Revelation
fordította: Vachter Ákos
A derű s a fény völgyében
rám lágy napsugár vetült,
hol az álmom és reményem
végül mind beteljesült;
Dicső Éden fénye felken,
s édes útra csábit ott,
kínon győzedelmes lelkem
ott tölté a tegnapot.
Zöld és keskeny völgyem mélye
árnyas, lombokkal teli,
hol kis patakok zenéje
fák közt útját megleli.
És az éjnek szövevénye
szelíden reánk borult,
míg Asztarte úrnő fénye
tündérin a földre hullt.
Ott a színes lugasokban
ittam bűvös mámorát
füveknek, amely de sok van,
pipacs, vérfű, lángvirág,
ott hevertem álmodozván
természetnek lágy ölén,
míg az ég elére hozzám,
és már többre vágytam én.
S tépve ágat, izgatottan
óvó lombot hajtva szét,
s egyre feljebb nézve ottan
lestem Jupiter egét.
Feltárult a mélyek mélye,
fényesen és gazdagon,
s vitt a képzet szenvedélye
túl száz messzi csillagon.
Vágyva, fúlva, nyúlva érte,
mit az égen látva lát,
szemem hasztalan kísérte
fényes aranygömb hadát
s lajtorján, mely holdsugár volt,
esztelen eredve én
lám, a jó sors messze pártolt,
s célba érni nincs remény.
Meddő harc gyötörte érzet
küldé lelkem vissza már,
elfogadtam, hogy a végzet
szép de szerény földje jár;
És a boldog holnap álma,
és a múlt, mely lágy zamat,
enyhíté a bút, mi hál ma,
s szentségtelen vágyamat.
Lenézvén a lenti földre,
félsz rezzentett össze, és
lejtőmet vad tűz gyötörte,
s patakomban rettegés,
mert a völgy, mitől kezemmel
minden árnyat elvevék,
ég perzselte puszta tenger
lett, elátkozott vidék.
1919. március
A vers a Gombák a Yuggothról és a kozmikus horror más versei című könyvből származik. A kötet előrendelhető a következő linken: https://vachterakos.com/lovecraft/