Kriszta hirtelen összerándul, majdnem leesik a földre, nem érti, hol lehet, úgy tűnik, egy vécécsészén kuporog, de nem találja a vécépapírt, az utolsó foszlányok a lába körül áznak, a szaga alapján egy jó adag pisiben, de szerencsére talál egy foszlott papírzsebkendőt a gatyája zsebében, megtörli magát, a fejét nekitámasztja az összekaristolt, telematricázott, mocskos ajtó belső felének, és szemmagasságban egy filctollal megrajzolt, jókora álló faszra mered, miközben elgondolkozik, hogy mi történhetett, hiszen teljesen szolidan indult az este, és az még megvan, hogy egy fél üveg pezsgővel alapoznak otthon Emmával, a barátnőjével, miközben Lou Reedet meg Talking Headset hallgatnak, és az is, hogy még nagyjából józanul jutnak el a Moszkvára, hogy megtudják, hol lesz a városban valamilyen használható buli, aztán mikor végre megvan a cím, beugranak a Fény utcai éjjelnappaliba két üveg borért, amiből egyet a biztonság kedvéért még azelőtt megisznak, hogy a 28-as busz elindul a házibuliba a Diósárok utcába, és az is csak egy kicsit rontja el a hangulatukat, amikor a buszon ülve meglátnak két helyes fiút, majd hogy felhívják magukra a figyelmet, teljes egyetértésben hangosan beszélgetni kezdenek egymással valami halandzsa nyelven, franciát keverve olasszal és angollal, helyenként egy-egy kitalált szót is közbeszúrva, és lám, sikerül, kapásuk van, a két fiú egyre közeledik hozzájuk, majd a fejük felett megállva az egyik megkérdezi a másiktól, hogy szerinte milyen nyelven beszélhetnek, mire a másik azt feleli, hogy lövése nincs, de mindegy is, mert kurva rondák mindketten, Krisztáék pedig hirtelen elhallgatnak, és néma csendben utaznak, amíg a fiúk a Körszállónál le nem szállnak, de aztán a házibuliban gyorsan orvosolják a sokkot néhány felessel, majd a házigazda lelkes idegenvezetésével megtekintenek a fürdőszobában egy teljesen szétcsapott lányt, aki úgy alszik hanyatt fekve a száraz kádban, mintha vízihulla lenne, utána pedig végigasszisztálnak egy fénykardpárbajt a Star Warsból, amit ezúttal az önjelölt jedi lovagok egy-egy morzsaporszívóval vívnak meg, de miután harmadszor csenget be az egyre dühösebb alsó szomszéd, hogy kussoljanak már, majd egy rendőrautó is megjelenik a ház előtt, néhányan felvetik, hogy Kampec Dolores koncert van a Tilos az Á-ban, le kéne menni, úgyhogy Emmával csatlakoznak a csapathoz, és egy hosszabb gyaloglás, majd négyes-hatosozás után érnek a Mikszáth térre, ő azonban addigra már nagyon rosszul van, de szerencsére kibírja a buszmegállóig, csak ott okádja telibe a villanyoszlopot, amitől azonban az elvárhatónál kevésbé józanodik ki, úgyhogy a többiek úgy döntenek, hogy inkább a Tilos falához támasztva kint hagyják a szakadó esőben, amíg ők körülnéznek odabent, ő pedig reményveszetten és szédelegve dől a falhoz, úgy érzi, hogy mint oly sokszor, már megint elhagyták, és egyre mélyebbre merül az önsajnálatba, miközben próbál állva maradni, de a gravitáció folyton lehúzza, és hiába ücsörögne szívesebben a földön vagy legalább a szeméttel teli virágágyás szélén a tér közepén, ömlik az eső, majd rátör az inger, hogy pisilnie kell, és minden idegszálával arra koncentrál, hogy leválassza magát az amúgy egyre otthonosabb falszakaszról, és hogy viszonylag egyenesen, úrinőhöz méltóan bevonuljon az alagsorban dübörgő koncerttől remegő falú Tilosba, kicsit még imbolyog, de baleset nélkül bejut, hunyorogva néz körül, cigarettafüstben pácolódó tömegnyomor fogadja, a többieknek persze nincs nyoma, így megint rátör az egyedüllét, majd hirtelen megszédül, újra felkavarodik a gyomra, és miközben nyomakodik előre, őszintén reméli, hogy senkit sem fog nyakon hányni, de azért még bízik benne, hátha megpillant valahol egy ismerős arcot, és igen, mintha Emmát látná a pult sarkánál a cigifüstös félhomályban, momentán elérhetetlen távolságban, ahogy csillogó szemmel, kihívó mosollyal túr bele a sötét, hullámos fürtjeibe, egy magas, hosszú hajú srácot bűvöl éppen, aki érdeklődve hajol a lány dekoltázsa felé, miközben tüzet ad neki, na bazmeg, ezzel se megyek ma haza, gondolja sötéten, ez lesz a harmadik faszi, akit Emma magára ránt a héten, ezek szerint tényleg komolyan gondolja, hogy ezen a nyáron végigdugja egész Budapestet, de most nincs ideje ezen tovább morfondírozni, mert a hólyagja majd szétreped, dől róla az izzadság a forró levegőben, ahogy nyomakszik előre, és határozottan megkönnyebbül, amikor végre leér a vécébe, semerre sem néz, beront a fülkébe, letolja a nadrágját, és a fajanszra rogy, ahol ezek szerint elaludhatott, na de sebaj, volt már ilyen, lehúzza a vécét, kibotladozik, hogy megigazítsa az esőben szétázott sminkjét a mosdósor fölötti tükörben, és alaposan megnézi magát, majd hunyorogva és imbolyogva közelebb hajol, mert mintha lenne egy pattanás az orra mellett, ki kellene nyomni, azonban meglepve veszi észre, hogy valamiért kék köpeny van rajta, a haja meg mintha fel lenne tűzve, mi a fasz, gondolja, és még közelebb hajol, hogy alaposabban szemügyre vegye magát, vajon valami párhuzamos univerzumba került pisilés közben, vagy kibillent a tér-idő egyensúly, és azt látja éppen, hogy mennyire szarul fog kinézni harminc év múlva, de a tükörképe hirtelen megmozdul és visszahúzódik, Kriszta pedig lefagyva áll néhány másodpercig, mire sikerül ráébrednie, hogy nem a tükörképe, és nem is a multiverzum egy másik szelete, hanem a vécében szolgálatot teljesítő, és hozzá hasonlóan lefagyott takarítónő néz vele éppen döbbenten farkasszemet.
Fotó: Артём Н, kép forrása: Pexels