Varázsolok varázsolok
légből aranyat
jégből a nyarat
vasból paripát
kasból fapipát
sárból palotát
várból kalodát
mákból vonatot
mából holnapot
varázsolok varázsolok
ködből bekecset
kőből kereket
füstből hegyeket
fűből gyereket
völgyből felleget
tölgyből szellemet
mézből süveget
gézből üveget
kútból köszörűt
rútból gyönyörűt
varázsolok varázsolok
Izzó Napot ében éjben
gyémánt Holdat fényes délben
szóból gyógyírt fájó sebre
könnyű álmot fáradt szemre
varázsolok varázsolok
álmomban egy új világot
onnan nézek vissza rátok
többé ne is keressetek
ég veletek ég veletek
Madárdal
Mintha csőre volna
mintha szárnya-tolla
mintha elrepülne
mintha szállni tudna
Szemeiben mintha
a magasság volna
forró ereiben
madárvér dobogna
Mintha hívna is ő
mintha marasztalna
engem megismerni
mintha már akarna
Mintha álom volna
verdeső szárnya
mintha magam volnék
zárva kalickába
Mégis
Sohasem fejezzük be a mondatot
amit a félbetört mozdulat kísért
pedig ugyanazok a hegyes-csőrű
percek törnek védtelen életünkre
hogyha borostyán-tüzű kettős Napot
kántálok magányos tűzfalak fölé
hogy lásd emésztetlen múlt éveinket
megcsappant reményét a jövőnek
nem a cselekvő hitre biztatlak
hiszen ezerarcú lehetőségünk
ezernyi vak álarc csupán mégis
a könyörtelenül múló jövőben
talán megpróbálhatnánk végre együtt
azt a mondatot azt a mozdulatot…
sohasem fejezzük be a mondatot
amit a félbetört mozdulat kísért
ki tudja ma már hogy miként és miért
mintha megtörtént volna elszállt a perc
súlytalan a történetből kimaradt
mintha éj se lett volna csak virradat
üres kalitkából röptetett madár
szárnyal így a szivárványos semmibe
és nem tér vissza sem hozzád sem ide
(Fotó: Gundula Vogel, kép forrása: Pexels)
