Finta Csilla: Ki nevet a végén?
Attól a naptól kezdve nekem csak az elméletet kellett megtanulni énekből, és többé nem énekelhettem az órákon, de nem is akartam. Az osztálytársaim soha nem csúfoltak – vagy csak nem hallottam.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Attól a naptól kezdve nekem csak az elméletet kellett megtanulni énekből, és többé nem énekelhettem az órákon, de nem is akartam. Az osztálytársaim soha nem csúfoltak – vagy csak nem hallottam.
− Nézzék el nekem a hölgyek, erre a kérdésre nem tudok válaszolni. A magam részéről sok jóra nem számítok. De ezt a vakmerő márciusi napsütést Hitler sem fogja tudni legyőzni. Úgyhogy talán nem állunk olyan rosszul. − Kacsintani próbált, de csak egy fura fintor lett belőle.
– Zúgolódj ott, te mocsok! – mondja, ahogy behúzza a cipzárt. Az apjára gondol, aki néhány órával ezelőtt, a csehszlovákiai kiküldetésből hazaérve adta neki a nyugati ereklyét: Mostantól szebb lesz a világ!