicsélni kezdett.
***
Kata bemászott a kiürített koporsóba. Berci bácsi hullája fehér sávot húzva merült el az óceánban, kiemelkedően jó napot szerezve ezzel néhány arra lebegő rájának.
Beindította a propellerré alakított, és a sok pórázzal, övvel, csattal stabilan a koporsóhoz rögzített elemes műfalloszok hadát, és kacagva megcélozta a számításai szerint néhány órányira lévő Azori-szigeteket.
(Fotó: William Lopez, kép forrása: Pexels)