Egyesek számára akár megdöbbentő is lehet, milyen szintidővel fogy a kólás Haribo spagetti, amit még a húsvéti nyuszi hozott. A zacskó összesen vagy 4000 kalória. Szerencse, hogy már hétfő van, meg is nyugtatom magam, hogy a vasárnap délelőtt rendelt Meki már múlt héten volt, és máris kevésbé tűnik egészségtelennek. Pláne, hogy már kiterítettem a jógaszőnyeget a szoba közepére, szóval itt sportolás is várható még ma. Mert ugye: ép testben ép lélek.
Kell is az ép test és az ép lélek, ha le akarom tenni a gyomornedv-ellenálló kemény kapszulát, ami a szerotonin és a noradrenalin szintjét emeli az idegrendszerben. Jó, különösebben nem tartok a sikertelenségtől, az orvosom szerint a beteg ,,jól van, kompenzált, elfoglalja magát, sportol, házat örökölt, amit megtart”. Legközelebb, ha bárki kérdezi, hogy mizu, csak felolvasom neki ezt az összefoglalót. Aztán választhat, melyikről szeretne többet megtudni.
A házról? Az szuper történet, az egyenlet negatív oldalán négy családtag, plusz kettő, azok, akiken keresztül örököltem, a pozitív oldalán egy ingatlan. Tavasszal virágzó fák, nyáron szeder és szamóca, ősszel szőlő, télen talán hótakaró. De utóbbit tényleg a globális felmelegedésre bízom, majd az eldönti. Víz mondjuk még nincs, de ha mindenről lemondok, amihez víz kell, igazából lakni is lehet benne.
Ja, az érdekel, mit sportolok? Kezdem azzal, mit nem. Egyszer például egy férfi javaslatára elkezdtem kick-box edzésre járni. Remekül ment, egészen addig, amíg egy 11 éves kisfiú úgy el nem vert, hogy majdnem hánytam. Azóta maradt a tenisz, a jóga és a taichi. És múltkor még futni is elmentem. Elképesztő, nem? Igazi harminc pluszos bingó az életem.
Hogy ezeken kívül hogy foglalom el magam? Na, az egy elég széles skála. Többek között sakkozok, focimeccsre járok, csillagászkodok, random országokba utazok, olvasok és írok. Mondjuk utóbbi kettő akár egy másodikos kislány sikertörténeteként is megállja a helyét.
Pillanat, mindjárt jövök, lejárt a mosógép.
Imádok mosni, megmondom őszintén. Minimál energiabefektetéssel lesz azonnal rendes háziasszony illatú a lakás. És hát harminc felett muszáj erre adnia az ember lányának. Főleg, ha – ellentétben a környezetével – se nem házasodott még meg, se nem vállal éppen gyereket vagy vásárol 150 milliós ingatlant közös hitellel. Különben még azt hiszik, teljesen reménytelen az élete.
De elkanyarodtam. Visszatérve, rég éreztem magamat ennyire a helyemen. Csak nem könnyű ezt egy harminc pluszosnak elhinni. A fiatalabbak azt gondolják, ez a nő tuti sose nő fel, nem igaz, hogy nincs jobb dolga egy Vasas-BVSC meccsnél húsvét hétfőn, teljes sokk. Ha egy fokkal ügyesebb lett volna szegény, grillpartin is lehetne az apósáéknál. Ezt gondolják. Mert ezt illene csinálni ebben a korban. Vagy nevelhetném például a másfél méter széles erkélyemen a bazsalikomot. A saját korosztályom meg ferde szemmel néz, hogy lehet, hogy nincs senki a képben? Nyitni kéne a csávók felé! Hát kit hozol így plusz egy főnek az esküvőmre, ha nem randizol? Hát, kérlek, senkit. És akkor vegyük anyámat, aki saját bevallása szerint büszke az egyetlen gyerekére, de azért érzem, nem bánná, ha nem egyedül élnék az örökkévalóságig.
De sajnos rendesen erősnek kell lenni, és ellen kell állni a fenti vádaknak, mielőtt az ember lánya elhiszi, hogy ő igazából nincs is jól, ha mást és máshogy csinál, mint az elvárt. Mondjuk, ez nem túl erős konzekvencia, egy páran már megfejtették.
Befejezem inkább a diagnózis elemzését, csak előbb rákeresek, mit jelent orvosi nyelven a kompenzált. Hát, kérem szépen, hallatlanul szórakoztató dolgot.
„A szervet kompenzáltnak nevezzük, ha károsodása ellenére normális működésre képes.” Hát nem gyönyörű? Simán bóknak veszem, tökéletesen kiterjeszthető szöveg ez az egész világra, és benne minden férfire és nőre. Nincs olyan ember, aki nem károsodott volna még, mégis, a legtöbbünk funkcionál, egész sokan normálisan működnek, néhányan pedig már gyógyulnak is. Legyen inkább ez a tanulság.
(Fotó: Prasanth Inturi, kép forrása: Pexels)