Köblös Aranka: Római vakáció
Átjárt a boldogság. Olyan régóta először. Magamra kaptam a ruháimat, és kisiettem az utcára. Kapcsolódni akartam, és részese lenni a kinti életnek. Mosolyogva sétáltam az emberek között, akik visszamosolyogtak rám. Mennyire hiányzott ez nekem!
Murányi Márton: István és Kata – Egy terápia lezárása
Csak a pénzt vittétek, és semmit sem kaptam vissza. Sohasem értettem, mi a probléma. Kerestem a választ mindenhol, imádkoztam, Tarót vettettem, sőt, még asztrológushoz is elmentem. A végén már ott tartottam, hogy keresek egy pszichológust – bólogatott szenvedő arccal.
Kaiser Vivien: A dínókat mindenki szereti
Terhes nőkkel viszonylag gyakran találkozni nőgyógyászati rendelőkben. Miközben a kismama után tekintettem, arra gondoltam, sosem hittem volna, hogy egyszer zavarni fog a lapos hasam.
Gigor Attila: Elsárgult levél
Felemelték vastagfalú poharaikat.
– Egészségére, Halmos elvtárs!
– Önnek is minden jót, Fekete elvtárs!
Schäffer Dániel: Szakítás és fényszag – avagy a Hold Nyála sem adja magát ingyen
Nem mentem ki veled a reptérre. Nem mentem ki, mert nagyon elevenek a képek az összes reptéri búcsúzásunkról, hogy mennyire nehéz.
Zubornyák Zoltán: Hidegzuhany
Vacogsz, a fogaid összekoccannak, reméled, hogy senki nem lát, a fiúk ugye nem sírnak, és különben se légy mimóza, ahogy Kriszt Gyuri mondta.
Susánszky Éva: Húsz év múlva
Üzletemberként mutatkozott be, az idegenek kitárulkozó intimitásával a szakmai sikerei mellett magánéleti sikereiről is mesélt, és várta az elismerő bólintást vagy hümmögést.
Molnár Anikó: Élet
A Macska felméri a terepet, szagokat keres, búvóhelyek, kalandok után kutat. A Lány és a Férj pakolnak, macskabiztossá teszik a zsúfolt lakást. Mosolyognak, napok óta először. Macskát megetetik, megsimítják, majd elköszönnek.
Konkoly Éva: Szabadnap
A vér kifutott az arcából, és a jeges rémület összerántotta a combizmait. A lányok zavarodottan kérdezgették, mi történt, Elza nagyon akarta, hogy a hangja megnyugtatóan csengjen, semmi gond, talán közúti ellenőrzés.
Sári Laura: (He)artbreak – alkotói szabadság az érzelmek fogságában
Megrázom magam, és visszaterelem a gondolataimat a Finn-öbölbe. Egy hatalmas, hajónak nevezett szörnnyel készülök elhagyni a szárazföldet, és vele együtt a komfortzónámat.
Darvas Orsi: Ölelésdeficit
Az ölelős emberek sorába, of course, amerikai barátja is bekéredzkedett. Legelső találkozásukkor bemutatkozás helyett csak annyit mondott: I am a hug person, and you?
Simon Kata: Rántás
Erdély más miatt is emlékezetes maradt: Norbi egy vita hevében pofon vágta a lányt. Előtte soha, és azóta sem többet, de Eszter ezt nem tudta elfelejteni.
J. V. Conney: Folyón túl, a csillagok alatt
Szerinte csak a gyász miatt gyártom az elméleteket. Egyedül maradtam, Stella, rohadt egyedül. De nem adom fel!
Árvai M. Tekla: Kütyü-identitás
Előre örült, hogy most már nem a Waze Lottijának szenvtelen iránymutatása alapján talál majd oda, ahova tart, hanem nézheti is az útvonalat zavartalanul, akár vezetés közben is.
Korner Veronika Julia: Üresség
Nahát, fél üveggel már meg is ittam volna? Újra töltök, magasról zubog a pohárba a vérszínű, sűrű vörösbor.
Hetényi Csaba: Egy üveg whisky
A saját gyerekkori emlékei ugrottak be, amikor a városszéli cigánygyerekek elverték, ahogy edzésről ment haza. Aztán mikor pár héttel később a haverjaival összeállva visszaadták a verést. Mikor két éve Borsodban autóztak még a feleségével és a lányával, önkéntelenül is felhúzta a kocsi ablakait. Azon is elkalandozott, hogy vajon a lányának mi lett volna a sorsa, ha a vér szerinti családjában marad. Bár nem hitt istenben, de azt mindig is valamiféle gondviselésnek tekintette, hogy a gyönyörű és okos kislányt, aki egyébként szintén cigány származású volt, nekik rendelte a sors.
Lovass Adél: Fekete vér
– Ne ijedj meg, ha először fekete a vér! – De én megijedek. Mindenki megijed ilyenkor. Aztán persze lesz az vörös is. Mint a muskátli napfényben. Vagy akár a tűz. Vagy a nadrágom. A buszon nem merek leülni. Pedig a görcs összehúz. Derekamra kardigánt kötök. Hogy ne lássák a foltot. Senki nem mondta, hogy ennyire fáj! Meg hogy büdös.
Lilbern Ida: Falakon túl
– Sajnálom, de ez a kép nem eladó – mosolygott. – Ez inkább figyelemfelkeltés. Szeretném, hogy minél többen lássák, és elgondolkodjanak azon, mennyire mindennapos a kapcsolaton belüli erőszak. Sose tudhatjuk, mik zajlanak pontosan a zárt ajtók mögött, pedig sokszor csak egy fal választ el a szörnyűségektől, és mégsem teszünk ellene semmit, mert nem a mi dolgunk.
Agonács Nikoletta: Papíron alkalmas
– Még mindig 36 éves? – kérdezte a velem szemben ülő, szemüveges nő.
Én szóhoz sem jutottam. Nem is értettem a kérdést. Mi az, hogy még mindig 36 éves vagyok-e? Nem, ezek után százévesnek éreztem magam. Meg ostobának. Nem igazán értettem, hogy a kognitív képességeimet kívánta ezzel letesztelni, a portugál nyelvtudásomat, vagy ő volt annyira inkompetens, hogy nem tudta kiszámolni a születési dátumom alapján, amit nyilván látott az előtte tornyosuló hatalmas monitoron. Főleg, hogy nemrég volt a születésnapom. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, és csak bámultam rá nagy bociszemekkel, de egy hang nem jött ki a torkomon.
Zubornyák Zoltán: Huszonhat palacsinta
„Bözsi, ne sírjon, Bözsike drága, feledjen el”, dúdolta maga elé az ura kedvenc slágerét, ahogy hozzálátott a palacsinták megtöltéséhez.
László Krisztina: A vágy másik arca
Hirtelen úgy érzi, látta már valahol ezt a szobabelsőt, vagy valami ehhez hasonlót, a csíkos kárpit, a koloniál nagyszekrény, a leharcolt franciaágy oly ismerősnek tűnnek. Pont, mint a nagymamánál Debrecenben, csak ott nem volt ekkora kupleráj.
Szombathelyi Árpád: Kép a havas erdőből
A szemem is becsuktam, és visszafogtam a lélegzetem, hátha sikerül újra elaludnom, de pont az ellenkezője történt. Egyre inkább felébredtem, frissebb lettem.
London Katalin: Kovácsné sarkon fordul
A téglalap alakú fényképekre tagolt lap magába foglalta az összes nyarat, amit piros teraszos háromemeletes SZOT üdülőkben töltöttek, nyurga siheder nyárfák árnyékában vagy vízparton kockás pokrócon hasalva, a látképen kék víz és az égbolt határán vitorlás hajók.
Németh-Nagy Nóra: Lázálom
Magával vitte a telefont, és bemászott az ágyba. Hason fekve próbálkozott a mutatóujjhoz illeszteni. Mikor végre sikerrel járt, a kijelző élesen villant András arcába.
A férfi álmosan megmozdult.
Papp József: Tábori posta száma 217/68
Erdélytől Sztorozsevoje-ig akárhányszor kinézett az őket szállító vasúti vagon ablakán, úgy érezte, a pokol egyre mélyebb bugyrai felé haladnak. A házak többsége romokban állt, utak mellé döntött vagy vonszolt autóroncsok, kilőtt harckocsik mellett haladtak el.
Hetényi Csaba: Apák karácsonya
Bátyáim szerint alapos műgonddal választotta ki a fenyőt, megvette a halászlevelet, elkészítette a kocsonyát – ezekből mi, fiúk, sosem ettünk –, megírta a képeslapokat és anyával forintra pontosan kiszámolva egyforma értékű ajándékot tettek nekünk a fa alá.
Szénási Krisztina: Karácsonyi kocsmafilozófia
– Állandóan önismereti kurzust kérnek mostanában! – puffogott a Télapó. – Hát azt meg mégis hogy az agancsba’ küldjem le a kandalló kéményén?
Kaiser Vivien: A rozmár bejglije
Megérinti a szája feletti apró sebhelyet. Azt a tizennegyedik karácsonyán szerezte. Akkor tanulta meg, mikor kell távol maradnia az apjától: akkor, mikor a tokája izzadni kezdett, a mélyen ülő szemek vörösbe fordultak, a hatalmas bajusz pedig bizonytalanul megremegett.
Salánki Anikó: Dísz a karácsonyfára
Talán nem is tűnne olyan ijesztően magányosnak, de már hetekkel hamarabb csak azt harsogja az összes reklám, hogy vegyen mindenki ajándékot, mert jön a család, meg mindenféle extra finomságot kell főzni-sütni az unokáknak. – Ha lenne kinek! – sóhajtott fel ilyenkor.
Lilbern Ida: O Tannenbaum
Éreztem is, hogy közelít az örvény, ami aljas módon szokott magába szippantani, de gyorsan leültem egy padra, hogy elkerüljem az újabb esést, aznap már másodjára.
Nagy Annamária: Anyámnak
Rendeltük Ámerikából a milliós gyógyszereket, tömtük bele a gyógyteát, hozattuk a varázsgombát, sőt, még látót is hívtunk hozzá, aki lehúzatta velünk a redőnyöket és sámáni üvöltéssel űzte ki belőle a rákot.
Hámori Márti: Adventi angyalok
Egy kis mellékutca felé indulnak, ott kevesebben vannak, és mintha a szél is kevésbé fújna, Anna nem is nagyon figyel, a feladataira gondol, érzi, ahogy erősödik a nyomás a szíve tájékán.
Csajkovszky Krisztina: Szenteste szent teste
Mialatt révedezik, engedni kezd a szorítás. A melle újra békés, Peti még percenként néhányat szív belőle, a csepp lefolyik tejszagú arcán, és beleszundít a békességbe.
Veres Ágnes: Imádkozzál, és áldás száll feléd
Természetesen délelőtt autóba ülünk, és a karácsonyi káosz kellős közepén órákat töltünk azzal, hogy elmenjünk az új díszért, és hazavigyük. A fa már feldíszítve várja az utolsó darabot.