A Liberanos Akadémia 2026-os pályázatára érkezett alkotás.
– Madárcsicsergős jó reggelt! – fogadta a látványosan másnapos kolléganőjét a stúdióban Zsuzsi.
– Szia, vicces… de a madarak elköltöztek, és nélkülük is épp eléggé hasogat a fejem – dobta Móni a kabátját és színes kötött sálját a táskájával együtt a sarokban álló kanapéra –, annyi forraltbort ittam az este… szerintem egy egyenes vonalat sem tudok ma húzni, se tussal, se kontúrral.
– Ne is mondd! Megint járvány van az oviban, háromszor keltem az éjjel. De már főztem kávét – töltött két csészével Zsuzsa, és fejével a stúdióban gyülekező rendőrök felé intett. – Össze kell kapnunk magunkat, ma valami új reklámot akarnak felvenni. Biccentett a tv-stúdióban gyülekező rendőrök felé. A tömegből kivált egy ősz férfi, és határozott léptekkel elindult feléjük. Lesütött fejjel árnyékként követte egy csinos fiatal nő.
– Jó napot, Hölgyeim! Az ORFK Kommunikációs Szolgálatától érkeztünk! Kovács Krisztina Tiszthelyettes Kisasszony lesz az új arcunk – biccentett a fülig pirult, éjfekete hajú kolleganője felé a rendőr. – Fotókon és shorts-okon népszerűsítjük a rendőri hivatást és reagálunk az aktualitásokra. Készítsék fel a felvételekhez! – osztogatta a parancsot bemutatkozás nélkül a férfi, majd a mellette álló rendőrnőhöz fordult: – Krisztike, gyakorolja a szöveget! – ezután választ nem is várva, köszönés nélkül távozott.
– Üdv. Kriszta vagyok – mosolygott félszegen a nő. – Javaslom, tegeződjünk. Ha minden jól megy és beválok, havonta fogunk találkozni… – majd a Mónira pillantva elbizonytalanodott –, vagy nagyon reménytelennek tűnők? – A két sminkes egymásra nézett, és elnevették magukat.
– Dehogy. Csak egy kicsit… lehengerlő volt a belépőtök. Nem ehhez szoktunk általában itt a make-up-ban. Zsuzsa vagyok, ő pedig Móni. Mi leszünk a sminkeseid. Izgulsz?
– Nagyon – vallotta be Kriszta, bár a kedves szavak hallatára kicsit enyhült a szorongása, továbbra is idegesen morzsolgatta a kezében lévő papírt. – Kiválasztottak a rendőrség arcának, mert jól mutattam a képeken. De videókról akkor még nem volt szó. Az etikai kódex részleteivel akarják kezdeni…
– A színészek, akiket sminkeltünk, mindig azt mondták, ha tudsz azonosulni a szöveggel, hiteles leszel! – kacsintott bátorítóan Zsuzsa két ecsetvonás között. – A maszkod rendben lesz, nem fog látszani, hogy mit érzel!
„A rendőr szolgálatát a törvényekben kifejeződő társadalmi akaratnak megfelelően, a köz érdekében, a társadalom által biztosított lehetőségek között látja el.” (A Rendőri Hivatás Etikai Kódexe 1.pont A köz szolgálatáról és a testülethez tartozásról)
– Sziasztok, remélem nem késtem! Tiszta szívás ez az anyák napi készülődés az oviban… nekem lesz meglepi, de készíthetem és hordhatom én a díszeket, kellékeket…
– Semmi gond, időben vagyunk. Kriszta épp azt mesélte, hogy nemcsak a net robbant fel a kampánytól az elmúlt hónapokban, hanem az élete is.
– Igen, már az első néhány megjelenés után mindenhol felismertek. Egy sima közúti ellenőrzés sem ment egyszerűen, rendszeresen szelfizni akartak velem! – mesélte nevetve, majd elkomolyodott. – Kissé kellemetlen is. Tudjátok, körzeti megbízottként a lakossággal álltam kapcsolatban, de ez a kapcsolat megváltozott. A feletteseim úgy látták, a munka rovására megy, ezért áthelyeztek.
– Jesszus, jól végzed a munkád, és még te jársz pórul? – szakította félbe Móni.
– Nem. Hivatalosan, vezetői javaslatra soron kívüli előmenetelben részesítettek. De ezt általában akkor alkalmazzák, ha valaki kiemelkedően teljesít vagy kimagasló helytállást tanúsít – sütötte le szemét a rendőrnő. – A celebkedést nem számítják annak…
– Miért ne lenne kiemelkedő teljesítmény, amit te nyújtottál!? Egy rakás követője lett az online felületeknek. Reggel hallottam a rádióban, hogy a toborzóirodákban is megugrott a jelentkezők száma! Ezt neked köszönhetően érte el a rendőrség – hirtelen megállt a púderezéssel, és bizonytalan tekintettel nézett a székben ülőre – …khm… remélem megengedhettem magamnak ezt a hangnemet az új pozíciód ellenére is…
– Meg – mosolyodott el Kriszta. – Köszönöm, amiket mondtál. Csak tudod, nem megszokott „modellkedéssel” előrejutni a rendőrségnél. Ahhoz túl hierarchikus, meg férfiak uralta tekintélyelvű a szervezet…
– Óh, hát én nem bánnám, ha kicsit uralkodna rajtam a kollegád, aki a sarokból folyton minket néz…. – kacsintott komolytalanul Móni, hogy elterelje a beszélgetést és megkönnyítse a sminkelést, mert borús homlokbarázdákat nem könnyű púderezni.
– Ő Botond. Velem jött.
– Mármint, együtt jöttetek?
– Igen, néhány hónapja ismerkedtünk meg – pirult el az alapozó alatt Kriszta. – Eddig nem hoztuk nyilvánosságra.
– Akkor nemcsak jóképű, de okos is. Pont akkor jelenik meg, amikor a rendőrségi naptárfotózáshoz egy rakás sármos rendőr is körülvesz… – Zsuzsa hangjában lévő iróniával Kriszta nem törődött, ellágyult mosollyal pillantott a férfira. Egyértelműen felesleges volt féltékenykednie. Kriszta minden forgatás alkalmával szerelmükről áradozott, beszámolt összeköltözésükről és a karácsonyi lánykérésről. Szinte magától értetődő volt, hogy az esküvőn is Zsuzsáék sminkelik majd, hiszen a nagy napról nem maradhatott el a sajtónyilvánosság, bekerültek a lapokba, híradásokba. Botond büszke tekintettel, birtoklón ölelte át ragyogó feleségét az újságokban is közzétett esküvői fotón.
„A rendőr magánéletében is példamutató, nem sérti a közerkölcs és a jó ízlés szabályait. Lehetőségei szerint kiegyensúlyozott magánélet megteremtésére törekszik. Szabadidejében nem folytat olyan tevékenységet, amely hivatásával összeegyeztethetetlen, illetve a társadalom tagjainak rosszallását válthatja ki. Úgy alakítja kapcsolatrendszerét, hogy ne kerüljön szolgálati jogosultságaival és kötelezettségeivel ellentétes függőségi helyzetbe. Szolgálaton kívül is olyan magatartást tanúsít, amely megfelel a rendőri hivatás erkölcsi követelményeinek.” (A Rendőri Hivatás Etikai Kódexe 12. pont A szolgálaton kívüli magatartásról)
– Nahát, milyen korán jöttél! Pedig amióta a fiam iskolás, mindig én vagyok az első! Nincs olyan lazaság, mint régen az ovis szép időkben – majd a rendőrre pillantva elakadt Zsuzsa szóáradata. A szokásos kedves mosolya eltűnt, és gyanakodva húzta össze a szemét. Nem először látott ilyen foltokat a sminktükörben. – Mi történt… mióta nem láttalak? Csak nem megint terepen dolgozol?
– Nem. Gyakorlatoztunk. Én meg eltunyultam, elestem és megsérültem – kerülve a kíváncsi tekintetet, Kriszta a bakancsát bámulta. – El tudod fedni?
– El. Legutóbb is sikerült, amikor edzés közben sérültél meg. Ez mondjuk nagyobb és már lila, de egy jó alapozó mindent képest eltakarni. – Óvatos és finom mozdulatokkal vitte fel a krémet. Ő is kerülte a rendőrnő tekintetét, de amikor végzett, puhán megszorította Kriszta kezét: – Tudod, van, amit nem érdemes eltakarni. Ugyan kiért állnának ki, ha épp érted nem?
„A rendőr erőszakot kivételesen, kizárólag a törvényes cél elérése érdekében, jogszerű formában és szükséges mértékben – a körülmények lehetőség szerinti legszélesebb mérlegelése mellett – alkalmaz, törekszik a következmények mérséklésére. Kerüli a hatalmaskodást és az önkényes erőszak minden formáját.” (A Rendőri Hivatás Etikai Kódexe 3. Az erőszakról)
– Úrjézus, én eddig mindig csak a háttérben voltam, csak felkészítettem a szereplőket, de sosem álltam kamerák elé… – aggodalmaskodott Móni. – Nem akarom elszúrni.
– Nem fogod. Nagy levegő – nyugtatta társait Zsuzsa. – Csajok, lehet, hogy ez most elő adás, de ne feledjétek, mi itt vagyunk egymásnak, és most nem nekünk kell izgulni…
A három nő együtt lépett a függöny mögül a reflektorfénybe a kamerák elé. Kriszta ezúttal make-up nélkül. Úgy döntött nem hajlandó eltakarni az igazság fájó nyomait, kiáll magáért és minden bántalmazott nőért.
„A rendőr együttműködik munkatársaival, velük kulturáltan, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés szellemében érintkezik. Önzetlen támogatást nyújt, a problémák megoldását elősegítő légkör kialakítására törekszik. (…) Áldozatkészen védi társai életét, testi épségét, óvja jó hírnevüket. Követi a jó példával elöljárókat, elítéli az erkölcstelen magatartást tanúsítókat. A rendőr megnyilvánulásai során elhatárolódik a rendőri hivatással szembehelyezkedő munkatársaitól.” (A Rendőri Hivatás Etikai Kódexe 6. pont A bajtársiasságról)
Fotó: Karolina Grabowska, kép forrása: Pexels