Talán Lili: Saját színház – 2. felvonás
Az apja a valóságból sosem bírt el sokat: a négy fal között tett róla, hogy más hordja ki helyette, amit nem akart érezni. Hogy hogyan, annak ma este végre tanúi is vannak.
Category: novella
Sári Laura: Majdnem
Oké, tegyük fel, hogy tévesen vontam le a következtetést – elvégre ezt a képességemet pont nem kifogásolta. Ami azt illeti egyik tulajdonságomat sem. Még mindig úgy gondolja, hogy bomba vagyok, humoros, értelmes, kemény és határozott – éppen ez az oka annak, hogy ő most ilyen szörnyen nehéz helyzetben van.
Péterfy-Novák Éva: A spájzablak
Olgival felmentünk az erdőszélre rettegni, mert akkoriban csuklyások támadtak minden szép lányra az erdőben, és azt pletykálták, hogy a szomszéd utcából Nagyváradiék nagyobbik fia a bandavezér. Meg akartuk lesni a csuklyásokat, és terveket kovácsoltunk, hogy hogyan kapjuk majd le a fejükről a csuklyát.
Papp József: Elvis él
Alighogy kijöttek a partra, a strand hangszóróiban bemondta a rádió, hogy meghalt Elvis Presley, és lejátszották néhány számát.
– Gyere, táborozz le mellém! Én vagyok a legvidámabb barakk a lágerban – nevetett este a tábortűznél Juli Petire, aki nem tudta, mit gondoljon a lányról, akit csak tegnap este ismert meg.
Köck Ildikó: Egy túl jó anya
Ahogy Áron nőtt, Lia egyre jobban sugárzott az anyai büszkeségtől. Orsi akkoriban érzett rá arra, hogy maga Áron lehet annak az alkunak a kulcsa, amelyre Lia egykor utalt. Lia egy viszonzatlan szerelem miatt ugrott bele a házasságába Áron leendő apjával, Orsi ennyit tudott.
Kiricza Diána: Emlékül egy idegennek
A különbség ordítani tudna, ha elővennék egy fényképet a múltamból, és mellétenném, hogy jól látható legyen, mennyire más volt az én gyerekkori valóságom, az örökké mosolytalan kislányarcom, amely kérdés nélkül is árulkodott a feszültséggel terhes otthoni légkörről.
Darvas Orsi: Cicamizu
Utólag roppant vicces volt az egész, akárhányszor találkoztak, felidézték a megismerkedésüket, mert minden alkalommal könnyesre röhögték magukat azon, hogy milyen lúzernek érezték magukat.
Pompéry Judit: Tranzit
A gyerekeket ritkán látjuk. Ők másik kerületben laknak. Dolgoznak és élik a maguk életét. Az unokákról nem is beszélve, akiknek végképp nincs gondjuk az öreg nagyszülőkre.
Hatala Edit: Örvény
A kapitány aggodalmasan figyeli, csak sejti, mi történhetett. A többiek még a vízben élvezik a hűsítő hullámokat, csak egy középkorú nő figyel fel a sírásra, de nem törődik vele, hátha csak egy delfin hangját hallotta.
Molnár Gitta: Tudhattam volna
Annyi ostobaságot nem olvastam egész életemben, mint a pandémia alatt. Mint mindenki, én is próbáltam a sajtóból is követni az eseményeket. Most viszont azt látom, hogy kollégáim tegnap késő este óta sorban osztják meg ugyanazt a hírt.
Mics Ildikó: Félistenek
Rátkai minden kedden rábukik a pultra, nagyjából éjfél és kettő között, a többiek ebből tudják, hogy még egy kör őket is lecsapná a hálózatról, ahogy Széplac fogalmaz, ezért többnyire befejezik az ivást, szedelőzködnek, és kimennek a fényes éjszakába.
Osváth Zita: Éjbe fúló hangok
A kertben a fű hibátlanul nyírt, az épületről a vakolat nemhogy nem pereg, hanem látszik, hogy frissen kenték fel. Az autóból egy jóképű, magas férfi kászálódik ki. Hátraveti a fejét, megigazítja a haját, majd a karóráját is, és fölényesen elmosolyodik.
Kiricza Diána: Angol rózsák Newcastle-ben
Engedtem neki, hogy felismerjen engem, és hogy átfolyassa magán a rólam őrzött emlékeit. Mindennél mámorítóbb érzés volt látni Sydney szemében a kétségbeesést, ahogy másodpercek alatt változott kevély öregúrból kétségbeesett aggastyánná.
Gerencsér Mária: Neki ez volt megírva
Tudom, a Móni is szenved. Látni se kell, érzem én azt. De nem tudok beszélni vele. Nem jön ki a szó. Nappal is rossz, éjjel is rossz. Minden perc rossz. Sírnék ám én, ha menne. De nem megy.
Sári Laura: Szép testben (…) a lélek
Egyszerűen én vagyok. A testem pedig a részem, nem a tulajdonom. Nem a bástyám, nem a páncélom. Nem szolgál, hanem működik. Életben tart. És ha valaki nem kíváncsi rá – nem csak arra kíváncsi, az nem azt jelenti, hogy nem elég jó.
Cselőteiné Álló Borbála: Ahová nem lép be az idő
Jolán, bár teljes mértékben értette férje álláspontját, megbeszélte vele, hogy költözzön be az áram, ha már úgyis beköltözött az unokatestvére, elvégre ő ért hozzá jobban, és ráfér a házra a modernizáció. István elfogadta felesége érvelését a modernizációról, és csak lemondóan sóhajtott.
Salánki Anikó: Egyszer összeadódik és klappol
A családom persze kiakadt, mert állítólag mindenki tök norma, csak én nem. Az édességutálatom miatt, hisz állítólag a gyerekek imádják a cukrosat, meg a szövőnők is cukros ételekről álmodtak a poétánál – na, ekkor elmosolyodott a doktornő, és ragyogni kezdett a szeme –, meg a számolás.
Kaiser Vivien: Acéltükör
A portás arcán semmiféle érzelem nem látszik, összekulcsolt kézzel, némán vár. A szótlan színjátékot csak a tárgyak ideges dobbanása töri meg a portásfülke előtt álló pulton.
Gerber Erika: Stanci néni oskolája
És most jöjjön a kényese, a tojás, minálunk csak mony. Először is. Tanúd meg a fogását. Két marokkal, egyszerre. Ha megvan, gyühet a repesztés. Két ujjal ráfogsz a tojás ajjára, közepén a tál széléhez vered, mutatóujaddal főhúzod magad irányába a főső résztit.