– Mami, értsd meg, ez nem így megy. A futárnak legalább száz címre kell mennie. Nem tudja csütörtökön pontosan negyed 10-re ütemezni a te csomagod. Maradj otthon szerda délután, ahogy eredetileg kérted. Nem értem, miért probléma ez.
– Már mondtam, hogy Gizike csak szerda délután ér rá.
– Talán elhalaszthatnád a fodrászt jövő hétre.
– Persze, aki vén, az maradjon ronda. Csütörtökön könyvbemutató lesz a klubban, nem mehetek ilyen fejjel. Tízkor kezdünk, félkor indulnom kell. Nem fogom kihagyni. Margitka csak most tud jönni, jövő héten repül a fiához Velencébe. Vagy Valenciába…? Mindenképp találkozni akarok vele előtte, le is zuhanhat. Láttad a múlt heti esetet? Százhetvenhárom áldozat. Margitka is fél, hiába mondja, hogy nem. A buszon is hogy járt legutóbb…
– Mami, dolgozom.
– És akkor én már nem is számítok? Mintha én nem dolgoztam volna eleget. Tizenhat évesen kezdtem. Két évet húztam le a gyárban, a szalag végén, míg el tudtam helyezkedni pincérnőként. Na, nem mintha az is könnyű lett volna, emlékszem, amikor…
– Mami, ügyfélnél vagyok. Kérlek, beszéljük meg a csomagot. Nem tudod megkérni valamelyik szomszédot, hogy vegye át?
– Melyik szomszédot? Jucikát? Szegénynek tropára ment a térde, alig tud felkelni az ágyból. Én ajánlottam neki a Szabó doktort, de nem hallgatott rám. Pedig az egy áldott, aranykezű ember. Amikor kifordult a bokám, egyből tudta, mit kell tenni. Azt nem mondom, hogy nem fájt, míg helyrerántotta. Na de, nincs is gondom vele azóta. Tegnap is legyalogoltam a Jókai úti régi hentesboltba. Mert azt a húst felejtsd el, amit a plázában árulnak, az nem étel. A Ferinél, az igen! Olyan combot vettem! Vagy lapockát…? Darált hús lesz belőle. Fasírtnak az a legjobb. Átjössz? Pakolok párat. Pürét kérsz hozzá, vagy rizst?
– Nem tudom, mami, mindegy. Azt mondd már, mi legyen a futárral? Áttehetjük péntekre is, ha nem akarsz lemondani a szerdai fodrászról.
– Havonta egyszer csak megengedhetem magamnak, hogy rendbe tegyék a frizurám!
– Egy szóval sem mondtam, hogy nem. Csak találjuk ki, hogyan oldjuk meg a csomagátvételt. Akkor Julika nem jó.
– Jucika! Együtt játszottál a lányával, tudod, a kis szemüveges, a Máté húga. Ügyvéd lett a Mónika, valami menő irodában dolgozik, angolul. Előbb mérnöknek készült, mint te, aztán…
– Mami, én nem tudok odamenni, hogy átvegyem. Neked nem jó szerdán, csütörtökön. Mi van a péntekkel? Otthon leszel?
– Pénteken ki akarok menni apádhoz a temetőbe. Jobban szeretem a pénteket, hétvégén sokan vannak. Olyan szép, lila őszirózsát láttam Gabikánál a sarkon! Saját termesztés, nem valami külföldről hozott, agyontápozott vacak. Az a kis virágú, sűrű, mert van az a nagyobb fejű aster is…
– Biztos a legszebb aster lesz, amit kapni lehet, mami. Délelőtt vagy délután mennél?
– Délelőtt nyugisabb. Persze délután melegebb lesz. Napsütés és akár 22 fok. Most mondták a tévében. Az a csinos bemondónő, a magas, szőke. Olyan bongyor a haja, mint az Adélka lányának. Tudod, a harmadikon, akinek…
– Hogyne, tudom. Mami! Péntek délelőttre vagy délutánra kérjem a szállítást?
– Péntek délelőttre. Most mondom, csak sosem figyelsz rám, nem hallgatsz végig.
*
Kerülgeti a pocsolyákat, csak a simára koptatott kövekre lép.
Lekuporodik a nyirkos szegélyre, lesepri a leveleket a márvány boltívről. Kihúzza a kókadozó egynyári virágot az ágyásból. Óvatosan behelyezi a kis virágú, lila őszirózsát a helyére. Nem vacak tápost, a legdúsabbat Gabikától, a sarokról.
– Mesélj mami, végighallgatlak…
Fotó: Olli, kép forrása: Pexels