Hunyadi László: Szerető
Túl későn ismerte fel, milyen alattomos a szeretője. Fában a szú. Lassan rágta szét az emlékeit.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Túl későn ismerte fel, milyen alattomos a szeretője. Fában a szú. Lassan rágta szét az emlékeit.
Róza a verandára terelte Micit, egyedül egy enyhén billegő hokedlit talált, arra ültette le, feltört néhány diót, és a tenyeréből kínálta a puha dióbelet. A lány minden mást figyelmen kívül hagyva, mohón ette. Nem volt könnye, csak amikor mellényelte a falatot.
Egyszer csak kipattant a szeme, heves mozdulatokkal felkelt és kinyitotta az erkélyajtót. A kora nyári hűs levegő jólesett neki, kilépett. Cigivel a kezében könyökölt a korláton, és próbált valamit kivenni az alatta elterülő sötétségből.
A vályog falain kócosan futnak a mészben az ecsetnyomok. Olyan iramban kuszálódnak, hogy Endre minden reggel beleszédül. Szereti ezt a hideg labirintust.
Apuka almát tesz a sparhelt szélére, mert tudja, hogy ez a kedvenc édességem. Amíg lecseréljük a borogatást, a sárga almahús omlóssá olvad a fényes héj alatt.
Az eb megfeszül a levegőben, és korát meghazudtoló gyorsasággal gyűri maga alá a betolakodót. Rátelepszik a mellkasára, majd minden moccanásra morog.
Jani mindig a padláson töltötte a délelőttöt. Csavargatta a rádiót, forgatta az antennát. Még elért rajta keresztül egy-két régi bajtársat. Lefelé jövet hozott tíz szem diót. Ebéd után törte meg, ötöt neki, ötöt magának.