Heten ülnek az asztal körül, hét gondterhelt, gyűrött pofácska, hét kicsike söröskorsóval, előttük malacsült maradéka, ismerjük meg őket közelebbről, ha már a derék Grimmék oly kevés törpercet csepegtettek, pedig micsoda zűrös gondolatok tanyáznak a lefittyenő sapkák alatt, milyen különös sorsok húzódnak a gondosan ápolt szakállkák mögött. Hófehérke épp az emeleten lábadozik, akadt egy kis gondja egy túl szoros övvel, hihetetlen, hogy mire képes egy meseíró, ha semmi épkézláb nem jut az eszébe. A vidám italozás heves vitába csap át, amikor egyikük kijelenti, hogy a lány terhelt, hajítsák ki azonnal, mielőtt rontást hoz a bányára.
A nagy hangzavarban Tudor ragadja magához a szót, amúgy is előszeretettel tetszeleg a kommuna doyenjeként, pedig csak utolsó előttiként csatlakozott a közösséghez, és a látszattal ellentétben, ő a legfiatalabb. Okoskodó, tudálékos lófaszjóska volt már zsenge törpe korában is, jóval azelőtt, hogy pelyhedzett volna az álla, bajuszkát rajzolt az orra alá, és szemüveget hordott, pedig élesebben látott, mint a banya varja. A nagypapája nevelte, vélhetőleg innen a tatikás attitűd. Zsigeri gyűlöletet érez a nála műveltebbekkel, sötét, mint a Kerekerdő, megbukott ásványtanból meg csákányfenésből, el is tanácsolták a kőiskoláról azon nyomban. Az öt másik rettenetesen idegesíti, csak a kis Kuka melengeti a lelkét, kell az érzés, hogy létezik egy ütődöttebb. Mindent elkövet, hogy tudós törpének tartsák, lemélyített hangú, lassú beszéde, elnéző pillantása hite szerint kedélyes és megnyugtató, ám ennél nagyobbat nem is tévedhetne, egy nagyképű hólyag, minden sötétség atyjának becézik a háta mögött. A bányászatot alantasnak tartja, suttyomban a bölcsek kövét kutatja, eljátssza a szorgalmast, közben ügyesen hárítja másokra a munka oroszlánrészét. A hasát mindennél jobban szereti, ezt szégyelli és fűzőt hord, ettől alig kap levegőt, most is bíborszín pofazacskóval liheg. Neki jól jön az elterelés, amíg a bukott királylány itt tanyázik, feltűnés nélkül sompolyoghat, a maradására szavaz, végeérhetetlen érvelésbe bonyolódva a tranzakció előnyeiről. Lényegtelen mellékszál, hogy a legendás elixír számára elérhetetlen, követ kutat, nem tudást, sosem fogja belátni saját korlátoltságát.
Vidor hirtelen vinnyogva felnevet, valamit megint félreérthetett, örök kényszer hajtja, hogy a leggyengébb poénokon is hahotázva röhögjön. Piszkosul nem hepi, és csak annyira vicces, mint a fővadász az őz szívével. Korábban a király udvari bolondjaként szolgált, de még Hófehérke születése előtt kirúgták, helyét felesége szeretője orozta el, egy hórihorgas macskajancsit, azóta sem heverte ki, a válás után csatlakozott a bányász brigádhoz. Az élete feldolgozatlan tragédiák sorozata, amikkel képtelen szembenézni, minduntalan oktondi viccekbe menekül. Szereti az esti sörözéseket a srácokkal, ő a legügyesebb gyémántcsiszoló, minden vágya, hogy egy szép napon egy gyönyörű nővel a karján bevonuljon a trónterembe, ismét a király bolondja legyen, miközben az exe szomorúan nézi. Nagyívű álom, sajnos a bányában még nem értesült az udvarban megváltozott viszonyokról, és nagyon meglepődne, ha tudná, hogy a király akkori babája, a jelenlegi királyné rakatta ki a szűrét. A maradásra szavaz ő is, hallani akar az udvarról, reménykedik, hogy hírt kap régi asszonyáról. Hófehérke nemsokára pletykamorzsákat szór majd neki, lehetősége lesz szembenézni a múlttal és jelennel, de nem fogja bevállalni.
Szende duzzog, ármányt szimatol, nem bízik a palotában, a lány szerinte csali, abból is a rosszabb fajta, de nem szólal meg, magában fortyog. Szögezzük le rögtön: egyáltalán nem szende, még csak nem is szégyenlős, a két meleg törpe egyike a kommunában. Korábban nem titkolta, Meseországban erre nem volt szüksége, de a regnáló rezsim retrográd rendeletei kifordították a világot, a bányában meg közös megegyezéssel tabutéma a szex. Csatlakozása előtt Trixie a Pixie néven lépett fel, kora legismertebb drag queenje volt, figyelemre méltó énekhanggal. Egy időben stikában Kukát kukkolta, semmi komoly, tetszett neki a kis krumpliorr, de nem közeledett, nem alkalmatlankodott, csak gyönyörködött az ártatlanságában. A „kalamajka” óta persze még azt sem, iszonyúan megbánta már, hogy valaha odapillantott. Manapság olykor-olykor bezárkózik szobácskájába, hátraköti a szakállát, parókát, sminket tesz fel, és szomorúan bámul bele a tükörbe. Nagy néha, amikor csapra vernek egy hordót, felmászik a tetejére, és kellemes tenorjával szórakoztatja a többieket. Már elhatározta, hogy „disszidál”, úgy hírlik, a szomszédos Mágiában jobb világ van, de most határozottan arra szavaz, hogy a betolakodó tűnjön el.
Lárma támad, Szundi felriad, sejtelme sincs, mi a vita tárgya, álmában épp egy bükkfahordón lovagolt. Tényleg narkolepsziás a fickó, nem csalás, nem ámítás, egészen váratlan pillanatokban csap le rá a kábulat, tehetne is ellene, de egy kellemetlen eset idétlen hazugságspirálba húzta, egyelőre nem is képes kimászni belőle. Történt egy szép napon, hogy a kelleténél jóval, de jóval többet vedelt, és mélységes, súlyosan sörgőzös álmában maga alá csurrantott az ivóban. Rémesen szégyellte, a szakálla is belepirult, nosza, ki is találta, ő ugyan ártatlan, törpsöre végképp, nem mástól lett ez, mint a furmányos Álomellen tablettától, az tréfálta meg ilyen rútul. Enuresis nocturna, csuda jól szól latinba’, hanem ki akarja elveszíteni a kontrollt a saját hólyagja felett?! Kellemetlen ügy, becsületmentő mellékhatással, rá is fogta azonnal, csak így nem írta fel többet a magiszter, vissza is tért azon nyomban a szunyacunami. A biztonság kedvéért elbújt a föld alá, ehhez értett amúgy is, régi bányászcsalád sarja, előtte még fogadalmat tett, hogy örökkön-örökké óvakodni fog a bódító italok féktelen fogyasztásától, és ha már ott volt, megszervezte a kis kommunát, befogadva a többi furcsát, amúgy sem viselte soha jól a magányt. Az ő korsója még teli, alkoholmentes persze, tartózkodik a szavazástól, a ritka éber pillanatokban őt egy leány nem zavarja.
Hapci tüsszög, mi mást tenne, jó lenne megúszni a szavazást, de mit várunk egy törpétől, aki Münchhausen báró birtokáról botorkált a bányáig, és a világon elképzelhető összes kórságot konstatálta már magán? Állítja, hogy minden, de elsősorban a gyémántpor piszkálja az orrát, pedig csak a törpeszakállra allergiás, igen, a sajátjára is. Ha megszabadulna az arcszőrétől, meg is szűnne a tüsszögés zöme, egyszer ki is próbálta, nem egészségügyi céllal, csak villogni akart a karácsonyi partin egy forradással az állán, de volt főnöke azonnal feljelentette táppénzcsalásért. Csúnya per lett belőle, Hapci-anyu szekérderéknyi vénnyel igazolta, hogy a kis Hapci már születésétől teljesen invalidus, akárcsak ő maga, ráadásul a derék nagymama is. A per persze elvesztette, hősünk a jobb jövedelem reményében csatlakozott a hetekhez, egyébként őszintén, de tévesen hitte, hogy a bánya levegője sós, és ez jótékonyan hat az orrjárataira. Összességében a legjobbat az önállóság tette neki, bár erre eddig még nem jött rá, és tünetei közül már csak a konstans prüszkölés emlékezteti arra, hogy az egészsége pengeélen táncol. Mivel hipochondriája közepesen fejlett gyávasággal társul, tartózkodik ő is.
Morgó az utolsó előtti szavazó, mindenki meglepetésére azonnal igennel szavaz, ki hinné, micsoda földhözragadt oka van a voksának. Ökölbe szorult orcájú barátunk valaha egy áldott jó kölyöktörpe volt, kiemelkedő szociális érzékkel, a tündérkéktől az ogreovisokig mindenkinek segített, aki rászorult. Az apja megvetette ezért, kis buzinak hívta, és gyakran elverte a nadrágszíja csatos végével. Balett-táncosnak készült, de anyja minden könyörgése ellenére apja vájárnak adta, hadd tanuljon kutyafittyet a mihaszna. A társai csúfolták, a sok markos, bárdolatlan kamasz törpe állandó céltáblája volt, reménytelen széplelkét végül morcos ábrázatba csomagolta. Sportos alakját megőrizte, hajlékonysága jól jött a keskeny alagutakban. Senki sem sejtette róla, hogy régen megveszett a magas nőkért, a gonosz királynéért szűziesen rajongott, hitte, hogy gyengédségével fel tudná melegíteni a lelkét. Arra készült, hogy megkéri a jótündért, változtassa égimeszelővé. Már lekörmölte kérdéseit, tűkön ül, hogy feltehesse őket elérhetetlen szerelme mostohagyermekének. Élete tragédiája, hogy álmainak hajszolása közepette sosem vette észre az érte epekedő törpelányt, aki minden holdtölte után eljött kis kosárkájával almáslepényt árulni a bányászbrigádnak, aztán feladva reménytelen szerelmét a biztos bevételért, a várba költözött, ahol azóta konyhalányként szolgál.
Minden szem Kukára mered, rajta áll minden, törpetörvény alapján négy igen kell, a töpszli pedig hezitál. Törpébb a többi törpénél, teli kisebbségi érzéssel és bizonyítási vággyal. Beépített ügynök, semmi baja, unja is a gyagyás szerepet, de csak így tud feltűnés nélkül kémkedni a kis rohadék. Most forog az agya, súlyos döntést kell meghoznia, nem hibázhat. Amúgy keveset tudni róla, nincs anyakönyvi kivonata, meg nem szólal, de alvilági körökben rebesgetik, hogy kettős ügynök. Mágiaföld királyfija Kukánk reménytelen szíve szottya, szárnyra kaptak furcsa pletykák kettőjükről, de az öreg király vasmarokkal némított el minden kétkedőt. Üres Mágiában a kamara, köll az a gyémánt nagyon, Kuka épp a közelmúltban zsarolta meg a drága Szendét, és már le is másolta a kincses kamrácska kulcsocskáját. Már sejti, hogy nem lesz szüksége rá, mert a minap kihallgatta, ahogy Hófehérke a madarakkal csacsog, és elhatározta, rábeszéli a királyfit, hogy csavarja el a csacska fehércseléd fejét. A jánnyal meglesz az ország, meg a bánya is, álcának egyenesen kitűnő, bár belegondolni is szörnyű, hogy ezek ketten, a királyi pénisz meg az emós kamaszlány, de ilyen politikai környezeteben elképzelhetetlen egy royal coming out. Fülig érő vigyorral bólogat a kis kétszínű, ez jó, micsoda lángelme, a biztonság kedvéért magasba nyújtja retkes ujjacskáját is, naná, hogy a félreérthetőt, lezárul a szavazás, marad Hófehérke, egyelőre az emeleten, a fiúk hajnalig dáridóznak, a bulinak Piroska érkezése vet véget. Micsoda erőltetett crossover, nehogy elhiggyük már, hogy összekeverte a kulipintyókat, régóta érdekelte a legenda a kis emberről meg az ormótlan botjáról, de az illuminált társaság jóbarátokká züllött, ezt a tudást nem ma fogja megszerezni.
Epilógus:
A bánya új többségi tulajdonosa a nász elhálta után a Mágiai Kincstár, a hetek ötökre csökkennek, Szende érzékeny búcsút vesz és emigrál, Kuka új megbízatást kap, de az almás fiaskó miatt nem lesz előléptetve, marad terepen.
(Fotó: David Gonzales, kép forrása: Pexels)