A konyhában vagyunk mindannyian. A vastag levélajtó kettőre van zárva, a belső üvegajtón ütközésig tolva a retesz. A sparheltban pattog a tűz. Kellemes meleget ad a hűvös október végi estén.
A kép és a helyzet idilli. Iddogáló, beszélgető férfiak az asztal körül, gyermekek anyjuk ölében. Lehetne így is, de nem így van. Pesten ropognak a fegyverek, orosz tankok vonulnak a főváros felé.
Anyu a szobaajtóban ül az öreg karosszéken, és engem ringat. Alig múltam egyéves. Az éjszakai tipegőm van rajtam. Nevetve rugózom föl-le a térdén. Anyu sír, patakban folynak a könnyei. Hang nélkül rázza a sírás a mellét. A bátyám a sparhelt előtt térdel, hároméves múlt. Kukoricacsutkából karámot épít a szárból készült ökreinek. Anyu magához szorít, a bátyámra néz, és hangosan felzokog. Ennyit ér az életünk? Mit tehet ez a két gyerek az egészről? Mindannyiunkat megölnek ezek a részeg gazemberek.
Apu az asztalnál ül a konyha közepén. Balján a könyvelő könyököl az asztal lapjára, aggódó arcát két tenyerébe támasztja. Hónap végén hozza ki a fizetést a majorba aktatáskában, Csepel motorral a tehenészeknek és a kocsisoknak.
Apu mindig behívja egy fröccsre, most leginkább azért, hogy megtudja tőle, mint állnak a dolgok Pesten. Jól elhúzódik a beszélgetés. A könyvelő sem tud többet, csak hogy lőnek. Annyit mi is hallunk a reggeli hírekben a telepes rádión.
Apu jobbján, az ajtó felé fordulva, fél könyökkel az asztalra támaszkodva ül Pungyuli, a mezőőr, térde közt kétcsövű sörétes puskát szorít, szemét az ajtóra mereszti.
Soha nem indul haza anélkül, hogy be ne jönne, és ne mondaná apunak, hogy minden rendben van, Miska! Péntekenként pedig letesz a gangra egy fácánt vagy nyulat, néha mindkettőt. Olyankor megint azt mondja, hogy minden rendben van, Miska, és hoztam egy kis hétvégére valót, jut is, marad is.
Apu neki is fröccsöt kever. Hárman találgatják, mi lehet Pesten?
Beszélgetnek, gyorsan telik az idő, közben a nap is lemegy, hatkor sötétedik.
Ekkorra a tehenészek megetetnek, megfejnek, ellátják a borjúkat. Fizetéskor az egyik kocsist beküldik a városba pálinkáért és családi sörért. Máskor erre nincs pénzük. Fejés közben a takarmányos kamrába járnak az italra, ott gyűlnek össze munka után is, meginni a maradékot.
Aput is hívják mindig, szeretik. Ő a majorgazda, az agronómus, a tanult ember. Sokaknak közülük, akikben még élénken él az uradalom emléke, az intéző. Nem tudni, most mi a fene van velük. A tanya gangján állnak az italért küldött kocsis körül, hallgatják a híreket. Egymás szavába vágnak, egyikük feláll a kocsi platójára, onnan tüzeli a lent állókat, hogy minden főnököt ki kell nyírni, csak úgy lesz rend az országban.
A mennyezeten cilinderes petróleumlámpa függ. Gyér fénye az asztalnál ülők hosszú árnyait vetíti az ezüsttel hengerezett konyhafalra. Ahogy a láng imbolyog, úgy hullámzik az ezüstminta. Apu ezzel próbálja elterelni anyu figyelmét a fenyegetődzőkről. Nézd csak, Bözsikém, hogy táncol a minta a falon. Eddig észre sem vettem, milyen különös táncot jár. Anyu nem vevő a nyugtató szavakra, még erősebben szorít a melléhez, és sír.
Az ablakba vastag dunyha van tömve, nehogy a kint lévők beláthassanak.
A gangon nehéz csizmák és vasvillanyelek kopogása hallatszik.
A mezőőr feszülten figyel, a koppanásokat számolja, és megállapítja, hogy egytől egyig itt vannak a gangon, a levélajtó előtt. A tehenészek és a kocsisok.
Gajdolnak, sutyorognak, csuszakolják a csizmáikat. Az egyik bekiált, hogy úgyis kiveszünk onnan, Miska, és felkötünk a horogfára!
Ha most előjöttök, elmehettek, minden nélkül, üres kézzel. A majort a nép nevében lefoglaltuk.
Apu nevén szólítja a bekiabálót, csendesen mondja, hogy fogja vissza magát, ne beszéljen marhaságokat.
A kintiek is lepisszentik, ne bassza el itt nekik a forradalmat.
Anyu sírva kérdezi, hogy mit vétettünk? Éppen apu, aki máskor együtt fröccsözik, barátkozik velük, nem ártott nekik soha.
Apu nyugtatja, hogy részegek mind, nagyon ideges ő is, remeg a hangja, minket félt, anyut, a bátyámat és engem.
Azt mondja, ha anyu, a bátyám és én nem lennénk itt, már rég elrendezte volna ezt az incidenst. Került ő már szorultabb helyzetbe is otthon a bálban, amikor le merték kérni anyut a táncban.
Hamar előkerültek a csizmaszárakból a bicskák. Biztosan emlékszik rá anyu is.
Anyu megint felzokog.
Apu feláll, és az ajtóhoz megy. Csöndesen, szinte barátságosan kiszól, hogy itt van nála a fejsze, és van bicska is. Jöjjön előre, aki legelőbb akarja kiontatni a belét vagy széthasíttatni a fejét, mert biz isten, kimegy, ha nem takarodnak el azonnal! Igazolásul keményen az ajtófélfába vágja a bicskát. A penge rezgését odakint is hallják. A nyomaték kedvéért a fejsze fokával is rásóz az ajtóra egy koppanóst.
A mezőőr is az ajtóhoz megy. Fülét a félfához tapasztja, és magában számolja a toporgókat, aztán kikiált az acsarkodóknak, hogy van elég tölténye, mindnek jut egy a szeme közé.
Kint csönd támad, aztán egyikük suttogja, hogy bent van a mezőőr is. Tanácstalanok. Nincs gyakorlatuk benne, hogyan kell forradalmat csinálni. Pesten napok óta ropognak a fegyverek, már komoly a helyzet. A kocsis, akit italért küldtek a városba, összevissza hebegett a pesti eseményekről. Semmi sem biztos, de itt vannak a ruszki tankok, és lövik a belvárost. A zendülők az utca fáira ávós katonákat akasztottak. A rendörök csatlakoztak a forradalomhoz, átadták a fegyvereiket a felkelőknek, akik az utcákon barikádokat építettek. A majoriak azt sem tudják, ki van ki ellen.
A tehenészek a mezőőrrel nem számoltak, így a fegyveres harcra sem számítottak. Egy puska nem sok, de nem tudni, kik kapják az első söréteket. Meg Miska is nagyon veszélyes a fejszével. Jó, hogy van ez a forradalom, de megsebesülni, tán meg is halni egyikük sem akar. Közben isznak.
Ahogy fogy a pálinka, úgy szaporodik az információ, egyre magasabb hőfokon lángol a forradalom Pankotán.
Anyu kicsit nyugodtabb, már nem sír, engem ringat, nagyon álmos vagyok, a bátyám is ásít.
Hosszú, órákig tartó feszült viaskodás. Kintről néha bekiáltanak, hogy mi lesz majd, ha bejönnek, a mezőőr bentről tart lőszerleltárt a kint lévőknek. Telik az idő. Apu nevükön szólítja a dörömbölőket, hogy mondják meg, mi bajuk vele? Azok meg kintről ordítják, hogy majd bejönnek, és megtudja. A mezőőr név szerint osztogatja a majdani szemközt lövéseket. A könyvelő nyugodt. Ő pénzt hoz mindig, csak nem bántják. Különben is, látja mennyire tanácstalanok odakint, hogy mit kellene tenni. Fronttapasztalata is van a világháborúból, jártas a közelharcban is.
A kint lévők kerülgetik a tanyát, a konyha külső ablakát betörték, a dunyhát nem merték kivenni, tartottak a mezőőr duplacsövűjétől. Különben vele sincs baja senkinek, sőt, nagyon is kedvelik. Igazából Miskával sincs gondjuk, sokak problémás dolgain segített már. Szelíd ember, jó gazda.
A fejőnők, a gulyások asszonyai nem jöttek ki forradalmat csinálni. A házaik egy kilométerre vannak a majortól. Megszokták már, hogy fizetésnapokon ricsaj van. Most sem gondolnak másra, csak a szokásos rendetlenkedésre, évődésre, tréfálkodásra. Ha megtudnák, hogy az embereik mit csináltak az éjszaka az agronómus házánál, ahol ráadásul ott vagyok én és a bátyám is, hát mind egy szálig agyonütnék őket.
Rettentő késő van, nemsokára hajnalodik. A bátyám is anyu ölébe húzódik. Felnyalábol mindkettőnket, és a szobába visz, letesz a nagyágyra, dunyhával betakar. Összebújunk anyuval.
A könyvelő az asztalra dőlve bóbiskol. Apu és a mezőőr őrt áll az ajtónál.
Nem kiáltoznak már kifelé, csak figyelnek.
Kint csend van, nem kopognak, csoszognak a csizmák.
Apu és a mezőőr suttogva tanácskozik. Talán elmentek, vagy csak hallgatnak.
Apu mondja, hogy biztosan elmentek. A mezőőr tétova, nem biztos benne, hogy elmentek. Fülel.
Apu húzza a csizmáját, közben mondja, hogy nincs már itt senki, négy óra van, fejni és etetni kell a teheneket, befogni a takarmányos lovakat. A tehenésznek első az állat etetése, fejése, gondozása. Minden egyéb későbbre halasztható, még ha a forradalom is az.
Őrült vagy, Miska!, szól a mezőőr, de ő is cihelődik.
A könyvelő is felébred félálmából.
Apu eltolja a reteszt az üvegajtón, kizárja a levélajtót, és nyugodtan kilép. Sötét van még, a gang üres.
Az istállókban viharlámpák fénye, fáradt árnyak mozognak az ablakok mögött.
A könyvelő beindítja a Csepelt, és elcsúszkál a sáros dűlőúton a város felé.
Apu körbejárja a tanyát, és megállapítja, hogy mindenki elment.
A mezőőr óvatos, a puskát a vállára veszi, de a csőben hagyja a töltényeket.
Az istállók felé indulnak. A mezőőr megkérdezi aput, maradjon-e mégis itt vele, nem árt az óvatosság. Nehogy baj történjen! Esetleg itt hagyhatná nála a puskát.
Azt meg végképp ne! Nem használna, inkább ártana vele.
Az artézi kútnál megállnak, a mezőőr elköszön. Kerül egyet, aztán hamarosan visszajön.
Hosszan kezet ráznak. Most nem mondja, hogy minden rendben van, Miska.
A mezőőr a lóistálló felé indul lovat nyergelni.
Apu a tehénistállókhoz megy. Az abrakot már a jászlakba rakták a tehenészek. Fejéshez készülődnek. A tehenek nyugodtak, apu felé fordulva bődülnek egy üdvözletet. Minden hajnalban így történik, mindenki a saját standján rendezi az eszközeit.
Apu belép az istállóba.
A tehenészbrigád vezetője a takarmányos kamra ajtajában áll. Szinte teljesen józan már. Felfogta, mit is csináltak az éjjel. A tehenészek is tétován tekintgetnek a tehenek fara mögül apu felé.
A brigádvezető régi, kipróbált uradalmi gazdatiszt, főhadnagy volt a háborúban, azt mondták rá, megrögzött Hortista, büntetésből helyezték Pankotára tehenésznek, átnevelő célzattal.
Apu elé lép. Fesztelenül megáll, és kérdezi, minden rendben van-e a fejés körül?
A fejés körül minden a legnagyobb rendben van.
Az éjszaka történtekért pedig ne haragudj, Miska, és ne mondd el senkinek! Tudod, nagyon sokat ittunk.
Apu azt mondja neki, hogy tudja, és az éjszakai dolog köztük marad.
Délig alszunk a bátyámmal a langyos dunyha alatt. Anyu frissen forralt tejből ad cikóriakávét késői reggelire.