Fekszem az ágyán, bámulom a plafont, körülöttem szanaszét gyűrt lepedők. Eszemet vesztem, mikor együtt lehetünk. Ahogy nézek ki a fejemből, néhol penészfoltokra leszek figyelmes, a festék nem bírja ezt az állandó esőzést, sosem tudnak kiszáradni a falak. Barbara felkel mellőlem, próbálom marasztalni, de ujjai ügyesen kibújnak az enyémek közül. Csak leugrik dohányért, mondja. Szokásos rituálénk egy közösen elszívott cigi szex után. Nézem, ahogy könnyedén belebújik a farmerba, csak egy bő pulcsit vesz, s már húzza is a csizmáját. Az irodában mindig kifogástalanul öltözik, minden hajszál és a sminkje is tökéletes. Most mindez nem számít. Egyébként bármilyen göncben bomba alakja van. Abba a közeli kioszkba menj a sarkon! Nem bírom sokáig nélküled! Az ajtóból visszafordul még egy pillanatra, rám kacsint. Ahogy egyedül maradok a kongó szobában, sóhajtok egy mélyet, és jólesően elnyújtózom. Kis lakás ez, de nehéz manapság jó albérlethez jutni. Hamarosan magunk mögött hagyhatjuk a bujkálást, már mindent elterveztem. Barbarának nem kell majd dolgoznia, minden álmát teljesítem, olyan palotát veszünk a hegyekben, amilyenre csak vágyik, és végre csak ő és én leszünk. Nemsokára bejelentem otthon a válást. Új életet kezdünk.
Hirtelen kattan a zár. De gyorsan megjártad, csodálkozom. Bevág a hideg a lépcsőházból, nem csukod be, kérdezem. Semmi válasz. Falfehéren, verejtékezve áll a küszöbön. Mi történt, Drágám, talán szellemet láttál? Azt kéri, most azonnal adjam oda a Porschét. Higgyem el, hogy élet-halál kérdése, mondja könnyben úszó szemmel. Megijeszt, de bármit megtennék érte, vigye csak az autót. Szenvedélyesen megcsókolom. Este találkozunk a partin, ugye? Válasz nélkül elrohan. Nem értem, mi történhetett ez alatt a pár perc alatt. Kapkodva felöltözöm, és elrohanok a boltba, hátha kiderül valami. A sorok között meglátom a feleségemet, ahogy Buddha nyugalmával vásárolgat. Kérdőre vonom, hogy mit tett. Ő ugyan semmit, de micsoda véletlen, Barbarával is pont az imént futott össze. Meglepődött, meséli, mert az esti galéria megnyitón számított csak rá, beszéde van velünk.
*
Ahogy öltözni kezdek, még érzem magamon az illatát és a verejtékét. Legszívesebben sosem mozdulnék el mellőle. Mikor néhány hónappal ezelőtt összetalálkoztunk az árverésen, ahol pezsgőt szolgáltam fel, mintha egy mágnes húzott volna felé. Megnyerő volt, és magabiztos. Másnap már neki dolgoztam, felvett személyi asszisztensek, majd viszonyunk lett. Házas ember, nagyon ügyelünk rá, hogy megőrizzük a titkunkat. Szeretem, de nem ringatom magam hiú ábrándokba, megelégszem ezzel a pár órával, ami keddenként jut. Ilyenkor a felesége üzleti iskolában van. Ahogy a pulóverembe bújok, meglátom, hogy már megint penészes a plafon. Majd hétvégén lefújom, nem a világ vége. Rosszabb helyen is laktam már. Ránézek. Kérlelő tekintettel üzeni, hogy maradjak. Rá akar majd gyújtani, mindig így van. Megkér, hogy csak a sarki közértbe szaladjak, azt gyorsan megjárom. Önfeledten sétálok a szemergő esőben, fel sem tűnik már, Seattle-ben úgyis mindig esik. Ahogy belépek, biccentek az ismerős eladónak, ő már nyúl a szokásos doboz Marlboroért. Ahogy fizetni akarok, valaki meglök, mire leejtem az aprót. Szitkozódva elkezdem szedegetni, mikor felállok, szemben áll velem Helen, a főnököm felesége. Teljesen lefagyok, csak fogom a cigit, és kifutok az üzletből. Hazáig kattogok, hogy akkor vége van, lebuktunk, rájött, új munkát kell találnom. Amúgy sem tehetek tönkre egy családot. Ahogy belépek, csak annyit tudok kinyögni, hogy most azonnal adja oda a kocsit, és ne kérdezősködjön, később megmagyarázom. Tudom, mindent megtenne értem, úgyhogy elenged. Utoljára megcsókolom, és kilépek az ajtón. Fél órával később már a ködös utat hasítja a méregdrága autó, alig látok, de nem érdekel. Új életet kell kezdenem!
*
Egész héten pocsék a hangulatom. Akármikor próbálok Frankkel beszélni, mindig a munkára hivatkozik. Rohadt egyedül érzem magam. Tegnap este küldte el a dokim a CT eredményét: rosszindulatú agydaganat. Jövő héten kezdik a sugarat, csökkenteni kell a tumor méretét, mielőtt megoperálnak. Mikor ma reggel felkeltem, úgy döntöttem, hogy görbe napot tartok: a fodrásznál kezdtem, majd shoppingoltam egy kicsit. Lehet, hogy néhány hét, és a hajam is hullani kezd, legalább még addig hadd érezzem magam dögösnek. Fittyet hányva a kilókra, beültem a város másik végén lévő kedvenc cukrászdámba, és befaltam egy hatalmas szelet csokitortát. Néztem, ahogy megint elered az eső. Talán, ha nem lenne ilyen pocsék itt az időjárás, az is hamarabb feltűnt volna, hogy nem a migrén miatt fáj annyit a fejem, hanem a daganat nyomja az idegeket. Az órámra nézek, még van időm egy rövid sétára a környéken. Azon jár az eszem, hogyan közöljem a hírt a férjemmel. Lehet, hogy érdemes lenne Barbarát is bevonni, több feladat hárulhat rá a következő hetekben, ki tudja, mennyire szorulok majd Frank segítségére a kezelések után. Érzem, ahogy nyilallni kezd a fejem, Advil után kutatok a táskámban, de úgy néz ki, mindet felfaltam az elmúlt napokban. Beszaladok a sarki boltba. Ahogy megyek a kassza felé, a táskámmal leverek egy tucat csokit a polcról. Lehajolok, hogy összeszedjem őket, közben valaki nekem jön. Méltatlankodva fordulok meg, és meglepve látom, hogy Barbara áll velem szemben. Úgy néz rám, kezében egy doboz cigivel, mint akit rajtakaptak, hogy dohányzik. Mire szóhoz jutnék, köszönés nélkül elrohan. Mi ütött ebbe a nőbe?! Eszembe jut, hogy fogselyem is kell, így még visszalépek. Már éppen fizetek, mikor dúvadként csörtet be a férjem az üzletbe, és kérdőre von, hogy mégis mit tettem Barbarával. Én ugyan semmit, de ti mit kerestek erre mindketten? Motyog valamit. A hazaúton egy szót sem tudok belőle kihúzni. Magyarázom neki, hogy arra számítottam, majd csak este találkozunk a galéria megnyitón, Barbarával is beszédem lenne. Egyszer csak megcsörren a telefonja. Megtalálták az autóját egy szakadékban. A sofőr ismeretlen, a holttestet keresik.
Fotó: Mathias Reding, kép forrása: Pexels