Tag: Jeney Zoltán

Hetente visszajárok a csöveshez. Viszek neki bort, ő pedig súg egy újabb nevet. Mind nyer. Soha nem kér érte semmit, és épp ez az, amitől félek. Az ilyen csend mögött mindig van valami mélyebb zaj.

– A legrosszabb az volt, hogy a nő azt mondta: „Ne üsd meg, kérlek!”.
Nézett maga elé, aztán egy mozdulattal lehajtotta a viszkit.
– De akkor már túl késő volt.