Na jó napot kívánok. Mit? Ja, most a konyhában, bent kosármeccs van. Jaj, ne idegesíts már, honnan tudnám. Pont azért nézi a Misi, mert őt érdekli, nem? Mit? Ja, köszi, most vágattam belőle, már nagyon kellett, de jó így is, nem? Misinek mondjuk nem tetszik, de hagyjuk is… mégis mióta adtunk a férfiaknak ilyesfajta teret, hogy frizuráról legyen véleményük?! Ja, mi jól, persze. Tudod, a szokásos, de hát az meg csak annál nincs, aki hazudik.
Na mesélj, mi van most ezzel a barátkozásoddal? Jó, randi, bocsánat… nézd már, egyből hogy felszívod magad rajta! Azigen! Na. Ó, nálad, tényleg, már most? Nem is emlékszem, anno az nálunk hogy volt, mondjuk mi kolisok voltunk, ha együtt akartunk aludni, eljött a folyosó végéig, aztán csá. Na igen, és akkor? Hogy micsodát csinált az ágyban?! Ja, hogy reggelit! Aham. Hogyhogy hogy értem, sehogy, csak bólogatok, hogy aham, hallgatlak. Ne sértődjél már meg mindenen, inkább meséljél. Na igen, és mit főzött? Misi! Misi… várjál, egy pillanat, esküszöm, hogy direkt felhangosította… Misi! Na végre. És nem mi van, hanem tessék. Amúgy meg Tündikével beszélek, halkítsd már le azt a szart, alig hallom, amit mesél.
Na igen, a reggeli. És akkor hogy volt, felébredtél és bumm, ott állt reggelistől? Hogyhogy miért érdekel, pont a részletekben van a lényeg, cseszd meg, komolyan mondom, mint akinek a fogát húzzák… MISI! CSAVARD MÁR LE AZT SZART, MONDOM, HOGY NEM HALLOM! Rántottát? Na, helyes. Melyik volt az a vegán fickód? Fú, te, én akkor nem akartam szólni, mert nagyon odavoltál érte, de hallod, azt a kret… jó, jó, befejeztem! Na. Pont azt akarom mondani, hogy a rántotta, az kedves dolog. Tápláló. Nem gúnyolódom! Esküszöm, egyre inkább olyan vagy, mint a Herczegi nagyanyánk, az is mindenen úgy fel tudta fújni magát. Még viccelni sem szabad? Oké, oké, na mondjad, mi volt a rántotta mellé… hát jó estét kívánok! Nézd csak, Tündi, ki szakította meg a kedvedért a megszakíthatatlan kosárlabda meccset. Na mi van, jöttél hallgatózni? Vegyél már ki nekem a hűtőből egy almát, ha már úgyis ott állsz! Na, igen, itt vagyok, Tündi, folytasd. Német biokenyér avokádóval… köszönöm, szívem… Hm. Nem volt másik? Miért, miért, mert ezen innen látszik, hogy kásás a belseje. A Tündi udvarlója az bezzeg tuti nem a legrondább almát vágta fel neki tegnap, reggelire. Ja, ja, most aludtak először együtt. Most mit vigyorogsz? Két felnőtt ember, azt csinálnak, amit akarnak, nem? Na, menjél is vissza a nappaliba, ne sertepertéljél itt nekem, mi van, kikapott a csapatod? Éhes, éhes, hát, azt én is. Majd rendelünk, mindjárt, csak ezt még befejezem. Menjél már!
Na végre. És akkor te ezt így szereted, a német biokenyeret avokádóval. Aham. Ki gondolta volna, hogy az ember még ennyi idősen is újat tanul a testvéréről. Kávét is! Hűha. Képzeld, amúgy Misi múltkor kitalálta, hogy menjünk el egy olyan barista képzésre. Hát hallod, én úgy röhögtem. El tudod azt képzelni, ahogy ott lötybölgetem a kávét a bögrében, meg a tejhabbal ba… amúgy Misi kitanulta, a netről, ő már szivecskét is tud a tetejére csinálni. Ja, bent az irodában voltak ilyen csapatépítőn. Amúgy ha én bedobnám a főnöknek, hogy menjünk csapatostul kávét főzni, szerintem konkrétan pofán röhögne. Ja, egyébként előléptettek. Nem mondtam? Aha, kösz. Mondjuk a fizetésem kábé ugyanaz, és egyébként már egy éve ezt a melót csinálom, szóval abszolút ideje… ja, a Misi az még ugyanott, igen. Ő elvan, tudod milyen, neki elég két jófej kolléga, meg hogy nem kell minden nap bejárni.
Szóval akkor együtt megreggeliztetek, és utána? Jó, nem a mindenféle részletek érdekelnek, hagyjál már, fúj, hanem hogy így milyen valakivel egy reggel. Hát pont ez, hogy nem ismeritek még egymást. Nem fura, hogy ott fekszik egy szál boxerben, és rágja melletted a német biokenyeret? Amúgy azt majd mutasd már meg, hogy hogyan kell az avokádót rendesen megpuhítani. Én akárhányszor veszek, ehetetlen.
És akkor most ez hogy van, hogy ti így jártok? Van ezt nem így hívják? Jó, mit tudom én, manapság már van aki elveszi magát feleségül Tokióban, szóval nem úgy van az, hogy… dehogy turkálok a magánéletedben, ne fárasszál már, de hát most meséled, hogy ez a fiú nálad aludt és csinált neked reggelit, akkor hadd tegyem már fel a kérdést utána, hogy mi a szitu! Na! Jó, azt mondjuk értem. Ha most kezdenék randizni, én amúgy tuti több pasit futtatnék egyszerre. Most mit röhögsz? Szerintem, ha az ember szingli, akkor nem kell itt rohangálni egyetlen férfi után. Minek? Majd meglátod, pár hónap, és majd a gyűrött zokniját rángatod ki az ágyneműhuzat sarkából, mert neki épp nem volt kedve rendesen kiválogatni a szennyest, mielőtt bekapcsolta volna a gépet… na majd akkor meglátod, hogy az a közös rántotta is milyen könnyen eszkalálódik. Ne nevess, igenis, az eszkalálódik, ez a jó szó ide. Na, majd meglátod, aztán jöhetsz hozzám sírni pár hónap múlva, hogy ez is kretén, mint az a vegános. Ricsi, nem az volt a neve?
Hát jó. De akkor így boldog vagy, nem? Jó, nem kell így vigyorogni, tejbetökikém. Örülök neked, tényleg. Na, megyek, rendelek ennek az embernek valami vacsorát, még mielőtt beleszeret valami más sportba.
Szerinted elmenjek amúgy vele arra a barista kurzusra? Végül is, kedves dolog, hogy kitalálta.
Örülök, hogy beszéltünk. Oké, majd a hétvégén mondom neki. Jaj, csak még gyorsan… neki ne állj most hirtelen a cuccait mosni, jó? Ígérd meg. Komolyan, ígérd meg itt és most, hogy minimum egy háromfogásos menüt még kivársz, mielőtt bekapcsolod a gépet nála.
Jól van akkor. Szeretlek. Na szép napot, te.
(Fotó: Jessica Lewis, kép forrása: Pexels)