Darvas Orsi: Motel Bellevue

Orsi meséi 1.

1995. szeptember 21. Gábor számára örökre emlékezetes marad. 

Tegnap érkezett meg Amszterdamba, tele szerelemmel és várakozással. Zsuzsi csinos, szürke kabátjában, fején az elengedhetetlen, már-már védjegyévé vált piros svájcisapkával, az állomáson várta. Percekig csókolóztak egymásba feledten a peron mellett. Megállt az idő.  

Zsuzsi és Gábor tavasszal kezdtek el járni. Zsuzsi 18 évesen az érettségi előtt állt, a 20 éves Gábor pedig a Műegyetem gépészkarán tanult. Remekül kiegészítették egymást. Zsuzsi filigrán termete passzolt Gábor izmos, nyers alkatához, habár a testi szerelemben mindketten most gyűjtötték csak az első tapasztalatokat. Kapcsolatuk hajnalán óriási sétákat tettek, élvezték a „kurta” tavaszi estéket, hiszen Zsuzsinak legkésőbb tízig mindig haza kellett érnie. Sosem fogytak ki a témákból; sokszor egymás szavába vágva – mintha rohannának – igyekeztek egymással minél többet megosztani. Zsuzsi a művészetekért rajongott, tehetségesen rajzolt, imádott olvasni, a filmekről mindent tudott, és grafikusnak készült. Gábort a gépek érdekelték, és az, hogy hogyan működnek a dolgok; két lábbal a földön járt.

Zsuzsi júniusban kitűnőre érettségizett, Gábor pedig bizakodva nézett a harmadik egyetemi éve elé. A nyár csodálatosan telt, bár Zsuzsi szülei még mindig nehezen fogadták el, hogy a lányuk felnőtt, és csak azt engedték meg, hogy egy-egy napot együtt töltsenek. 

Augusztus végén érkezett el szerelmükben az első – és akkor még nem sejtették, hogy majdnem utolsó – próbatétel. Zsuzsi elnyert egy művészeti ösztöndíjat az UvA-n.  Kezdeti ijedtségüket az öröm és a kalandvágy váltotta fel; Zsuzsi úgy érezte, hogy végre kiszabadulhat a palackból. Úgy búcsúztak el egymástól, hogy pontosan tudták, mikor, hol, mennyi időre fognak találkozni a tanévben.

Húsz nappal kiutazása után Zsuzsi epekedve várta, hogy magához ölelhesse szerelmét. Ez volt az első alkalom, hogy az éjszakát is együtt töltik. Zsuzsi erre a hétre az állomás melletti kis szállóban vett ki egy aprócska szobát.

– De jó, hogy végre itt vagy! Úgy örülök! Mivel kezdjük, együnk? Jól utaztál? Vagy sétáljunk egyet először? Mit szeretnél? – támadta le Gábort lélegzetvétel nélkül.

– Nyugi. Egy hétig itt leszek, lassulj le, Édes. Nem vagyok éhes. Jól utaztam. Te vagy a programfelelős. Rád bízom magam. Mindenre válaszoltam? – kacsintott rá Gábor.

– Hm, jobb szerettem volna, ha azt mondod, hogy azonnal menjünk a fészkünkbe, és nem nekem kell ezzel előhozakodni. Ámbár, ha rám bízod magad, ugyanaz a végkifejlet – kacsintott vissza Zsuzsi kacéran.

Örömittasan repültek az állomásról a szállodába. Gábornak fogalma sem volt, merre járnak, pedig a híres-hírhedt piroslámpás negyed csatornái mellett kacskaringózva érték el a takaros motelt. Őt csak Zsuzsi érdekelte, szorította a kezét, beszippantotta illatát, itta szavait, ahogyan a lány próbálta tíz percben összefoglalni az első három hetet. 

A gyors és ritka telefonhívásokban Gábor sokszor érzett letargiát, bizonytalanságot, de most ugyanazt a Zsuzsit kapta vissza, akinek a nyár végi búcsúzáskor könnyeit csókolgatta. Zsuzsi viccesen bohókás volt, és majd kicsattant az örömtől.

A várakozástól még jobban izzott közöttük a levegő, ha valaki kívülről nézte őket, azonnal megmondja, hogy a két fiatal vulkánkitörés előtt áll. Kimondatlanul is érezték, hogy ma meg fog történni, amire már mindketten annyira vágynak.

Amint becsukták maguk mögött a szobaajtót, Zsuzsi bekapcsolta Bryan Adams-től a Have you ever really loved a womant. Vajon honnan szerzett magnót? – gondolta Gábor. Egymásra mosolyogtak, és vágyakozó sóhajuk jelezte, hogy gondolatban mindketten azon a tavaszi gépészbulin jártak, ahol Gábor minden bátorságát összeszedve megérintette Zsuzsit, és táncolni hívta.

Akkor túlkiabálták a zenét – Zsuzsi utána három napig csak suttogott –; most viszont elnémultak, csak a tánc volt. Zsuzsi őrjítően érzéki mozgása mindenkit feltüzelt volna, de Gáborral valami baj volt. A szenvedély egyre édesebbé, ugyanakkor kínzóbbá is vált számára. Élvezte Zsuzsi közelségét, érezte a lány izgatottságát, hallotta egyre erősödő szívverését, de – és ilyen még soha fordult elő vele – a teste merev maradt. Csak nem ott, ahol számított rá. Úgy érezte, valaki megbökte, áramütés érte és teljesen lebénult. Mielőtt még Zsuzsi megszólalhatott volna, kivételesen magához ragadta a kezdeményezést:

– Elmegyek, sétálok egyet – ennyire telt tőle. Felvette a dzsekijét, és olyan gyorsan kibotorkált a szobából, hogy nem hallotta, mit kiáltott utána Zsuzsi.

Csodával határos módon hagyta el a hotelt – itt már nem sietett. Ideje sem volt, hogy magához térjen, mert hirtelen egy puha kéz simult az övébe.

– Gyere, Kisapám! Ma akciós vagyok. Látom, rád fér.

Gábornak ereje sem volt tiltakozni, a nő gyengéden, de határozottan húzta maga után. Nem is értette, hogy miért szólt hozzá valaki magyarul az amszterdami utcán. Volt a nőben valami hívogató, sejtelmes, izgató, közben pedig biztonságot, bizalmat sugárzott. Felmentek egy lépcsőn, be egy nyikorgó ajtón. A zár finoman kattant. A helyiségben halk zene szólt, fahéj és frissen mosott ágynemű illata keveredett.

A nő gyengéden, de olyan gyorsasággal vetkőztette le Gábort, hogy az hiába próbált tiltakozni, ereje nem lévén, hamar feladta. A nőből friss, gyümölcsös illat áradt. Gábor érezte, hogy jóval súlyosabb is a kelleténél – összehasonlíthatatlan volt a törékeny Zsuzsival –, mégis olyan finoman, szeretettel ért hozzá, hogy az elkeseredett és meglepett Gábor lassanként feloldódott és élvezni kezdte a kényeztetést. 

Amikor a nő először érintette meg a férfiasságát, Gábor összerezzent.

– Nyugi, Kisapám! Nincs mit szégyenkezned!

Olga – mert így hívták a nőt –, a csúcsra repítette Gábort. Az egész nem tartott tovább pár percnél, nem is emlékezett már, hogy volt-e valaha ilyen kuncsaftja. Elégedetten hajtotta hátra a fejét, és finoman sóhajtott.

Gábor a falnál lévő ágyon ült, arcát a kezébe temette és azon gondolkodott, hogy sírjon vagy nevessen. 

Az ismerős léptek és a számára mindennél kedvesebben csilingelő hang térítette magához:

– Gábor! A fehér botodat az ajtóhoz támasztottam. Motel Bellevue, 2. emelet, jobbra.

(Fotó: Scott Webb, kép forrása: Unsplash)