Előhang | Andantino
Lassú léptekkel a lomha idő vitt feléd
Komoly tekintetű csillagok aranypora és a törmelék
Mely utánad maradt
Nem láttam az aranyat nem volt illata nem volt íze
De kanyargós utakra vittem magamat
Ahogyan hó lettél én meg szél lettem belőle
Soha nem látott havas lankák
És csendes téli völgyek között jártam
A hó alatt megbúvó romos faház
Eldugott sarkában
A Hold a csendből pókhálót szőtt
Míg a hajnal az éj titkával kergetőzött
Szél-játék
Szállt a szél, fújt a szél
Szíveket rajzolt az égre
Bárányfelhők fogócskáztak
Napsugarak ölében
Szállt a szél, fújt a szél
Kócos hajnali álmok
Messze fent a távolban
Madárpárral táncolt
Szállt a szél, fújt a szél
Friss forrásból kortyolt
Új nap jött: szállni jó
Őzcsordával barangolt
Szállt a szél, fújt a szél
Erdőt-mezőt járván
Könnyű szellő tovább siklott
Pillangóknak szárnyán
Szállt a szél, fújt a szél
Megjárt hegyet-völgyet
Megpihenni jó lenne
Szállni anyaföldre
Napközben
Sokszor látott már minket a lemenő Nap
Ahogy a kert végében ülünk izzadtan
Ölében a szelíd vászolyi erdőnek
Vizet iszunk és nézzük a felhőket
Sokszor láttuk mi is a Napot
Láttunk őzeket, nyulat, rókát és sok macskát
És megláttam múltkor azt a rózsaszín sapkát ahogyan Rád vártam
Aztán feltűnt minden, ami Te vagy
Február eleje van, egy semmilyen csütörtök dele
De mégis annyi minden van ebben a csendben
Hol száz ágra süt a Nap
Hol meg komor felhők baljós szemei szomorítanak
A kertre gondolok, a szemed vonalára, a hajnali kézfogásra
A valószerűtlenül messzi és távoli nyárra
Itt lesz hamar és akkor majd a hideg tél lesz messze
Egyszer talán a Hold is ráteszi kezét az egymást fogó kezeinkre
Utóhang
Gyönyörű titok vagy
Szendergő ködfelhőből
Felkúszó klarinét dallam
Harmat a reggeli fűszálon
Vízcseppeken a szappanszag
Ég felé nyújtózkodó sziklaszirt
Illatos kapor a napsütésben
Ásító álmos semmiség
Álmodó andante tétel
Színeit elrejtő szivárvány
Madárdalban csend-akkord
Széllel titkolózó falevél
Szürke csönd és nyugalom
(Kép forrása: Pixabay)